Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-13

Í3. országos ülés 1910 Julius íh-tn, csütörtökön. 185 családot nem alapit, avagy ha igen, magzatát elhajtja. A nemzeti vagyonosodás bár lassú, de mégis örvendetes fejlődése folytán a nép számottevő rétegeinek megvan a földvásárló képessége. Ezeket birtokhoz, gazdasághoz kell juttatni. Nem tűrhető már tovább az a nemzetrontó állapot, hogy gazdálkodásra hivatott, munkára rendelt egy millió család ne foglalkozhassak mezőgazdasági termeléssel, azon okból, mert az ország termőföldjének károsan aránytalan nagy része kötve van. Nem tűrhető már tovább az a néprontó állapot, hogy magzatelhajtásra, napszámos munkára, kivándorlásra kényszeríttessenek oly százezrek, a kik itthon, hahogy a föld nem volna kötve, gazdálkodhatnának. Fel kell szabadítani és fel kell osztani a termőföldet. Ha másképen nem, kisajátítás utján. A magánjog sérelme itt teljesen ki van zárva. A termőföld parczellázása állami és nemzeti érdek olyannyira, hogy mellette háttérbe szorul minden egyéb érdek. És ekkor orvoslást nyerendenek nemzeti életünk legveszedelmesebb társadalmi sebei, a legtermészetesebb utón gyarapítják a nemzet vagyonosodását és így nyitunk az állam számára is maradandó uj jövedelmi forrásokat. A hódolattal kifejtett, már el nem odázható nagy szocziális reformok még kiegészitendők a közigazgatásnak a változott társadalmi viszonyok és igények által feltételezett újjászervezése által, mely újjászervezés azonban mindenesetre az önkormányzati jog lehető megóvásával lesz foganatosítandó. És kiegészitendők a közoktatás ügyének újjászervezése által oly irányban, hogy addig is, a mig keresztülvitetnék az a nagy elv, hogy az egész közoktatás állami legyen, mindenesetre és sürgősen életbeléptetendő az ingyenes állami népoktatás. Aggálylyal látjuk, hogy Horvát-Szlavonországok félrevezetett közvéleménye mint igyekszik lazítani azt a kapcsolatot, a melylyel ezen országok Szent István Koronája birodalmának örök tartozékait képezik. Aggályunk még tápot nyer ezen országok mostani bánjának közjogilag helytelen, sérelmes nyilatkozatai, valamint azon túlkapás által, a mely kétségbe meri vonni a magyar iskolázásnak a magyar birodalom bármely területén való érvényesülési jogát. Oly messzemenő, az erkölcsi és anyagi haladást oly teljes mérvben biztosító, alkotmányos és önrendelkezési jogokat engedélyeztünk ez országoknak, hogy a jogos és méltányos kívánságok teljes kielégítést nyertek, ha mindazonáltal vannak még esetleg függő kérdések, nem zárkózunk el az elől, hogy ezek is, a fennálló törvények alapján, megoldást nyerjenek. Sajnálattal látjuk, hogy a legkegyelmesebb trónbeszéd több oly kérdést nem érint, melyeket hasonlóan és feltétlenül mielőbb megoldandónak tartunk ; ilyenek az egyesülési és gyülekezési jog sörvénynyel való szabályozása, nemkülönben a tajtószabadság megfelelő biztosítása, a tisztviselői KÉPYH. NAPLÓ. 1910 1915. I. KÖTET. pragmatika, valamint a terhes megélhetési viszonyoknak megfelelő tisztviselői fizetés rendezése. Sajnosán nélkülözzük továbbá a munkásjóléti és aggkort biztosító törvényes intézkedések megalkotásának tervbevételét. Bárha a királyi trónbeszéd kilátásba helyezi ugyan a különböző felekezetek állami segélyezését, nem tudunk megnyugodni abban, hogy hallgat az 1848. évi XX. t.-czikkről, pedig a különböző bevett hét vallásfelekezetnek nagy megnyugvására szolgált volna, ha az idézett törvényczikk második szakaszában elvben biztosított viszonosság és teljes egyenlőség végleges rendezése iránt törvényhozási szankczióval ellátott szabályozás helyeztetett volna kilátásba és nemkülönben törvénynyel való szabályozása vétetett volna tervbe, az 1848. évi XX. t.-czikk 3. §-ában ismét csak általánosságban kilátásba helyezett anyagi támogatásnak. Sajnálattal látjuk azt is, hogy Felséged két állama között nincs meg az a jó viszony, a mi az egymásrautaltság érdekében kívánatos lenne. Azon már szinte rendszerré vált, gazdasági és társadalmi támadások, a melyekben az utolsó időkben részesülünk, szülik az ellentéteket, holott a kölcsönös, jó egyetértés képezi mindkét állam életérdekét. Felséges ur! Munkára szólit bölcs Szózata és mi hűséggel indulunk utána. Félre kívánjuk tenni mindazon közjogi és katonai kérdéseket egyelőre, a melyek a Szent Korona magasztos viselője és az országgyűlés között esetleg nézeteltéréseket szülhetnének, jól tudra, hogy a király és nemzet között való egyetértés képezi az ország boldogulhatásának alapját. Munkálkodni kívánunk Felséged szózatát követve, bizva abban, hogy Felséged alkotmányunk első őre, nem ugy értelmezi a parlament működését, hogy bármily nagy áldozatot, vagy bármilyen jogfeladást kívánnak a nemzettől, annak az országgyűlésen a szükséges többség minőig biztosítva legyen, hanem igenis ugy, hogjr a nemzet jogos és törvényileg is biztosított kívánságai is érvényesülhessenek. így bizva, megalkothatjuk mindazon törvényebet, a melyek az állami élet zavartalan menetét, az állam hitelét, a szomszéd államokkal való békés kerekedeimi viszonyt biztosítják. És megalkotván ezek után sürgősen az uj választó törvényt, az ezen törvény alapján választandó uj országgyűlés fogja megalkotni mindazon gazdasági és társadalmi törvényeket, a melyek a nemzet jövő boldogulását biztosítják és a melyekért a boldog nemzet áldani fogja boldog királyát. Mély tisztelettel vagyunk Császári és Apostoli Királyi Felségednek legalázatosabb szolgái Magyar-, Horvát- és Szlavonországoknak országgyülésileg egybegyűlt képviselői. Elnök: A válaszfelirati javaslat ki fog nyomatni, a ház tagjai között szét fog osztatni és a többi válaszfelirati javaslatokkal együtt fog tárgyalás alá vétetni. Ki következik ? 24