Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-474

kik. országos ülés 1910 január 27-é,n

t csütörtökön. 145 tria közt szabályozza, aüg lesz olyan nemzetközi szerződésnek tekinthető, mint a minőt független államok egymással készítenek, hanem inkább csak forma, de magában mégis kifejezi Magyarország gazdasági alárendeltségét. Itt van a bank-kérdés. A bank-kérdés az egy egészen egyszerű kérdés. Kérdem én, hol van állam a világon, a mely nem volna jogosítva közgazdasági viszonyait önállóan rendezni ? Olyan állam nincsen. (Zaj balfelől.) Bécsben azt mondják, hogy a 67-iki kiegyezés már az utolsó stáczió Magyarország önállósága felé és nem engedik kitágítani azt a kapcsot, mely Magyarország és Ausztria közt fennáll. Nem találom meg a magyar nyelvben azt a kifejezést, a melyet Bécsben használnak, ott azt mondják: man darf das Bánd nicht lockerer machen. Tehát ez a viszony Magyarország és Ausztria közt fenn kell hogy maradjon. A bécsi köröknek a koaliczió nagy hibái jólestek. A koaliczió már eleinte jött a mint a francziák mondják : a fausse position. Akart brillirozni kurucz velleitásokkal, a valóságban pedig labanczpolitikát csinált: felfelé labancz-politikát, lefelé pedig kurucz-politikát. Hova jutott a függetlenségi párt, a melyet én ismertem 35 év előtt, az a kis csoport, a mely ott a Sándor-utczai régi országházban volt! Ez volt a valódi függetlenségi párt. Kis csoport volt, de tiszta függetlenségi. Csodálkozni kell. Azok a férfiak, a kik a kurucz korszakról irtak, dicsérték, a Rákóczi emlékét idézték fel, ugyanezek azután labancz-politikát űztek és nagyon szerencsések voltak az exczeliencziás czimekkel. Ily körülmények közt mondhatom, hogy ebben a képviselőházban csak egy ember van, a ki kurucz volt, és a ki mint kurucz fog meghalni : ez az öreg Madarász, a többi nem az. (Élénk derültség és felkiáltások : Hát Nagy György ?) Hát ez a fiatal kurucz. A volt koaliczió nagy hibát követett el, mert nem tartotta meg az uralkodóval kötött paktumot. Elismerem, hogy választási törvényt sietve nem lehet csinálni, de az még sem járja, az túlhalad minden képzeletet, hogy egy kormány három év alatt egy választási reformot, választási törvényt nem hogy nem tudott, de nem akart csinálni. Kiderült, hogy a koaliczió népparlamentet nem akar. T. ház ! Nem lehet mondani, hogy a magyar nép és a függetlenségi párt demokratikus választási törvényt nem akar. Van egy párt ebben a házban, a mely a demokrácziának hive és ez a függetlenségi párt Justh-féle csoportja. Én Justh Gyula volt képviselőházi elnök urat nagy, erős jellemnek tartom, nemcsak azért, mert ttemokrata, hanem azért is, mert felfogta a nemzetnek erejét és súlyát. Megmondom, hogy milyen volt a magaviselete a nemzetiségi pártnak. Akkor, a mikor újra képviselőházi elnököt kellett választani, a nemzetiségi párt elhatározta azt, hogy az összes nemzetiségek Justh Gyulára fognak szavazni, sőt tagjainak azt üzente, hogy a ki nem jön el a házba KÉPVH. KAPLÓ. 1906 — 1911. XXVI. KÖTET. és nem szavaz Justh Gyulára, azt kizárják a pártból, és mi szavaztunk is Justh Gyulára. Voltak azonban, t. ház, szerb hazafiak, a kik abszentálták magukat és nem akartak szavazni Justhra ezért, mert nem tudták, hogy ki lesz a legény a csárdában. Én abban a véleményben vagyok t. ház, hogyha Magyarországon a magyar faj nem tudja hegemóniáját fenntartani a saját erejéből, akkor a magyarságnak nem lesz jövője ebben az országban, mert manapság, a XX. században már hiába beszélünk a demokráczia ellen, a demokráczia győzni fog itt is, a mint győzött Amerikában és mindenütt másutt. Miránk nemzetiségekre azt mondják, hogy nem vagyunk hazafiak, hogy jóformán árulók vagyunk, hogy czimborálunk a bécsi körökkel és engem mint a kamarilla emberét állítanak oda. Pedig én, t. ház, hosszú életemen keresztül, hosszú politikai működésemben mindenkor szerettem hazámat, mindenkor szerettem Magyarországot és a szülőföldemet, a hol felnőttem és a hol minden emlékem erre utal. Es daczára ennek, mi nemzetiségiek, itt Magyarországon nem részesülünk abban az egyenlő elbánásban, mert itt Magyarországon a nemzet'ségek nem mások, mint politikai jobbágyok. (Felkiáltások : Rendre ! Rendre !) Nagy György: Bendre kell utasítani, azt mondja, hogy Magyarországon a nemzetiségiek politikai jobbágyok ! Elnök : T. ház ! (Felkiáltások : Halljuk az elnököt !) Kérem a képviselő urat, tessék ismételni azon kijelentését, a melyet az imént tett a nemtiségekre vonatkozólag. Poiit Mihály: Azt mondottam és ez tény, hogy a nemzetiségek itt nem részesülnek olyan elbánásban, a mely őket megilleti . . . (Nagy zaj. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem ezt mondta !) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. ház ! Polií Mihály : ... és hogy a nemzetiségek nem mások, mint politikai jobbágyok. Elnök (csenget) : Magyarország összes lakosai a politikai jogok egyforma élvezetében vannak és miután ezen alkotmányjogi tétellel helyezte magát ellentétbe a képviselő ur, ezért rendreutasítom. (Élénk helyeslés.) Egry Béla: Vizet az öregnek ! (Derültség.) Polit Mihály." Mikor a koaliczió uralomra jutott, a nemzetiségi párt feliratot nyújtott be. Ebből a feliratból minden magyar hazafias ember a haza iránti szeretetet, de nemcsak szeretetet, hanem a pietást olvashatta ki a haza iránt. Én terjedelmes beszédet tartottam, abban kimutattam Magyarország alkotmányjogi fejlődését és éjoen azt a tényt érintettem, a melyért most az igen t. elnök ur rendreutasított. Akkorában a szólásszabadság még teljes volt. Én megértem a Tisza Kálmán-féle időket, de azon időkben, a mikor a sovinizmus annyira ment, mégis nem üldözték annyira a nem magyar ajkú népet, mint üldözte': a koaliczió idejében. Sőt Bánffy ministerelnöksége alatt sem . . . 19