Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-10

10. országos ülés 1910 Julius 11-én, hétfőn. 107 A vármegyéből, az állami tisztségekből, a magyar társadalmi és gazdasági életből kiker­getett román ur csak demokrata lehet, mert csak a demokrácziai erőből remélheti felszaba­dulását. Ez nem érdeme, viszont nem bűnösebb, mint a nép bőrén élősködő magyar 48-as dema­góg vagy bankigazgató. Ha a székelyeket tönkre tevő államférfiak lehetnek meggyőződéses, sovén magyarok, miért ne lehetne meggyőződéses román a népet zsaroló fiskális vagy bankár? Tanuljuk meg végre a kollektív lélektani ideológiát az egyéni lélektan sablonaitól elválasztani«. Elnök : Kérem a t. képviselő urat, szíves­kedjék talán saját nézetét kifejteni; idézetek nincsenek kizárva, de hogy valaki folyóiratban megjelent czikket ily hosszas terjedelemben olvasson fel a házban, az talán még sincs egé­szen helyén. (Helyeslés.) Wliháli Tivadar: Mindjárt befejezem. (Ol­vassa:) »A nemzetiségi harcz mindenütt kegyet­len harcz. A paczifikálás ós emberségesség poli­tikája itt nehezen tör utat magának. A nemzeti közvélemény átalakulása a józan ész és a tör­ténelmi lehetőségek irányában csak lassú lehet, s ne várjuk a magyar uri politika képviselőjétől azt ez erkölcsi bátorságot, hogy egy ilyen nép­szerűtlen álláspont védelmére keljenek. De attól a sokat emlegetett uri virtustól ós gavallérság­tól elvárhatnék, hogy a harcz fegyvereit ne mérgezzék meg az ellenfelek inditó okainak le­gyalázásával.« " A nemzetiségi párt az eléje terjesztett fel­irati javaslatok egyikéhez sem járulhat, hanem külön javaslatot terjeszt elő és annak elfoga­dását kéri a t. háztól. (Olvasta:) Császári és Apostoli Királyi Felség. Legkegyelmesebb Urunk ! Hódolatteljes tisztelettel üdvözöljük Felsé­gedet, s hálatelt szívvel köszönjük atyai gondos­kodását, melylyel a trón fényének emelésére és az ország hatalmának megerősítésére irányuló törvényhozói működésünk megkezdhetése czéljá­ból Felséged a jelen országgyűlést személyesen megnyitni kegyeskedett. A midőn azon mély meggyőződésünknek adunk kifejezést, hogy a trón fénye, az állam szi­lárdsága, az ország népeinek boldogulása és a monarchia hatalma csakis a törvényhozás két tényezőjének teljes összhangján alapuló alkot­mányos tevékenység által érhető el, ugyanakkor hazafias kötelességünknek tartjuk feltárni Felsé­ged előtt azon hitünket, hogy ezen annyira kívá­natos és nélkülözhetlen összhangzatos tevé­kenység egyedül az ország népei által átérzett szükségleteknek tekintetbe vétele mellett fejt­hető ki. A haza jövője iránti mély aggodalommal kell azonban már most Felséged magas színe előtt ki­jelentenünk, hogy az ezen alkalommal összegyűlt országgyűlés nem képviseli az ország népeinek ' igaz akaratát, mert egyrészt, maga az érvényben levő választmányi törvény, a polgároknak nagy tömegét megfosztja annak lehetőségétől, hogy szavazatával hozzájárulhasson az ország képvise­letének, a népek valódi szükségleteinek megfelelő kialakulásához, másrészt pedig a lefolyt ország­gyűlési képviselőválasztásokon oly mérvű vissza­élések történtek, a minek következtében ezen választásokon a népek igazi akarata nem érvénye­sülhetett. A vesztegetés egészen nyíltan folyt. A választók lelkiismeretének és politikai igaz meg­győződésének pénzzel való befolyásolása, a mely csaknem országos botránynyá vált, már a köz­erkölcsiség szempontjából is mély aggodalmat kell, hogy fölkeltsen a Trónt és Hazát féltő gonddal szerető polgárok szivében. A közigazgatási tiszt­viselőknek, az állami közegeknek, maga a királyi csendőrségnek a választásokba való pártos be­avatkozása, az alkotmányos kormányzat alatt ed­dig soha nem tapasztalt méreteket öltött, nemcsak, hanem maguk a választási elnökök nagy része is a törvények rendelkezéseit majdnem teljesen figyel­men kívül hagyták. Bármennyire tudatában vagyunk tehát azon körülménynek, hogy az országgyűlésre nagyszámú, sürgős és fontos feladat megoldása vár, és bár­mennyire óhajtjuk országunknak békés tovább­fejlődését és minden irányú megerősödését, mind­azonáltal el nem hallgathatjuk azon mély meg­győződésünket, hogy az ilyen körülmények között és ilyen eszközökkel kialakult országgyűlési több­ség nem tekinthető jogosultnak arra, hogy tevé­kenységében az ország népeinek akaratára hivat­kozhassak és sem nem hivatott, sem nem alkalmas arra, hogy állami életünknek az idő fejlődése által megkívánt és már továbbra is halaszthatatlanná vált újjászervezését eszközölhesse. Császári és Apostoli Királyi Felség ! Évtizedek óta dúló politikai krízis tartja lekötve Magyarország életerejét, s minden alkot­mányos kísérlet ezen politikai krízis végleges meg­szüntetésére és az állami élet zavartalan folyását biztosító rend megszilárdítására eredménytelen maradt. Ezen sajnálatos körülmény okainak ala­JDOS vizsgálata megerősített azon meggyőződésünk­ben, hogy Magyarországon az állami és közéleti szükségleteknek kielégíthető elláthatására az al­kotmány eddigi keretei elégtelenek. így elérkezett az ideje annak, hogy ezen keretek kibővittesse­nek, s a megváltozott jiolitikai, társadalmi és nem­zetiségi viszonyoknak megfelelő tartalommal lát­tassanak el. Magyarország korunknak megfelelő újjá­szervezését, csakis az általános, egyenlő, titkos és községenként gyakorlandó választójogoknak törvénybe iktatásával lehet eredményesen esz­közölni. Minden kísérlet, mely ezen nagy eszmének különböző, némelyeknek esetleg tetszetős jelsza­vak mellett való meghamisítását czélozná, csak hátráltatja az ország konszolidácziójának lehető­ségét, s mesterséges eszközökkel lehetetlenné téve I a népnek igazi akaratának alkotmányos megnyil­14*

Next

/
Thumbnails
Contents