Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-10

102 10. országos ülés 1Í)1U Julius 11-én, hétfőn. nek teljességét, felért a hegyre, a honnan már csak lefelé vezet az ut. Hiszen már most az inkompatibilitási törvény revíziójáról hallunk be­szélni munkapárti körökben. Ezzel szemben mi a függetlenségi politika rene­szánszát hirdetjük, azét a függetlenségi politikáét, a mely elveiből semmit fel nem adva, sőt ellen­kezőleg, szocziális tartalommal kibővítve, halad a maga utján, a mely soha le nem tér a soviniszta magyar politika álláspontjáról, a mely mint ellen­zék is elég erős arra, hogy a többséget, a kormányzó pártot, a nemzeti haladás terén reformokra kény­szerítse és a mely a maga ellenzéki, utján öntuda­tosan, becsületesen halad végczélj a, el független, önálló Magyarország felé. Nem fogadom el a többség által benyújtott felirati javaslatot, hanem a választói jog kérdésében álláspontomat fenn­tartva, csatlakozom a függetlenségi pártok által benyújtott felirati javaslatokhoz. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Hammersberg László: Míháli Tivadar! Miháli Tivadar: T. ház ! A nemzetiségi párt megbízásából vagyok bátor felszólalni és külön felirati javaslatot benyújtani, mert a benyújtott felirati javaslatok egyike sem fedi álláspontunkat. Ezt megelőzőleg sajnálattal kell konstatálnom, hogy a most lefolyt választásokból a nemzetiségi párt igen megfogyva került vissza az országházba. Ennek oka nem abban keresendő, mintha a nem­zetiségi képviselők iránt a nem magyarajku nép elvesztette volna bizalmát, hanem abban, hogy a kormány a nemzetiségi képviselőkkel szemben a választások alkalmával a legnagyobb erőszakot fejtette ki. Elismerjük, hogy a többi ellenzéki pár­tokkal szemben is erőszakosan járt el, de a mi a nemzetiségi párttal szemben történt, az példátlan. Bizonyít ja ezt az a körülmény is, hogy a román nemzetiség, a mely 3 millió lelket számlál, csak öt nemzetiségi képviselőt tudott beküldeni, holott halottaink száma nyolcz, tehát ezen öt képviselő megválasztása nyolcz emberáldozatba került. Elnök (csenget) : Szabad kérnem a képviselő urat, volna szives talán a közelebbi padok vala­melyikébe jönni. Magam sem hallom, és a gyors­írók sem képesek hallani beszédét. Miháli Tivadar (előbbre jön) ; A nemzetiségi párt a múlt képviselőházi ülésszakok megnyitása alkalmával politikáját és politikai állásfoglalását mindig külön feliratokban fejezte ki. Ez alkalom­mal ugynezt teszi, és ámbár kevesebben kerültünk be most a házba, kijelentem előzetesen is, hogy eddigi állásfoglalásunkat fentartjuk. Mert tulaj ­donképen mi is a nemzetiségi pártnak a czélja ? A nemzetiségi párt czélja az, hogy az országban lakó nem magyar ajkú nemzetiségek részére a kulturális és a közgazdasági fejlődést biztosítsa és biztosítsa a politikai érvényesülést azon mér­tékben és azon határig, a mily mértékben és a mily határig ezt a nemzetiségek száma, gazdasági és politikai egyensúlya megkívánja. T. ház! A nemzetiségi párt jelenleg is az általános szavazati jog kérdésében ugyanazt az álláspontot foglalja el, a melyet elfoglalt a múlt­ban, és kijelenti, hogy a tiz év óta uralkodó parla­mentáris krízisnek megoldását máskép nem képzelheti el, mint egy valóban demokratikus választói jognak törvénybe iktatásával. Némi megnyugvással szolgál a trónbeszédnek az a kitétele, hogy az uj választói jog megalkotása ez alkalommal is az elodázhatatlan teendők közé van felvéve, de nem nyugtat meg bennünket a kormány azon kijelentése, hogy az általános vá­lasztói jogot nem tünteti ugy fel, hogy az egy­szersmind titkos, községenkénti és egyenlő is le­gyen. Ez okból mi kijelentjük, hogy — álláspon­tunkat megőrizve — a jövőben is az általános, titkos, egyenlő és községenkénti szavazati jog be­hozatalát fogjuk követeim. T. ház! Fájdalmasan érintett az a körül­mény, hogy a míg a trónbeszédben emlités téte­tett a horvát kérdés elintézéséről, az országban létező nemzetiségi kérdés elintézéséről általában emlités nem tétetett. (Felkiáltások a jobboldalon : Nincs nemzetiségi kérdés !) Nemzetiségi kérdés igenis van és ez épen olyan fontos kérdés, mint az általános szavazati jog be­hozatala. A nemzetiségi sérelmek meg vannak és a nemzetiségi kérdés nemcsak, hogy nincs meg­oldva, hanem e kérdést az eddigi kormányok még jobban összebonyolították. A nemzetiségi kérdés megoldására nézve az 1868. évi törvényhozás intézkedett és a XLIV. t.-ez.-ben biztosított a nemzetiségek részére némi egyenjogúságot, különösen a nyelvhasználatra nézve és a kulturális fejlődés tekintetében. De a ki ma elolvassa az 1868 : XLIV-ik t.-czikket és annak tartalmát összehasonlítja a mai tényleges állapotokkal, meggyőződhetik arról, hogy ennek a nemzetiségi törvénynek egyetlen paragrafusa, egyetlen betűje sincs érvényben. A törvény meg­alkotása vitán jött kormányok ugyanis részint törvényhozási utón, részint pedig rendeletekkel e kérdésre vonatkozólag homlokegyenest ellenkező intézkedéseket tettek, és igy ma biztosan állit­hatjuk, hogy a nemzetiségi törvény teljesen ki van emelve hatályából. T. ház! Mi szívesen és örömmel járulunk munkánkkal, szellemi képességeinkkel ahhoz, hogy az ország áldatlan állapotai konszolidáltassanak, különösen hogy a politikai krízisnek egyszer vala­hára vége legyen. Hiába ringatjuk ugyanis magun­kat abban a hitben, hogy a mostam választások eredménye folytán a politikai krízis meg volna oldva. Felfogásunk az, hogy a parlamentáris poli­tikai krizis csak el van odázva, mert az csak akkor lesz véglegesen megoldva, ha egy olyan parlament fog összeülhetni, a mely a választók bizalmát birja és azoknak valódi akaratát fejezi ki. És, engedje meg nekem a t. többség, ha őszintén kimondom, hogy ma a t. kormány többségéről nem ez a véle­ményem, (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) mert nem a választók bizalmának köszönheti a t. kormánypárt

Next

/
Thumbnails
Contents