Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-12

148 12. országos ülés 1910 Julius 13-án, szerdán. Az egészen kétségtelen, le nem tagadható tény, magam tanuja voltam számtalan esetben, hogy a választásoknál nagymértékű korrupczió folyt, bűntények 'követtettek el. (Zaj jobbfelől.) Saját tapasztalatomból mondhatom, mert szememmel láttam tényeket megtörténni. Ne kívánja a t. képviselőház, hogy ennek részletezésébe fogjak, mert ez most e perezben nem czélom. Illetékes helyen azok majd elintézést nyernek. Nem akarnám erre vonatkozólag az illetékes birói fórumoknak véleménynyilvánítását befolyásolni. Kétségtelen, bűntények történtek. Az is kétségtelen, hogy ez ugy köz-, mint magánállapotainkra rettenetes visszahatással lesz. A nagyméltóságú elnök ur, Berzeviczy Albert, egy igen szép tanulmányában fejtette ki az ilyen viszonyoknak káros hatását, ugy a köz- mint a magánéletre. Csak egy részt olvasok belőle fel, a későbbiben röviden követni kívánom az ő gondolatmenetét. Azt mondja (olvassa) : »Ha minden rossz cselekedet, sőt minden bűntény is azon föltevésben, hogy a közélet hasznára szolgál, politikailag igazoltnak tekintetik, akkor az erkölcsi rend biztossága elveszett; ha az állam politikai eszközei immoralitását czéljai erkölcsösségével szépíti és leplezgeti, mi tartsa akkor a magánembert az állam példájának követésétől, vissza ? Ez által ama képmutató elv általánossá válnék, a bűnös szenvedélyek féköket veszítve még uj ingert is nyernének, s az erkölcs alapelveivel feláldoztatnának az államérdeknek, mi pedig ellentétben áll azok eredete és rendeltetésével, miután az erkölcs alapelvei az ember természetében, s viszonyában alkotójához gyökereznek és az embernek minden életköre azokat fennállóknak feltételezi.« Egészen kétségtelen, hogy ennek a politikai moráltörvénynek hatásai nálunk rendkívül súlyos mértékben jelentkezni fognak. De kétségtelen még más is : az, hogy, a történelem tanúsága szerint, az olyan kormányzat és az olyan politika, a mely akár eszközeiben, akár czéljaiban a morállal mélyen meghasonlott, — ha lesz is módja alárendeltebb jelentőségű czéljaiban múló sikereket elérni — az államnak nagyobb jelentőségű, nagyobb horderejű feladatait megoldani nincs hivatva, mert annak romlásra kell vezetnie. Egy hang (jobbfelől) : Mutatja a koaliczió példája ! Ertsey Péter: Ugyanez áll az ellenzékre is. Polónyi Dezső: Tessék majd megindokolni ! (Halljuk! Halljuk!) A midőn itt konstatálom ezt a két dolgot, nekem, a függetlenségi politika jövője szempontjából is, kötelességem vizsgálni ezt a kérdést, illetőleg ennek a mérhetetlen korrupcziónak a hatását, hogy a függetlenségi politika szempontjából vájjon hát igaz-e, a mit itt urbi et orbi hirdetnek, hogy ennek a politikának olyan vigasztalan a helyzete. És itt megint Berzeviczy Albert ur ő nagyméltóságától tanulok akkor, a midőn azt mondom, hogy nézetem szerint nem vigasztalan helyzet, hogy ez a szükséges rossz bekövetkezett. Szükségképen meg kellett annak történnie, hogy ez az erkölcsi rossz reánk zúduljon, mert csak ennek a leküzdése után fogja a függetlenségi politika a maga teljes erejével szárnyait széjjelbontani. A politikai morál törvénye azt mondja, hogy minden jónak az előrehaladása feltételezi az erkölcsi rossznak letörését. Azt mondja, hogy valamint az emberi tévedések szükségesek ahhoz, hogy az igazság felismerhető legyen, épen ugy az általános és a közöttünk elterjedő erkölcsi rossz mintegy szükséges előfoka, mintegy lépcsője annak, hogy a valódi igazság felismertessék. És itt idézem azt a mit Kant mond : »Die Stärke wird nur durch die Hindernisse erkarmt, die sie überwältigen kann«. Vagyis az erő csakis azokon az akadályokon keresztül ismerhető meg, a melyeket legyőzni tud és én azt látom, hogy a függetlenségi politika nagy ereje is azokon az akadályokon keresztül lesz megismerhető, a melyeket le fog kelleni győznie. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egészen bizonyos, hogy mi csak uj erőt fogunk meríteni abból, hogy legyőzve ezt az erkölcsi rosszat, az egész országban tovább hirdessük azt a függetlenségi és 48-as politikát, a melynek a csődjéről beszélni egyenes ildomtalanság. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Jegyezze meg a t. többség azt, hogy a függetlenségi politika csődjéről csak akkor lehet majd beszélni, a mikor az utolsó becsületesen gondolkozó magyar ember ki fog halni ebben az országban. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Hát én a magam részéről azt mondom, hogy gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök ur, a ki ennek a politikailag erkölcstelen állapotnak nézetem szerint megszemélyesítője, nagyon közel áll ahhoz az időhöz, a midőn majd a függetlenségi tiszta erkölcsű politika felé fordulva Madách Lucziférjenek szavaival elmondhatja: »Győztél felettem, mert ez végzetem, hogy harczaimban bukjam szüntelen«. (Tetszés és helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem fogadom el a többség felirati javaslatát, hanem csatlakozom a gr. Batthyány Tivadar t. képviselőtársam által beadott felirati javaslathoz. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. Szónokot többen üdvözlik.) Mihályi Péter jegyző: Várady Zsigmond ! Várady Zsigmond: T. képviselőház! Csökevényes utóda és meglehetősen elfajzott örököse a most folytatott vita azoknak a nemesi társadalomban és a nemesi országgyűléseken megszokott felirati vitáknak, a melyeknek akkor, abban a társadalomban nagyon nagy jelentőségük volt, a melyek annak a nemesi társadalomnak nagy szükségei valának, de a mely bizony ma, a népképviselet korszakában, meglehetősen idejét multa dolog. Akkor tulaj donképen nem volt népképviselet. (Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) Akkor nem volt meg az országgyűlés folytonossága és a királyi végrehajtó hatalmat képviselő