Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-471

m kll. országos ülés 1910 január 2í-én, hétfőn. Én kiegészítettem azzal, hogy ha igy értette is, akkor is tévedésben volt, mert, a mint rögtön ki fogom mutatni, ez a gyakorlat nem az utóbbi időben keletkezett, hanem egész messze, hosszú időkre vezetendő vissza. Hát, t. képviselőház, ez a gyakorlat nemcsak Tisza Kálmán kormányának idejében állott fenn, hanem utalok e kérdésnek a Szilágyi Dezső elnöklete alatt tartott ülésen épen gróf Andrássy Gyula gróf igen t. képviselő ur által való felvetésére, a mikor teljes egyértelműséggel állapodott meg a ház abban, a mi tulajdonképen eldöntendő mostan. Ha ugyanis azt az értelmezést akarnók elfogadni, a melyet gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur itt felhoz, hogy t. i. a háznak czélszerüségi szempontból lehetővé kell tennie a királyi kéziratnak még ma és rögtön, stante sessione a főrendiházhoz való átküldését, — mert erről van szó — akkor nekem erre az a feleletem, hogy a t. képviselő ur a kormányzat, a végrehajtó hatalom köréből hozta magával a jelszót, hogy czélszerüsógi kérdésnek kell ezt tekinteni, holott a törvényhozásban nem a czélszerüsógi szempontok, hanem a jogi, az alkotmányjogi kérdés az irányadó. (Élénk helyeslés a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, t. képviselőház, arról van szó, hogy ha bemutattatik egy királyi kézirat, vájjon annak tudomásul vétele szempontjából a képviselőház folytathat-e vitát: igen vagy nem? Volt egy ortodox felfogás, a mely arra az álláspontra helyezkedett, hogy ilyen esetben a képviselőháznak nincs más kötelessége, mint tisztelettel tudomásul venni a királyi kéziratot és azt a főrendiházhoz átküldeni. Gr. Andrássy Gyula: Nem ezt mondtam! Felesleges az egész hosszú fejtegetés! Polónyi Géza : A hosszas gyakorlat és pedig nemcsak az utóbbi időben való gyakorlat, a melyet épen gr. Andrássy Gyula képviselő urnak a vezérlő-bizottságban való hozzájárulásával és az ő ténykedésével állapítottunk meg, a midőn gr. Bánffy Dezsőt megbíztuk a házban a királyi kézirat ellen való felszólalással, abban állott, hogy ennek a képviselőháznak nemcsak joga, de kötelessége is alkotmányjogi szempontból megvizsgálni, vájjon a leérkezett királyi kézirat megfelel-e a törvénynek, van-e rajta alkotmányos minister ellenjegyzése és megfelel-e az a királyi kézirat alkotmányunk egyéb sarkalatos tételeinek? (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ezt a gyakorlatot megváltoztatni nem fogjuk és megváltoztatni nem engedjük. Méltóztatnak emlékezni, hogy milyen súlyos konfliktusra vezetett ez a Eejérváry-kormány idejében, a mikor be akartak csempészni egy királyi kéziratot a házba a nélkül, hogy a minister azt magával hozta volna. Ennélfogva ebben a kérdésben világos, hogy a mélyen t. elnök ur akkor fog helyesen eljárni, ha felteszi a kérdést: tudomásul veszi-e a ház ezt a kéziratot, igen vagy nem? Akkor, t. képviselőház, ehhez a kérdéshez a képviselőház minden tagjának kétségtelenül joga van felszólalni. (Felkiáltások bal felől: Világos!) No már most, t. uraim, mivel akarnak önök most az eddigi gyakorlattal szemben jönni? Azzal, hogy önök maguk is kívánják, hogy a kormány természetszerűleg teljesítse azt a kötelességét, hogy a programmját mondja el, csak azután vitatkozzunk vele itt. Már most ezzel egy esetleg alkotmányellenes formájú és törvénytelenül kinevezett kormánynak megadná a képviselőház azt az útlevelet, hogy kinevezését már tudomásul vette ; és a képviselőház, a mely tudomásul vette annak a kormánynak a kinevezését, hogyan tárgyaljon azután a felett, hogy az törvényes, alkotmányos kormány-e vagy nem? (Nagy zaj) Ha nekünk az a meggyőződésünk, hogy egy kormány imparlamentáris, törvénytelen, akkor annak a kinevezési okmánynak a stádiumában, annak a tudomásvétele kapcsán kell ezt a kérdést eldönteni. Hogy a kormány elmondja-e a programmját vagy nem, ez az ő dolga, ez az ő joga, erre nem kényszeríthető. (Ugy van! balfelöl.) De mentől inkább él bennem az a meggyőződés, hogy egy kormány alkotmányellenes és imparlamentáris, annál súlyosabb bűnt követ el, ha nem mondja el itt a programmját most és rögtön. (Nagy mozgás jobbfelöl és felkiáltások: Hiszen épen ezt akarja!) Rudnyánszky György: Üljön le és akkor elmondja! Polónyi Géza: Mert különben itt nem a kormány programmjáról fog a vita folyni, hanem a király tényével szemben folyik, ezt pedig az alkotmányosság érdekéből (Nagy zaj. Elnök csenget.) el kell kerülni. (Helyeslés balfelöl.) Ennek folytán, nézetem szerint, azzal oszlathatók el az aggályok és intézhető el a kérdés legjobban, ha felszólitja a ház a ministerelnök urat, hogy tessék elmondani a programmját. (Zaj.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk! Zaj.) Szeretném, ha ezen az előzetes kérdésen minélelőbb túlesnénk, természetesen ugy, hogy a parlament és a képviselőház jjraerogativáján csorba ne essék és igy a dolog érdemére térhessünk át. (Helyeslés balfelöl.) Én azt hiszem, [itt félreértés forog fenn. A dolog lényege abban van, a mit Holló Lajos és Polónyi t. képviselőtársaim igen helyesen fejtettek ki: hogy a királyi kézirat tudomásulvétele nem történhetik meg egyszerű elnöki kijelentéssel, (Felkiáltások bal felől: Helyes ! Rosszul volt kitanítva!) és az elnöki propoziczió, a mint ő nekünk megmagyarázta, nem is erről szólott, hanem arról, hogy konstatáltassék a