Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-14

lí. országos ülés 1910 Julius 15-én, pénteken. 199 vita fog itt kifejlődni; minden szempont, minden jogos aspiráczió érvényesülhet, a melyről a ház fel fogja ismerni, hogy azt az igazi demokráczia és nem a demagógia parancsolja. (Taps jobbfelől.) Megjegyzem, hogy előre veti árnyékát egy körülmény, a melyet bizonyos tényezők és a ház t. szónokai is teljesen figyelmen kivül hagytak, hogy, miután a közigazgatás reformját is emlegetik és ez is a levegőben van és máskép nem is képzelhető annak megoldása, mint a mostani vármegyei szervezet jogainak bizonyos fokú csonkításával, (Nagy zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Ohó!) ezt a vármegyei szervezetet, a mely jelenleg is még meglévő szelleménél, hazafias voltánál fogva mindenképen megérdemli azt, hogy mi necsak fenntartsuk, hanem, ha lehet, a mint a modern fejlődés szabályai megengedik, fejleszszük, ezt a vármegyei szervezetet én kapcsolatba szeretném hozni a választói jog kérdésével és a faj magyarság érdekében állónak találnám, ha ott, a hol egyik kezünkkel talán akaratlanul valami jogot elvenni kénytelenek vagyunk, ugyanott a másik kezünkkel más, sokkal fontosabb jog letéteményeseivé tegyük magát a vármegyét. Hogy miként volna ez kombinálható, annak ideje és módja akkor fog előttünk állani, a mikor majd ez a kérdés szőnyegre kerül. (Zaj b'alfelől.) Miután a megyei önkormányzati választások ugyanazon alapon mozognak, mint a képviselőválasztások, semmi nehézséget nem látok arra, hogy ez a két intézmény kapcsolatba hozassék, és azt hiszem, ilyen alapon lehetne legkönnyebben megoldani a kérdést a fajmagyarság presztízsének veszélyeztetése nélkül. (Helyeslés jobbfelől.) T. képviselőház! A közjogi ellenzékkel szemben az én pártom részéről az is mondatott, hogy hagyjanak fel a közjogi meddő vitákkal, a jelszavakon való nyargalással. Förster Aurél: Akkor mi is meghíznánk, mint maga ! Rudnay Alajos;: Még nem tudja, hogy mit akarok mondani ! En ezt a szemrehányást, bár ez idő szerint plauzibilisnek látszik, nem látom elég indokoltnak. A magyar poütikai közéletből azt az eszmét, melyhez hozzátapadnak e törekvések, mint ideált igazán nem szabad kitörölni. Hiszen valamennyien lelkesülünk a szabad, független Magyarország eszményképéért; ha tehát néha ennek az eszményképnek óhaja itt elhangzik, ennek csak örülni kell. De, hogy reális tartalommal legyenek megtöltve az ellenzék politikai aspirácziói, semmi, nehézség nincs abban az irányban, hogy az aktuális kérdések terén vagy a szükséges mérséklés, vagy a szükséges bátorítás, a sarkallás álláspontjára helyezkedjenek és igy fejlődjék ki az a cseregazdaság, a mely óhajtandó. Szmrecsányi György: Mit avatkozik a mi dolgunkba ? Rudnay Alajos: Ez volna a kibontakozási alap, ez volna alapja annak a nehéz munkának, a melyre ez a képviselőház váüalkozott, a mely ha zavartalanul folyhat, — a többségi válaszfelirat keretében is — bár meglehet, hogy frázis nélküli felirati javaslatunk nem nyeri meg egy filozófiai orátor tetszését, de mindenesetre tendálja boldogulását ennek a honnak, tendálja boldogulását annak a szabad, független, nagy Magyarországnak, a melyről remélem, hogyha mi nem, az utánunk következő nemzedék meg fogja érni, hogy virágzó mezőin az ekevas zenéjét boldog népnek szabad dalai fogják kísérni. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök': Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után. Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) Elnök : T. ház ! Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Szólásra ki van feljegyezve ? Hammersberg László jegyző: Ábrahám Dezső ! Ábrahám Dezső: T. képviselőház / (Halljuk!) Midőn öt évi kényszerű száműzetés után, a melyet az igen tisztelt kormánypárt a politikai csatatérről való önkéntes félreállás nevével szokott megjelölni, a kormánypárt a múlt szabadelvűpártnak összes attribútumaival és karakterisztikumaival újra a politikai csatamezőre jutott, első dolga volt a kormánypárt nevének hivatalos megállapítása. Mikor a kormánypártnak névleges, bár nem tényleges vezetője, Khuen-Héderváry ministerelnök ur, február 19-iki beszédében, a mely mintegy alapvető munkának tekintendő a kormánypárt megalapítására, megemlítette a nemzeti munkálkodást, kikapta a kormánypárt ezt a pár szót a beszédből, s legalább a nemzeti munkának látszata alapján megalapította a nemzeti munkapártot. Igaz, hogy azután pályadijakat tűztek ki megfelelőbb és bár nem ilyen karakterisztikus névnek feltalálására; azonban a kormánypárt tudván azt, hogy épen az a jelleg fog leginkább hiányozni működéséből, a mely a nemzeti munkálkodás fogalmában rejlik, ragaszkodott ehhez a névhez és megmaradt mindenei o féle pályadíj kitűzése daczára a nemzeti munkapárt neve mellett. Ez teljesen egyéni dolga a kormánypártnak ; azonban már nem egyéni dolga, hogy mit tart ő nemzeti munkálkodásnak ? Mi volt a párt létrehozásának alapja és mi volt az oka ? Kezdetben nem volt] egyéb, mint a jelenlegi ministerelnöknek azon kijelentése, hogy elfogadom a megbízást, mert uram és királyom igy akarja. (TJgy van !) Igaz ugyan, hogy egy kis enyhítő körülményt hozott bele a felszólalásába és beszédében másodsorban kegyesen megemlékezett a nemzetről. Ez a politika már évtizedeked keresztül végighúzódik Magyarország történetén, ez a politika vert gyökeret épen a nemzeti munkapártnak negyvenéves történetében, a hol elsősorban a korona és csak másod, ha nem utolsó sorban jön számba a nemzeti munka. Mi volt a nemzeti munkapárt megalakulása-