Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-468

40 í68. országos ülés 1909 van ! a szélsőbahldalon.) Fel fogom olvasni ennek a törvénynek a 1.9. §-át. Azt mondja a 19. §. (01vassa): »Ha a költségvetési törvény azon év január hava 1-éig, a melyre szól, létre nem jöhet, a kormány külön törvényjavaslatban felhatalmazást tartozik kérni arra, hogy a legutóbbi költségvetési törvény keretében az állam jövedelmeit folytatólagosan beszedhesse és kiadásait fedezhesse.« A mikor az ember ezt a törvényszakaszt olvassa, föltétlenül megakad a szeme ezen a szón, hogy : »külön«, és természetes, hogy keresi azt a másik törvényszakaszt, a mely miatt ezt a szót, hogy »külön« bele kellett tenni a törvénybe. Ez a törvényszakasz a törvénynek kasza. A harmadik szakasz azt mondja (olvassa) : »A pénzügyminister a ministertanácsbaii véglegesen megállapított állami költségvetés előirányzatát, — tekintettel az 1867 : X. t.-czikkre is — minden évben oly időben köteles az országgyűlés képviselőháza elé terjeszteni, hogy annak országgyűlési tárgyalása az év végéig befejezhető legyen.« Ez, t. képviselőház, oly világos rendelkezés, hogy ennek a rendelkezésnek a megsértését nem is a kormánynak politikai felelőssége, hanem a kormánynak jogi felelőssége szempontjából kell elbirálni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azzal védekezik a kormány, hogy politikai felelősséggel nem tartozik, mert lemondott kormánynak nincsen politikai felelőssége és mégis beterjeszti az indemnitási javaslatot, holott az indernnitási javaslat elfogadásánál már a bizalmi kérdés is megnyilvánul (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és azt mindig ugy fogtuk fel, hogy az indemnitás és az appropriáczió bizalmi kérdést képez, de maga a költségvetés, a költségvetési előirányzatnak elfogadása, vagyis magának a költségvetésnek a megállapítása elsősorban nem is képez politikai kérdést. A politikai kérdés, a bizalmi kérdés akkor áll elő, a mikor a felől határozunk, hogy vájjon azt a megállapított költségvetési előirányzatot, a költségvetést felajánljuk-e ennek a kormánynak, vagy pedig nem, mert annak politikájával nem vagyunk megelégedve. (Igaz ! Ügy van ! a szélsőbal-oldalon.) De hogy mennyire szükséges, hogy ezt a kormány jogi felelőssége alá tartozónak Ítéljük, mutatja az a rendelkezés is, a mely a törvénynek 2. §-ában foglaltatik. Ez a szakasz azt mondja (olvassa) : »A ministerek és az állami számvevőszék elnöke a saját kezelésükhöz tartozó kiadásoknak és bevételeknek következő évi részletes előirányzatát minden év június hava végéig előkészitik és a pénzügvministerhez juttatják. A pénzügyminister az egyes előirányzatokat az állami költségvetésben összefoglalja és fősoinmázattal látja el.« Ez a törvény tehát a ministereknek és az állami számvevőszék elnökének oly kötelezettséget ir elő, a melynek az én felfogásom szerint a ministerek, akár kinevezettek, akár pedig ügyvivői állajiotban vannak, eleget tenni kötelesek, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és ők azzal a kifogással, hogy politikai felelősségük nincsen, ezen kötelezettség alól Id nem bújhatnak. Bs én azt hiszem, hogy deczember 21-én, kedden. nem is merné állitani a t. kormányelnök ur mint pénzügyminister, hogy daczára annak, hogy már akkor lemondtak, ennek nem tettek eleget, mert, a mint értesülve vagyok, a ministertanács is foglalkozott e kérdéssel, sőt tudtommal tényleg véglegesen meg is állapította a költségvetési előirányzatot. A ministerelnök ur, mikor lemondott, azt mondotta, hogy éppen mert a képviselőház az ő politikájával nem volt megelégedve, nem nyújtották be a költségvetési előirányzatot. De akkor azt is mondhatták volna, épp oly joggal, hogy, a mennyiben a képviselőház az ő politikájukkal megelégedve nincsen és mert az a költségvetési előirányzat bizonyos mértékben az ő politikai irányzatuknak is kifejezője, nem erezhetnék magukat feljogosítva arra sem, hogy azt a költségvetési előirányzatot csak el is készítsék. Már pedig ilyen abszurdumot igazán nem lehet állitani, mikor a törvény világosan rendelkezik, hogy az egyes ministerek és- a számvevőszék elnöke június végéig kötelesek ezeket az előirányzatokat a pénzügvministerhez benyújtani, és ha nem is határozza meg dátumszerü napra, hogy a költségvetést a jiénzügyminister mikor tartozik a háznak benyújtani, a gyakorlat és a józan ész szerint is természetes, hogy az alatt az idő alatt körülbelül legalább is két hónappal az év vége előtt időt ért a törvény, (ügy van! baljelól.) Mert hiszen azt a nagy terjedelmű költségvetést a képviselőknek, a kik alaposan meg akarják vitatni, átkeli tanulmányozni, (Ugy van !) a mihez, nagyon keveset mondok, de kell két-három hét. (ügy van!) Azután le kell azt a bizottságokban is tárgyalni, azután külön-külön mindegyik minister a maga tárczáját előadja. Hát legjobb számítás szerint is, minden obstrukczió nélkül, sőt mondhatnám, egy szál ellenzéki képviselő nélkül is kell két hónapi időköz az előterjesztés és a megszavazás között. Eddig tényleg az is volt a szokás, hogy legkésőbb október hónapban a költségvetési előirányzat a ház asztalán volt. (ügy van! haltétól.) Ha tehát a kormány, jogi felelőssége tudatában, összeállította az előirányzatot és októberben — ha igaz, hogy nem tudtak menekülni — még mindig a helyükön voltak, kötelességük lett volna legkésőbb október utolsó napján az előirányzatot a ház asztalára letenni, (ügy van.) Más kérdés, hogy a ház tárgyalta vagy épen elfogadta volna-e ? De az ügyvivő kormány kötelességének eleget tett volna az előirányzat benyújtásával s a ház a parlamentáris gyakorlat szerint ennek a kormánynak természetesen nem ajánlotta volna meg ezt a költségvetést. De ilyen gyakorlatot meghonosítani, hogy költségvetési előirányzat nélkül, egyszerre, az utolsó napokban, közvetlenül a karácsonyi ünnepek előtt, mikor még a bizottságok se képesek a javaslatot letárgyalni, tehát lehetetlen a képviselőházban érdemileg hozzászólni, nyújtsanak be egy indernnitási javaslatot, ez oly példátlan eset, a mi ellen tiltakozó szavunkat fel kell emelnünk,