Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-12

158 12. országos ülés 1910 Julius 13-án, szerdán. Nézzük a jobbik esetet, vagyis azt, a mikor az, a ki megvette a búzát, tényleg át is veszi azt. Akkor a búzának az ára — a terminus április és október hónapokban van — áprilisban felhaj tátik azáltal, hogy az, a ki a búzát adta, köteles azt megvenni, hogy szállithassa. Azonban, ha a vevő átvette a búzát, ezáltal egy bizonyos gabonamennyiség gyülemlik össze itt a központban, a mely mennyiség sokszor hónapokon, sőt nem ritkán éveken át nyomja a búzának árát. Vagyis valaki, a kinek nem volt búzája, eladott búzát, és ezáltal idézte elő az áresést. De van egy rosszabb eset is, a midőn az illető, a ki megvette a búzát, bármilyen oknál fogva, nem veszi át azt. Akkor azt a búzát a másiknak »adnia» kell, hogy ne legyen kénytelen maga átvenni, s ezáltal a ténykedése által tetemesen leszorítja a buza árát. Hát, igen t. képviselőház, ez rendkívül sérelmes a gazdákra nézve. Sérelmes pedig azért, mert mi termeljük azt a búzát és épen ennek az árába nincsen nekünk, a gazdáknak úgyszólván semmi beleszólásunk. Hogy egy példát említsek, a múlt év őszén egy nagyobb czég, (Egy hang: A Strasser-czég !) — azt hiszem, nem az — nagyobb kvantum búzát adott el. Mondjuk, hogy eladott — én nem tudom pontosan az adatokat — 1 millió mm.-át. A mikor ezt eladta, a búzának ára olcsóbb volt, mint a mikor áprilisban szállítania kellett. Tehát a czégnek vesztesége volt. Tegyük fel, — és ez szintén nem pozitív adat — hogy mikor adta, 25 korona, mikor pedig szállítania kellett, 26 korona volt a búzának mm-ja. Ennek az a következménye, hogy a mikor ezt a búzát szállítani akarja, meg kell vennie ezt a nagy kvantumot, s ezzel annak árát még inkább felhajtja, vagyis a maga veszteségét növeli. Ha papiroson csinálja ugyanezt a műveletet, akkor is csak növeli a búzának árát. Ez a czég tehát külföldről hozott be búzát és pedig nem az adni ígért egész kvantumot, hanem mondjuk csak 100.000 vagy 200.000 mm-át. Igaz, hogy arravaló tekintettel, hogy az import-paritás van, a búza többe került, mint a mennyiért Magyarországon megvehette volna. Azonban nem is vette meg az egészet, hanem csupán a szállításhoz szükséges 100.000 vagy 200.000 mm-át, és ezen a réven, tekintve, hogy az átvevőknek nem volt meg a szükséges anyagi eszközük, hogy át is vehessék azt a mennyiséget, szállítási kvantum pedig külföldről hozatott, ismét csak a búzának az árát szorította le. Nem akarok czégeket emlegetni; nem személyek ellen, hanem elvek alapján interpellálok. Ez a czég, mondom, leszorította a búzának árát annyira, hogy azután később a gazdának 20 koronáért kellett azt adnia, holott a mikor szállítani kellett volna, 26 koronába került a búza métermázsája. Ez az eset tehát szintén arra mutat, hogy a fedezetlen határidőüzlet kinövései a gazdákat igen erősen és érzékenyen sújtják. Sándor Pál: Egy árva szó sem igaz ebből! Ö maga a legnagyobb játékos a tőzsdén! (Általános derültség.) Kovács Gyula: Ha a legnagyobb játékos volnék, épen az mutatná meg az igazságérzetemet, hogy még igy sem engedném meg a gazdáknak ilyen módon való károsítását. Én ugy tudom, hogy Sándor Pál ur szintén játszik a tőzsdén, tehát nem lehet diffamáló valakire az, ha azt mondják, hogy a tőzsdén játszik. (Felkiáltások: De hát akkor maga is részt vesz a fedezetlen határidőüzletben !) En gazda vagyok; nekem a termésemben alapom van; a mit én kötök, az nem fedezetlen üzlet. Hogy mennyire irreális a határidő üzlet, azt leginkább az mutatja, hogy annak az ügynöknek nem is kell megmondania, hogy tulajdonképen kitől vette azt a búzát. Ezen a réven azután megtörténhetik, hogy valaki, a kinek valami csekély gabonája van, 50 ügynöknek is eladhatja és mind az 50 ügynök jónak tartja az illetőt, tehát 50-szer eladhatja azt a mennyiséget, a mire vagyoni fedezete van. Ha tehát az ily ember ilyen mennyiséget igy elad, a mint a múltban megtörtént, megeshetik, hogy az illetőnek nemcsak a búza szállítására nincsen pénze, de arra sincsen pénze, hogy a búza szállítására szükséges zsákokat vagy akár a zsákok zsinegjeit is megváltsa. Ez tehát a búza árát rohamosan le kell, hogy szorítsa. Igen t. uraim! Ez a fedezetlen határidőüzlet ép oly hazárdjáték, mint a kártyaterén űzött hazárdjáték. Ha az állam a kártya terén eltiltotta, joggal követelhetjük, hogy ezt a hazárdjátékot is büntesse meg, a melyből senkinek sínesen haszna, hanem a melyből egyedül és kizárólag kár származik. Ebben az országban nekünk, mezőgazdáknak azt vetik szemünkre, hogy miért nem megyünk mi is a tőzsdére ; azt mondják, hogy nekünk is részt kellene venni a tőzsdén. És szemünkre vetik azt is, hogy 25 koronás ár mellett miért nem adtunk el búzát ? Hát ez, uraim, részben azért történt, s ha jó termésre van is kilátás tavaszszal, még nem tudjuk, lesz-e termésünk, mert mi a természet viszontagságainak nagyon ki vagyunk téve, részben pedig azért, mert ha a tőzsdére megy a gazda, rögtön meggyanúsítják, mint a hogy Sándor Pál, a tőzsde tagja, engem meggyanúsított, hogy én vagyok a legnagyobb játékos. Épen ugy van ez, mint a hogy az olyan kaszinóban, a hol csakis hazárdjátékosok vannak, nem mer belépni az ember, nehogy szintén a hazárdjáték gyanújába kerüljön. A gazdát tehát igenis be lehet vonni a tőzsdére, sőt szükséges is, hogy részt vegyen az ármegállapításban, de csak ugy lehet bevonni, ha a fedezetlen határidő-üzlet terén mutatkozó bajokat orvosoljuk. Nem mondom, hogy ugy orvosoljuk, hogy sérelme legyen bárkinek is belőle ; tessék az összes illetékes tényezőket meghallgatni, a kereskedelmi és a tőzsdei köröket, de tessék azután törvényt hozni, a mely a fedezetlen határidő-üzletek elfajulásait bünteti.