Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-13

13. országos ülés 19ÍÓ Julius lí-en, csütörtökön. 183 ben jut kifejezésre, mert az engem, de talán senkit sem elégit ki. Nem fogadhatom el, mert az az álláspont, a melyet már régebben magamévá tettem, már talán hat-bét éve, a mely kívánja a közjogi harczok félretételét, és közéletünk működésének a gazdasági és szocziális politika terére való terelését, nem jut benne teljesen és határozottan kifejezésre. Igaz, beismerem, az ellenfeliratok sem egészen mentek bizonyos közjogi vonatkozásoktól, és nem szívesen hallom ma már a 67 és 48 szembetételét, bárha az eddigiektől eltérőleg sokkal kisebb mértékben jut az kifejezésre. Nem a 48 és 67 kérdéséről van már szó, hanem az 1790/91. évi, valamint az 1848. és 1867. évi törvények egymásra épített alkotásainak továbbfejlesztéséről kell gondoskodni. (Ugy van! joWélol.) Szerintem ez a helyes, ezen az utón kell haladni, ilyen irányú pártalakulásra van szükség. Ebben a keretben szembe téve a konzervatív és liberális szempontokat, a jelenlegi pártalakulások e házban ezen nézetemnek nem felelnek meg. Jobban mgfelelnének az én nézeteimnek azok a gondolatok, a melyeket ismét Várady Zsigmond képviselő ur beszédje legvégén mondott (Olvassa) : »Magyarország újjászületését lehet munkálni, a sérelmi politika félretételével, a komolyan átérzett, demokratikus világnézlet és helyes, szocziális politika beállításával. Ezután pedig Várady Zsigmond képviselő ur azt mondja, hogy ajánlja a felirati bizottság javaslatának elfogadását. Csakhogy akkor, a midőn én egyetértek vele fenti kijelentése tekintetében, nem érthetek vele egyet a javaslat elfogadása dolgában, mert nem látcm benne elég határozottsággal hangsúlyozva a liberális, demokratikus politikát, nem látom benne határozottan kifejezésre jutva azt a kívánságot, hogy az egyenlő, általános, titkos, községenkénti választói jog legyen az alapja annak az uj alakulásnak, a melyen tovább építve, Magyarországot tovább akarjuk fejleszteni. T. ház ! Pár szóval végzem, a mit elmondani akartam. (Halljuk! Halljuk!) Olvastam egyszer Laboulaye-ben, — és talán a Pesti Napló egyik, nevem aláírásával ellátott czikkében ki is fejtettem ezt — hogy vannak idők, a mikor jelentkeznek eszmék, a melyek uj átalakításokat kívánnak létrehozni. Az eszmét követi az az erős gondolat, a mely jelentkezik, mint a reformra való törekvés, a mely kielégítést kíván; és ha a reform jogosult kifejezése után kielégítés, megoldás nem következik, akkor jön a forradalmi gondolat, mert jogosult törekvések feltétlen kielégítést, érvényesülést kívánnak. Méltóztassék visszaemlékezni; a 40-es évekből fenmaradt képviselőházi tárgyalásokban még egész nyugodtan jelentkezett a jobbágyok felszabadításának és a közteherviselésnek kérdése. Jelentkezett mint oly dolog, mely akkor csak eszme volt. De a reformra való törekvés nem talált kielégítést a maga kellő formái között, háttérbe szoríttatott a nyugodt megoldás és következett a forradalmi alakulás, a mely ezt a reformot is keresztülvitte. A választójog kérdésében is, mint a liberális, demokratikus alapon álló Magyarországnak főfontosságu kérdése keresztülvitelében, szintén ez az ut áll előttünk. Nem erőltetve kell ezt az eszmét létrehozni, hanem megalkotni a reformot, számolva a viszonyokkal és azokkal az érdekekkel, a melyek az elkerülhetetlenül szükséges megoldást kívánják. Ezeket kívántam röviden, nem is nyúlva mélyebben a kérdések lényegébe, elmondani, és benyújtom válaszfeürati javaslatomat, melyet midőn benyújtok, tisztelettel kérem a nagyméltóságú elnök urat. méltóztassék annak fölolvasását elrendelni. (Helyeslés.) Elnök: Kérem Vermes Zoltán jegyző urat, szíveskedjék b. Bánffy Dezső képviselő ur felirati javaslatát felolvasni. Vermes Zoltán jegyző (olvassa) : »Felséges Császár és Apostoli Király! Legkegyelmesebb Urunk ! Mély hódolattal és azzal a ragaszkodással, a. melylyel a nemzet Felséged szent személye iránt viseltetik, fogadta az ország az országgyűlést megnyitó legmagasabb trónbeszédet. Mert a magyar nemzet, a melynek koronás királyához való rendithetlen hűsége legerősebb támasza a trónnak, azt a boldogító reményt táplálja, hogy azok a nagyszabású, sürgős és fontos feladatok, a melyeket Felséged ezen országgyűlés működéséül kijelölt a haza javára fognak szolgáim. k hazának jól felfogott érdekei, a melyek mindig azonosak a szent korona érdekeivel, kötelességünkké teszik, hogy sürgősen megszavaztassanak mindazon törvények, a melyelv az állam alkotmányos működését biztosítják. De sürgősnek tartjuk a törvényes állapot helyreállítását főleg azért, hogy az országgyűlés a legrövidebb idő alatt megalkothassa azokat a trónbeszédben is részben jelzett nagyfontosságú társadalmi és gazdasági törvényeket, a melyek az egységes magyar nemzeti állam biztosítása és jövője érdekében immár elengednetlenül szükségesek. Ezen főfontosságu társadalmi és gazdasági törvények megalkothatása okvetlenül feltételezi, hogy mindenekelőtt az államháztartás egyensúlya biztosittassék és az állam hitele megszilárdittassék.' Ebből a szempontból kiindulva, nem lehet és nem szabad elzárkózni az elől, hogy az állam részére uj jövedelmi források nyittassanak. Itt azonban az igazságos teherviselés egyetlen egy elvének kell érvényesülnie. És pedig elsősorban az adóknál. Teljes mérvben alkalmazandó tehát a progresszív megadóztatás a nagy és legnagyobb jövedelmekre, bárhonnan eredjenek is ezek. (Elénk helyeslés balfelöl.) Miután pedig az egyenesadó reformjáról legutóbb alkotott törvény épen azáltal, hogy vét az igazságos teherviselés elve ellen, egyformán károsítja a társadalmat és az államot, ezen törvény megfelelő módosítása sürgős feladatot képez. A midőn feltétlenül elismerjük,* hogy az