Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-471

90 kii. országos ülés 1910 január 24-én, hétfőn. Egy hang (a szélsöbaloldalon): Hazaárulók! Nagy Ferencz: A kérdés feltevéséhez szóljon. Justh Gyula: Nem a kérdés feltevéséről van szó, tévedésben van a t. képviselő ur, hanem arról a javaslatról, a melyet a t. elnök ur tett, hogy t. i. az a királyi leirat meghirdettetvén, áttétessék a főrendiházhoz. Erről van szó, erre engedte meg a vitát az elnök ur, és én, a mikor most felszólalok, e korlátokat egyáltalán nem lépem át, (Mozgás.) egyébiránt csak elnöki felhatalmazás előtt lennék kénytelen meghajolni. De különben sem viseltethetünk bizalommal a kormány iránt, (Felkiáltások jobbfelöl: Tudjuk! Zaj. Halljuk! Halljuk!) a mely a nemzetnek, a nemzet törvényen alapuló jogos kívánságainak letörésére vállalkozott. (Taps a baloldalon.) A korona akarata, fájdalom, ismét szembekerült a nemzet akaratával (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) és ez a kormány vállalkozik arra, hogy a nemzetnek jogait, jogos igényeit, melyeket érvényesíteni akar, az érvényesítés utján megakadályozza. (TJgy van! a baloldalon.) Mi a t. kormányt nem támogathatjuk ezen nem épen dicsteljes törekvésében és abban a kormányban, a mely .... Pető Sándor: Lukács is benne van! (Derültség a jobboldalon. Nagy zaj balfelöl.) Bozőky Árpád : Lukács ma közösbankos, egy hónap előtt pedig különbankos volt. (Zaj.) Justh Gyula: Az, t. képviselő ur, hogy Lukács is benne van a kabinetben, nem az én bajom, hanem Lukácsnak a baja. (Derültség és taps a baloldalon.) Mi — ismétlem — olyan kormányt, mely a korona akaratával szemben azt követeli, hogy a nemzeti akarat meghátráljon és oda törekszik, hogy a korona akaratával szemben egyéb megoldás ne legyen lehetséges, mint a feltétlen megadás, nem támogathatunk. (Helyeslés a baloldalon.) Nagyon szerettem volna, ha a ministerelnök ur . . . Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat (Zaj a baloldalon), hogy a tanácskozás tárgyától eltért. (Zaj.) Szúnyog Mihály: Baklövést ne csináljon megint! Elnök: A tanácskozás tárgyát az képezi, (Felkiáltások a baloldalon: A királyi leirat!) ho_gy kiki az elnök előterjesztéséhez szóljon. (Elénk felkiáltások balfelöl; Ahhoz szól!) Baloghy Ernő: Ennek nem jó vége lesz, elnök ur! Rudnyánszky György: Jó lesz nem fenyegetőzni ! (Zaj.) Justh Gyula: Ha előbb a ministerelnök ur szólt volna ehhez a királyi leirathoz. ... és megismerkedhettem volna és a ház is megismerkedhetett volna a felszólalások előtt az ő részletes . . . Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök Nem akarnak meghallgatni! Justh Gyula: . . . bocsánatot kérek, vártunk sokáig, de a ministerelnök úr nem kelt fel. (Nagy zaj és közbeszólások.) Én hivatkozom még a Fejérváry kormányra is, még az is nyomban a királyi leiratnak felolvasása után felszólalt és bemutatkozott a háznak. (Helyeslés « szélsőbaloldalon.) Arról tehát nem tehetek, hogy nem tudom, mire vállalkozott a ministerelnök ur és hogy mit akar és mit czéloz azzal, hogy nem követte elődeinek példáját és nem nyomban a királyi leiratnak felolvasása után szólalt fel. (Zaj.) Nagyon sajnálom, hogy igy az ő részletes programmjával nem foglalkozhatom. Azt azonban mégis ki keli jelentenem, hogy bizalommal azért sem viseltethetünk a kormány iránt és a kormányt azért sem támogathatjuk, mert hiszen a kormányelnök ur nem igen válogatós az eszközökben. (JJgy van! a szélsöbaloldalon. Nagy zaj és közbeszólások.) Hiába minden igyekezet, hiába minden fondorlat és minden erőszak, a nemzetet letörni nem lehet. (Élénk éljenzés és taps a bal- és szélsöbaloldalon. Khuen-Héderváry Károly gróf ministerelnök helyeslőleg int.) A nemzet akaratának érvényesülnie kell. (Khuen-Héderváry Károly gróf ministerelnök: Helyeslőleg int.) Mi mindent el fogunk követni arra nézve, hogy a nemzeti és a parlamenti akarat letörésére irányuló törekvéseket visszaszoríthassuk. Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Mi is! Justh Gyula: Mi a harczot nem fogjuk keresni, de nem is félünk tőle. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A harczban hiven, becsületesen fogunk megállani (TJgy van! a szélsöbaloldalon) és nem lesz addig békés kormányzás, nem lesz addig nyugalom, a mig a nemzeti akarat útjában álló akadályok el nem hárittatnak. {Elénk helyeslés és éljenzés a balés a szélsöbaloldalon.) Mi az abszolutisztikus törekvések ellen küzdeni fogunk . . . Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Mi is! Justh Gyula: . . . minden erőnkkel, lankadást nem ismerő kitartással, önzetlenül. (Elénk éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Az abszolutizmus rémétől nem ijedünk meg, mert igaza van grőf Apponyi Albertnek, a mikor azt mondja, hogy (Halljuk! Halljuk! Olvassa:) »Ha mi olyan megoldást fogadnánk el, a mely a nemzeti akarat megtörésén alapulna, az is abszolutizmust jelentene, csakhogy ez a mi beleegyezésünkkel létesített abszolutizmus lenne és én ennél még kevésbbé félek attól az abszolutizmustól, a mely akaratunk ellenére létesíttetnék.« (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) A függetlenségi és 48-as párt nevében van szerencsém a következő határozati javaslatot benyújtani és azt a t. háznak elfogadásra aján-