Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-14

lk. országos ülés 1910 Julius 15-én, pénteken. 189 tek arról a kötelességről, hogy épen azokban a kérdésekben fel is világosították volna választóikat. Nem csoda, mélyen t. uraim, hogy azok a nagy anyagi Ígéretek, melyek a túlsó oldalról tétettek a kerületekben, a köznépet megingatták, Egy gerincztelen intelligenczia és egy éhes nép . . . B. Podmaniczky Endre : Hohó ! Hohó ! (Zaj.) Huszár Károly (sárvári): ...egy gerincztelen intelligenczia és egy éhes nép nem birta ki azt az óriási erkölcsi teherpróbát, a mel}?nek ezen a választáson ki volt téve. T. ház! Körülbelül liusz választókerületben fordultam meg a választási harcz alatt és ezekben a kerületekben arról győződtem meg, hogy a szubvenczionált gyárak, a Máv., a Déli Vasút, a pénzintézetek, uradalmak olyan befolyást gyakoroltak mindenütt a választásra, hogy teljesen meghamisították mindenütt a népakarat szabad megnyilvánulását. Az etetés és itatás olyan mérveket öltött, milyent még azelőtt sohasem. (Ellenmondás jobbfelől.) B. Podmaniczky Endre: Maga nem etetett ? Huszár Károly (sárvári): Nem! Mélyen t. Podmaniczky képviselő ur, hajlandó vagyok egy ajánlatot tenni: én nagyon szívesen nyilvános elszámolás alá bocsátom az én választásom összes számláit, ha ön is hajlandó lesz erre. (Élénk helyeslés balfelöl.) Annyira ment az etetés és itatás a kerületekben, hogy épen tegnap hallottam, hogy még az antialkoholikus világapostol, Dóczi kerületében is napokon át részegek voltak a választók. A választás napján a közönség igen jelentékeny része beszámithatatlan állapotban lett odaterelve az urnákhoz. Igaza van abban Várady Zsigmond igen t. képviselőtársamnak, hogy régi magyar uri bűn, hogy választási alkalomkor az intelligenczia abban találj a a virtust, hogy azon j elentőségtel j es órákban, mikor a népnek a legjobban meg kellene gondolnia azt, a mit cselekszik, az alkohol segítségével fegyverei le az embereket. (Zaj.) Az a leitatott választó természetesen rózsás színben látja az egész világot. Elfelejti szocziális bajait, elfelejti gazdasági érdekeit, a rossz lakásviszonyokat, elfelejtkezik a rossz élelmezésről, elfelejtkezik családjáról, azokról a sérelmekről, melyek a közigazgatás részéről érik, elfelejti az egész ország sanyarú közállapotát és megfeledkezik sokszor azokról az erkölcsi kötelességekről, melyekkel a köznek és a hazának tartozik. (Ugy van ! bal felől.) Ennek a lelkiismereteket elaltató mámornak köszönheti a mélyen t. többség azt a váratlan nagy győzelmet, melyet talán maga sem remélt. Igen jelentékeny része volt ebben a sikerben a főispánok által inaugurált vásárfia politikának s italméréseket, trafikokat, nemességeket, udvari tanácsosságokat annyit lehetett kapni, a mennyire szükség volt egy-egy kerületben a kormán vpárti jelölt kierőszakolására. (Ugy van! balfelől) A mit pedig a közigazgatás produkált a mostani választások alkalmával, az igazán páratlanul áll a választások történetében. Megtörtént akárhány vármegyében, hajlandó vagyok bizonyítani is azt, hogy teljesen ártatlan kortesnóták elénekléseért, a melyeket nem is a falvakban, hanem városok és falvak közt künn az országúton énekeltek, közigazgatási utón közcsendháboritás miatt ítélték el az ellenzéki választókat. (Zaj.) A jegyzők személyesen vettek részt a korteskedésben, akárhány helyen ők kezelték a választási kasszát és személyesen vettek részt az itatásban. Magammal történt meg, hogy nyilvánosan, tanuk jelenlétében arról akart meggyőzni egy jegyző, hogy ő itathat, etethet a választás befolyásolása érdekében, a mennyire neki az jól esik, ha máshonnan kapja a pénzt, csak a jelölttől nem szabad ezt a költséget kapnia. Hallatlan visszaélések történtek egyes kerületekben az által is, hogy a választást megelőző napokban a közigazgatás mindenféle közrendészeti vizsgálatot rendelt el, de egyedül és kizárólag az ellenzéki választók ellen. Egyik községben megtörtént, hogy elitéltek súlyosan egy földmives embert azért, mert a fa nem volt hat méternyi távolságra a kerítéstől. Elmentem, és személyesen megnéztem az udvart, s meggyőződtem, hogy teljesen lehetetlen volt ugy elhelyezni az udvaron a fát, hogy hat méternyire legyen a kerítéstől, ha csak azt nem akarta, hogy kocsijával többé saját udvarában be ne mehessen. Nagyon csodálatos, hogy ezek a közigazgatás által máskor annyira elhanyagolt tűzrendészeti szabályok csak akkor foganatosíttatnak, mikor az ellenzéki agitáczió válik tűzveszélyessé a kormánypárt jelöltjeire nézve. Hogy egy minister urnak kifejezésével éljek, páratlan czinizmussal preparálták az egész országot. Ez a választási harcz nem elvi kapaczitálással döntetett el, hanem azzal a magyar közmondásszerű uri hunczutsággal, hogy mikép lehessen kijátszani a nép akaratának szabad megnyilatkozását. A napokban kezembe került egy nyilatkozat, a mely a Premdenblatt-ban jelent meg és a mely állítólag gr. Khuen-Héderváry miniszterelnök úrtól származott. Felolvasom ezt a nyilatkozatot azért, hogy belekerüljön a naplóba. Azt hiszem, hogy a nyilatkozat ezt megérdemli. Azt mondja a miniszterelnök ur (olvassa) : >>A választás nemcsak a 67-es kiegyezésnek volt győzelme, hanem az egészséges észnek is győzelme volt. (Ugy van ! jobbfelől. Zaj bálfelöl.) Ezt a győzelmet, a mi véleményünk szerint, kultureseméixynek kell értékelni, mert a magyar paraszt a valóban független intelligencziával együttesen az egészséges gondolkodás politikájának adta meg a nemzeti szentesítést. Eveken át nyögött a paraszt a jelszavak nyomasztó igájában, végre felszabadította magát a járom alól és okos politikai észjárás szavát követte. Nem prédikáltunk neki Ausztria elleni gyűlöletet, nem léptünk a fata morgana földjére és ennek daczára vagy talán épen ezért hagyta magát meggyőzni, elhitte