Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-13

július ik-én, csütörtökön. 178 15. országos ülés 1910 szuronyok, mert ezekkel a közvéleményt letiporni lehet ugyan, de meggyőzni soha. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! A trón beszédnek ezeket a hiányait nem pótolhatja a többségnek válaszfelirata sem. Nem pótolhatná még abban az esetben sem, ha ez a válaszfelirat szándékosan nem burkolóznék abba a homályba, a melybe a trónbeszéd önmagát beburkolta. Mert a válaszfelirat voltaképen a párt álláspontja a kormány programmjával szemben. És habár a parlamenti élet természete hozza magával, hogy a többségi párt a maga válaszfeliratát egyetértésben állapítsa meg a kormánynyal, és az ilyen válaszfe.lirat volcaképen visszhangja a trónbeszédnek, mégis tartalmazza netalán a pártnak oly vágyait, kivánságait és törekvéseit, a melyeknek hangoztatása ellen a kormány kifogást nem tett. És igy megtörténik az, hogy mig a természetes visszhang csak azt adja vissza vagy annál kevesebbet, a mi az alaphang volt, az emberi leleményesség, mely kitalálta a szerződtetett viszhang intézményét, itt is azt a tünetet produkálja, hogy az ilyen szerződött visszhang esetlég többet is talál mondani, mint a mennyi a kormány álláspontját fedi. Én három kérdést választok ki a trónbeszédből és a válaszfeliratból, melyekkel részletesebben kívánok foglalkozni. Ezek a kérdések : a közigazgatás reformja ; mert a közigazgatás átöleli a nemzet egész életét, anyagi, de különösen összes erkölcsi vonatkozásaiban ; foglalkozni kivánok a bank-kérdéssel, mert ez a gazdasági kérdések nagy komplexumának az a része, a mely ez idő szerint a törvénynél fogva előtérben áll, és foglalkozni kivánok a választói jog reformjával, a melyről az a meggyőződésem, hogy Magyarország gazdasági önállósága, valamint egy igazi, erőteljes közigazgatási reform, csak ezen a nagy alkotáson keresztül lesz majd megvalósitható. Ezzel jelezni kívánom azt a függetlenségi politikának reális irányát és azt a felfogásomat, hogy a függetlenségi politikának gyakorlati politikának kell lennie, akár a kormányon vannak annak képviselői, akár az ellenzéki padokról teljesitik azt a hivatást, a mely a kormányfeladatok ellenőrzésében áll. Mi Bihar érdemes követének (Derültség balfelől.) egyébként igen tiszteletreméltó felhívása nélkül is tisztában voltunk azzal, hogy a függetlenségi eszmének a demokratikus haladás szolgálatában kell állania. A demokratikus haladás elvének szolgálatával kiegyenlithetetlen ellentmondásban van az, hogy feléleszszük azt a gravaminális politikát, mely a régi rendi korszak hagyománya. A politika maga is orvostudomány. Az a feladata, hogy gyóg}átsa be a társadalom, a nép sebeit. Mit mondanának ma ahhoz az orvoshoz, a ki ugy gyógyítana, a miként gyógyítottak fél századdal ezelőtt ? Ennek a népnek a teste tele van szocziális és gazdasági fekélyekkel és mikor kórágya mellett állunk, nem töprenghetünk elvont elméleteken, és a. nemzeti élet külsőségein. Ezek is szépék, ezek is díszesek, ] olyanok, mint a szép ruha ; megszerezzük majd azt is, ha előbb egészségesek leszünk. A 48-as törvényeknek nemcsak közjogi, hanem szocziálgazdasági tartalmuk is van. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezeknek köszönhetik nagy népszerűségüket és azt az átalakító hatást, a melyet Magyarország egész életére, egész népére és törvényhozására gyakoroltak. Egyetlen párt sem követheti ma azt a politikát, akár 67-es, akár 48-as alapon álljon, hogy legnagyobb éleseimé] űségét fejtse ki abban, miként lehet az apró kérdések hajszálfmomságát kikeresni, miként lehet kis kérdések körül nagy összeütközéseket létesíteni, miként lehet a népnek összes energiáit ezekért harczba vinni, miként lehet ily módon elfecsérelni a nemzet erejét, hogy mikor a nemzetnek életébe, a népnek busába,- és csontjába vágó kérdésekről van szó, akkor itt egy küzdelmekben elcsüggedt, kifáradt, küzdelmektől idegenkedő, harczokba belemenni nem akaró nemzetet találjunk. (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ebből az álláspontomból okszerűen következik az, hogy én nem zárkózhatom el a közigazgatás korszerű reformjától. Abban a pillanatban, a mint felmerült a demokratikus törvényhozás eszméje, szükségszerűen fel kellett merülnie a végrehajtó hatalom demokratizálásának is. Mert hiszen a politikai erőknek dinamikájával ellenkezik az, hogy legyen egy demokratikus törvényhozó hatalom, a melylyel szemben álljon egy olyan végrehajtó hatalom, a mely teljesen a merev osztályelzárkózottságba van beszorítva. Ezért ennek a reformnak alapjául azt tekintem, hogy reformálnunk kell a közigazgatási választói jogot. A közigazgatás a népnek bajaival foglalkozik. Meg kell tehát teremteni a kapcsolatot abban az irányban is, hogy a népnek a fia, a társadalomnak minden rétege megtalálja a maga érvényesülését a közigazgatásban ; eleven kapcsot kell létesíteni a hivatalos közigazgatás és a népélet között. De szükségesnek látom a minősítéseknek a megváltoztatását is. Annyi és olynemű feladat vár ma a közigazgatásra, hogy szinte lehetetlenség, hogy a mai fogyatékos elméleti és még fogyatékosabb gyakorlati képzés mellett ezeket a teendőket megfelelően lehessen ellátni. A közigazgatás nem lehet sem ifjonti törtetőknek sporttelepe, sem a képzetlenségben és munkátlanságban rokkantaknak üdülőhelye, (ügy van! balfelől.) Belátom, hogy az állami feladatok oly fontosak, hogy bizonyos szorosabb összeköttetésnek létesítése állam és közigazgatás között alig kerülhető el, de szemben azzal a nagy politikai veszedelemmel, a mely abból eredhet, hogy a kormányhatalom a maga teljes súlyával nehezedhetik a közigazgatásra, szükségesnek találom a megfelelő politikai ellensúlynak létesítését is. Ezt elsősorban magának az általános választói jognak titkossá tételében találom, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) a mikor sem a közigazgatási közeg nem élhet vissza a rendelkezésére bocsátott politikai hatalommal a néppel szemben, sem magukkal a közigazgatás