Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-11
11. országos ülés 1910 Julius 11-én, kedden. 127 nak követői, a nemzeti egységre fektetett európai egyensúly megvalósítói voltak. Hiszen III. Napóleon politikai akczióiban ismételten kisért a gondolat, hogy a monarchia adja át olasz tartományait és foglalja el a dunai fejedelemségeket, és még az a nagy férfiú is, Bismarck, a kinek egész felfogása minden tekintetben annyival mélyebb és magasabb volt, mint Napóleoné, a ki annyira beleélte magát a XIX. század eszmekörébe és irányitólag vett részt az európai világtörténelem népeket alakotó, népeket teremtő eseményeiben, Bismarck sem tudott a Balkánt illetőleg e régi tradiczióktől szabadulni. Egészen a nyolczvanas évekig a hatalmi szférák megoszlásának eszméjét képviselte. Akkor, a mikor a mi monarchiánkat a maga nagy hivatásának és óletérdekeinek megóvásáért keletfelé irányította Bismarck, mindig ismételve a hegemónia megoszlásának gondolatával lépett fel és talán végig nem fogadta be, nem értette át azt a gondolatot, a mely egyedül felel meg jól felfogott érdekünknek, hogy mi a Balkánfélszigeten hegemóniát gyakorolni nem akarunk, de hegemónia felett nem is osztozkodunk, mert az egész Balkán-félszigeten érvényesíteni kívánjuk azt a létérdekünket, hogy az ott élő nemzeteknek szabad, független fejlődését semmiféle nagyhatalomnak hegemóniára törekvő irányzata meg ne akadályozza. (Igaz! JJgy van! a jobboldalon. Mozgás és zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Félkiáltásoh a szélsöbaloldalon: A magunk függetlenségével törődjünk. Elnök csenget.) T. ház! Ezt a gondolatot a magyar nemzet vitte be az európai politikába. Ma belement a köztudatba. Hiszen immár több évtizedénél, hogy az orosz nagyhatalom is abban a megegyezésben, a melyre a mi monarchiánkkal lépett, nyíltan erre az álláspontra helyezkedik. De azért az országunk keleti és déli határainknál lakó szomszédainknak nem volna szabad megfeledkezniök nemcsak arról, hogy e politikai irányzatot nekünk köszönhetik, mi vittük be az európai politikába, de arról a nagy igazságról sem, hogy ez irányzatnak állandó fenmaradása és érvényesülése csak akkor van biztosítva, ha itt a Duna völgyében egy olyan európai nagyhatalom áll, a melyiknek megvan az ereje arra, hogy a maga létérdekeit megóvja minden ellenséggel szemben, (Helyeslés.) és a melyik a maga létérdekeit a Balkán függetlenségében keresi és találja meg. (Helyeslés jobb felől. Zaj a baloldalon.) Polónyi Géza: Milyen szerencse volna, ha mi is a Balkánhoz tartoznánk! (Nacjy zaj jobbfelöl.) Gr. Tisza István : A t. képviselő urat szívesen átengedem a Balkánnak. (Derültség és taps jobbfelöl.) Posgay Miklós: Az ugrai mandátumot adhatja át. (Zaj.) Gr. Tisza István: Az osztrák-magyar monarchia nagyhatalmi állása létérdeke tehát a Balkánon levő kis államoknak is. De tovább megyek: létérdeke e kis államoknak az is, hogy ezen monarchiában fenmaradjon az a jelenlegi szervezet, a mely a dualizmus alapján biztosítja a magyar nemzetnek irányadó befolyását a monarchia külpolitikájára. (Helyeslés jobb felöl. Zaj a baloldalon.) Hogy ez a monarchia megmaradjon következetesen ezen helyes politika mellett, az biztosítva csak addig van, a mig a magyar nemzet politikai súlya is biztosítva van. Mert ha bármely pillanatban bekövetkeznék az a végzetes szerencsétlenség, hogy ez a monarchia föderalisztikus tendencziák karmai közé juthatna, akkor a szlávságra alapított föderalizmus magával hozná az expanzív törekvéseknek végzetes csiráit is. Végzeteseknek nevezem ezeket a csirákat, mert nézetem szerint magának ennek a monarchiának sirját ásnák meg vele. Ezek az expanzív törekvések ugyanis együtt járnának oly czentrifugális erők túlsúlyra vergődésével is, meh/ek több-kevesebb idő után éreztetnék a maguk dirujjtiv hatását, tönkretennék, züllésnek vinnék neki magát a monarchiát. Tehát a dinasztia nagyhatalmi állásának, e monarchia fenmaradásának, fényének és boldogulásának, és egyúttal a határainkon élő kis nemzetek függetlenségének legbiztosabb zálogát a magyar nemzet teljes politikai érvényesülése képezi. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Megvan tehát a teljes érdekegység hazánk nem magyarajku polgárainak minden nemzeti aspirácziója és a magyar nemzet között. Megvan minden tárgyi előfeltétele annak, hogy végre teljesen megértsük egymást és végre teljes egyetértésben és összhangban küzdbessünk karöltve azonos czélokért. Ugron Gábor: Ha Bécsből nem lázítják őket! (Zaj). Gr. Tisza István: Ha azonban megnézzük a kérdés alanyi előfeltételeit, ott fájdalommal kell konstatálnunk azt, hogy nagyon messze vagyunk még az óhajtandó czél elérésétől. Benn ez országban ismét és ismét mindig ugyanazzal a vakmerőséggel és — hála a magyar nemzet túlságos liberalizmusának — mindig ugyanazzal a büntetlenséggel emeli fel fejét a rágalmazó izgatás a magyar nemzet létérdekei, a magyar nemzet politikai pozicziója ellen. Ugron Gábor : Bécsen keresztül! Gr. Tisza István: És ez a lelkiismeretlen rágalmazási hadjárat megtermi ez ország határain tul is a maga gyümölcsét szomszédainknál, kiknek legerősebb támaszai mi kell, hogy legyünk, kiknek legerősebb támaszukat mi bennünk kellene látniok. Szomszédainknál ki vagyunk kiáltva zsarnok, elnyomó nemzetnek; még azon szomszédállamoknál is, melyeknek hivatalos apparátusa a legkorrektebb, a legbarátságosabb magatartást tanúsítja, még azon szomszédainknál is,
