Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-13

13. országos ülés 1910 j, azt akarná, hogy a választójognak általánossá tétele vagy mondjuk a választójog széleskörű kiterjesztése után is még központosítani kell a választást, tehát a választóknak ezreit és ezreit a fuvar- és élelmezési dijak irtóztató összegre való emelésével egy központba kelljen beterelni. fis a mint ezt belátjuk, akkor a választás deczentralizácziója szükségszerűen hozza magával a választás titkosságát, mert sem a megfelelő küldöttségek megalakításáról nem tudunk gondoskodni, sem a megfelelő bizalmi férfiakat a pártok és a képviselőjelöltek nem képesek egy és ugyanazon napon annyi helyre kijelölni és beállitani. Az pedig t. ház, képtelenség még gondolatnak is, hogy akkor, a mikor a választások szükségszerűlég több napon történnek egy kerületben, az egyik község választási eredménye befolyásolja a másik községét. Kétségtelen, hogy — nyilvános szavazás mellett—a legmagasabb fokra hágó szenvedélyesség és befolyásolásra való törekvés kérlelhetetlen vérengzésekben fog kiütni az utolsó napon, és az utolsó községben, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) De erkölcsi szempontból sem lehetséges ez. Mert elgondolni is bajos, hogy igy hullámvonalban állapítsunk meg egy becsületes és egy becstelen választói jogot; hogy az egyik kerületben felszabaduljon a választó lelkiismerete minden nyomás alól, ott legyen becsületes választás, ellenben attól öt kilométerre legyen egy becstelen választás. Ezt a beosztást megcsinálni teljességgel lehetetlen. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) És itt elérkeztem, t. ház, a szabadelvűség nagy kérdéséhez is, a melyről annyi szó esett e vita folyamán, a mely erőteljesen van megpendítve a trónbeszédben és még lendületesebb kifejezést nyert az előadó «r beszédében. Á szabadelvűségnek igazi próbája, t. ház, a demokratikus választói jognak megalkotása. (Helyeslés a baloldalon.) Az egyének szabadéivüségének nem az a mértéke, hogy mennyire szabadelvűek ők érzületben, hanem hogy mennyire szabadelvűek ők cselekedeteikben, fis a pártok szabadelvűségének az a mértéke, hogy ez a szabadelvűség mennyire tud visszaverődni alkotásokban. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Mi, t. képviselőház, szívesen halljuk a szabadelvűség hangoztatását, szívesen látjuk mindannyian, a kiknek az a meggyőződésünk, hogy Magyarországon a szabadelvűség nemcsak történelmi, de ennél több : biológiai szükségesség. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Olyan állam, a mely rendelkezik az állami önállóság minden orgánumával; olyan nemzet, a melynek politikai egyénisége teljesen kialakult és megszilárdult, a melynek gazdasági viszonyai virágzók, és a hol szinte egy rohamosan induló tulprodukcziót kell fékezni és visszatartani: ugy nézhet a szabadelvűségre, mint a fejlődésnek egy meghaladott állomására. De azok az országok, a melyek politikai függetlenségüket még nem vívták ki, a melyek gazdaságilag még kezdetlegesek és fejletlenek, a melyeknek társadalmát még át és át szaggatják lius lí-én, csütörtökön. 181 a felekezeti és nemzetiségi ellentétek : nem nélkülözhetik a szabadelvűségnek azt a ragasztó anyagát, a mely összetartja a szétmálni készülő részeket, és a szabadelvűségnek ezt a nagy, egységesítő erejét, a mely ennek az országnak minden lakosát és rétegét a nemzeti eszme szogálatába állítja. (Elénk helyeslés.) Ilyen országban a törekvés egy konzervatív politikai irány felé. igazán alig egyéb, mint kóros vágy a középkor után. De fájdalom, nincs okunk bizni a t. túloldal szabadelvűségében, nincs erre okunk sem a történelmi előzmények után, sem azok után, a miket eddigelé a párt működéséből láttunk. Sokan hangoztatták, és merem állítani, hogy bizonyított tétel is, hogy az igen t. munkapárt voltakép folytatása a szabadelvű pártnak. Hiszen a Nemzeti Társaskörből alakult meg a munkapárt, és annak megalakulásával egyidejűleg lett a Nemzeti Társaskör is politikai klubbá. Már pedig mindannyian tudjuk, hogy ez a társaskör az utóbbi években azt a tiszteletreméltó hivatást töltötte be, hogy Pantheonja volt a szabadelvű párt tetszhalottjainak. (Zaj a jobboldalon. Elénk helyeslés a baloldalon.) Hédervári Lehel: Nem volt olyan élet, mint most! Ugy-e, kevesebben voltak í Kelemen Samu : A szabadolvűpártot csak nevének azonossága kötötte össze a szabadelvűséggel. Eltávolodott a szabadelvűségtől abban a pillanatban, a mint eltávolodott magától a néptől. Ez a szabadelvűség sohasem a néplélek termő talajába bocsátotta gyökereit, sohasem keresett érintkezést a lent fekvő rétegekkel; fent kereste a kapcsolatot és igy lett ez a szabadelvűség esászárilag szabadalmazott — bocsánatot kérek a kemény kifejezésért — fentről kitartott szabadelvüséggé. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) Az ilyen pártalakulásnak természete hozta magával, hogy nem nemzeti, hanem csak hatalmi czélokat szolgált. Eligazodott bizonyos hatalmi sémák között, a melyek között már megszerezte magának a megfelelő kézügyességet. (Derültség és tetszés a szélsőbaloldalon.) Előtte csak politikai sakktábla volt a szabadelvűség, ezen a sakktáblán folytatta a maga játékait és ennek a játéknak az volt a czélja : hogy el kell fogni és a tábláról leseperni a parasztot, azután pedig lóhalálában nekilovagolni a bástyának. Vadász Lipót: Hát a koaliczió szabadelvűsége milyen volt ? Kelemen Samu: A koaliczió szétbomlott és szétbomlásának az volt az egyik oka, hogy erőteljesebben kivántuk érvényesiteni a szabadelvű demokratikus irányt. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Mozgás és ellenmondás jobbfelől. Zaj.) Ebben a kedélyes játékban, a melyet az imént jellemeztem, az igen t. szabadelvű párt hajlandó volt némi szerepet juttatni az ellenzéknek is; nagylelkűen beleegyezett abba, hogy legyen egy kormányhatóságilag fémjelzett ellenzék, a melynek azután az legyen a bibliai rendeltetése, hogy évtizedeken át bolyongjon a pusztában, s hirdesse időtlen-időkig kitartással az Igét. De uj áramlatok