Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-473

138 V73. országos ülés Í9Í0 január 26-án, szerdán. Volt szándékunk a kvótára pénzt gyűjteni, hanem igenis a tisztviselők helyzetének megmentésére, szóval a mikor saját vagyonunk lekötésével nemzeti kölcsönt akartunk felvenni, hogy a tisztviselők könnyebben teljesíthessék az alkotmányos feladatot: minden pénzintézetnél zárt ajtókra találtunk. (Hosszantartó nagy zaj balfelöl, Felkiáltások: A bankszalcértöJc!) A birtokos-osztály és a 'nép becsülettel és őszinteséggel küzdött. (Ugy van! Élénk helyeslés bal felől.) És a mikor ilyen tényekkel számolunk be, tisztelettel kérdem: micsoda elmélet alapján kell tehát Magyarország számára az a pluralitás, a mely a nagy tőkének és a nagy uraknak biztosit előjogokat (Hosszas élénk tetszés és helyeslés balfelöl.) és a mely azok kezébe akarja letenni a nemzet vezetését, a kik most is bebizonyították, hogy erre nem valók. (Hosszas élénh tetszés és helyeslés balfelöl.} Azt mondja a t. képviselő ur, hogy nincs jogegyenlőség, csak a holdban. Hát ón valamivel közelebbre vezetem őt. A t. képviselő ur elfelejti, hogy van egy törvényünk, a melynek végrehajtása ő reá is volt bizva. Éz a holdnál közelebb van. Ott van 1868. XLIV- t.-czikk. Az 1848. évi hagyományok alapján meg van állapítva a közteherviselés az előbbi viszonyokkal szemben; meg van állapítva az általános védkötelezettség, a melyben az egyenlőség ugy érvényesül, hogy a hazáért mindenki csak egyszer halhat meg és nem kétszer. (Derültség. Ugy van! a baloldalon.) Ebben az országban a mi őseink azt a holdba való képtelenséget voltak oly szívesek törvénybe iktatni (olvassa) •' ^Minthogy Magyarország összes honpolgárai az alkotmány alapelvei szerint is politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az osztatlan egységes magyar nemzetet, a melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogú tagja; minthogy továbbá . ezen egyenjogúság stb-*. Azután később ismét: »a honpolgárok teljes egyenjogúságai Tehát háromszor is törvénybe van ez iktatva; és akkor ennek az egyenjogúságnak nem az az értelme, a melyet az urak ennek vindikálnak: Jól tudjuk azt, hogy a természet törvényei, korhatár, táplálkozás, s a többi életviszonyok különbségeket szülnek az emberek között. (Halljuk!) Ha a t. képviselő ur azt fogja állítani, hogy két egyenlő ember nincs a világon,- ezt természetesen alá fogom irni. He épen az a, hivatása az egyenjogúságnak, hogy a természet törvényei által alkotott ezen egyenlőtlenségeket akként egyenlítse ki, (Ugy van! Ugy van! balfelöl. Halljuk!) hogy a törvény és ,alkotmány sánczain belül minden ember egyformán Jogosult tagja legyen ennek a nemzetnek.- (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Egy hang (a baloldalon): Ez nem érinti a szocziálistákat! ••' Polónyi Géza: Én mélyen sajnálom, hogy a képviselő ur az exlex tekintetében is felállított egy olyan elméletet, a mellyel most már nem foglalkozom, mert hosszabb időt igényel, (Halljuk! Halljuk!) hanem arra a beszédre, a melyet gróf Andrássy Gyula t. képviselő tegnap tartott, egy idézettel felelek. Kitalálhatják előre, hogy ezt gróf Andrássy Gyula ur irta. 1905 június 22-én, 23-án s augusztus 12-én a »Budapesti Hirlap« hasábjain jelentek meg azok a lélekemelőén fenséges czikkek, a melyek Magyarország nemzeti önállóságát kidomborítani voltak hivatva. Gaal Gaston: Tegnap már vezekelt érte! Polónyi Géza: Ő csak abban vezekelt, hogy az indemnitást megszavazza;- a bizalom kérdésében még nem mondta, hogy tévedésben volt. Egy hang (bal felöl): Majd később! Polónyi Géza: Azonkívül a vezeklés vonatkozhatott a szavakra; de hogy vájjon azok az érvek, a melyeket ő itt felsorolt, helyesek voltak-e vagy nem, ez már nem az ő kérdése, erre nézve majd mi fogunk határozni. Azt hiszem, hogy talán ő neki is lesz alkalma e felett bővebben meditálni. Ezekben a czikkekben azt mondja (Halljuk! Olvassa): ^Bocsánatot kérek minden magyar embertől, hogy bizonyítani fogok olyant, a minek bizonyítása sérti a magyar társadalmat. Közjogunk ábc-jét fogom fejtegetni. Hogy nem ütközik alkotmányunkba és nem ütközik törvényünkbe, ha a nemzet akaratával megegyező parlament kifejezett bizalmatlansága ellenére is megmaradjon a kormány — ezt fejtegeti — ez egy tarthatatlan álláspont.* Ezt pedig a következő idézetekkel támogatja. Azt mondja (olvassa): »Magának a kormánynak vitelénél is rendelkeznünk kell megbízható képviselőkkel. Ha a magyar kormány a magyar nemzet támogatása nélkül is kormányozhat: sok millió adót és sok százezer katonánkat teljesen elvonhatják mindennap gyakorolható befolyásunktól. Eltürheti-e ezt égy nemzet? Társadalmunk még gyenge, erős kormányra volt szükségünk s évről-évre uj hatalmat ruháztunk rá, mivel bíztunk abban, hogy az alkotmány alajüán csak oly kormány lehetséges, a mely a királyén kivül a magyar nemzet többségének bizalmát is birja. És ha ilyen kormány nemcsak egy katonai szakmeggyőződést szolgál, hanem ugy lehet más, ránk nézve károsabb királyi akaratot is, ez oly állapot volna, melyet a nemzet el nem tűrhet. A kormány nemcsak a katonai kérdésben képviseh ezen királyi akaratot, hogy a nemzetnek nemcsak vezérleti és vezényleti nyelvet nem ad, hanem a- gróf Andrássy Gyula által kivánt szolgálati nyelvet sem, mind a két irányban a nemzeti akarat ellen helyezkedik. Ezt lehetetlenség, hogy támogassuk.« Már most csak a döntőre, t. i. az ex-les-re vonatkozót szándékozom még felolvasni (Halljuk! Halljuk!), mert a tapasztalat mutatta, hogy az előző kormányok alatt is mégpróbál-