Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-473

473. országos ülés 1910 január 26-án, szerdán. 121 zünk reá, hogy ezen nemzedék alatt mennyi támadás történt a királyi hatalomnak terjeszkedése czéljából a magyar nemzet alkotmánya ellen. (Ugy van!) 1889-ben, hogy csak ott kezdjem, egy merénylet intéztetett alkotmányunk ellen, a mely a véderó'ben biztositott nemzeti jogokat akarta kótya-vetye tárgyává tenni. Mindnyájan emlékezünk reá, milyen nagy volt a felháborodás és milyen nagy erőfeszítésbe került az ellenünk intézett támadásnak visszaverése. Sikerült; a nemzet újra megbékélt királyával. Akkoriból való ezen nemzeti küzdelem lezajlása után a mi királyhűségünkről egy nagyon illetékes férfiúnak a történelem számára tett tanúsága. Itt van a kezemben a nagy német birodalom császárának 1897-ben, tehát a nagy véderővita lezajlása után itt Budavárában mondott beszéde, a melynek idevonatkozó tételeiből csak a következőket olvasom föl (Halljuk! Olvassa): »De a mi rám Magyarországon való tartózkodásom, kivált pedig budapesti fogadtatásom alatt a legmélyebb hatást tette, az a magyarnak lelkes odaadása Felséged fenkölt személye iránt. (Mozgás halfelöl.) Hála Felséged bölcseségének, népeink üdvére kötött szövetségünk szilárdan áll és felbonthatatlanul régóta őrzi és ezentúl is őrizni fogja Európa békéjét. A Felséged iránt való szeretet és odaadás, bizonyos vagyok benne, ma is ugy lobog Árpád fiainak szivében, mint hajdanában, midőn Felséged nagy ősanyja felé kiáltották: »Moriamur pro rege nostro!« Ezeket az érzelmeket kifejezve, mindazt, a mit Felségedért érezünk, gondolunk és kérünk, abban a kiáltásban foglaljuk össze, a melyet minden magyar ember utolsó leheletéig hangoztat: »Éljen a király!« Ez 1897-ben hangzott el Budavárában, és ez a királyhü nemzet jutalom fejében mit kapott? Endrey Gyula: Granicsárokat! Üssön beléjük a ménkű! (Derültség. Elnök csenget.) Polónyi Géza: Csak röviden fogom érinteni, mert hiszen egyik-másik tényre még vissza kell beszédem fonalán térni, a dolgokat. Csak azon 20—25 esztendő alatt, a melyet ez a nemzedék átélt, hányszor volt próbára téve a nemzet türelme, hányszor kellett megalkudni a kényszerűség azon jelszava alatt, hogy gyenge a nemzet, hányszor nyújtotta a nemzet az engesztelődés békejobbját az alkotmányunk ellen intézett támadások után? Emlékezzünk, hogy sorba menjek, az u. n. ischli klauzulára, hol nem kevesebbet akartak Magyarország ellen elkövetni, mint gazdasági önállóságunkat örökre eltemetni, azzal, hogy a kereskedelmi szerződések lejárta egyedül Ausztriától tétetett volna függővé. Ezt a támadást a nemzet egységes akarata visszaverte. Nemsokára rá megjelent Chlopyban a hadsereg fővezérének, a ki Magyarország alkotmányos királya is, egy parancsa, mely arczába vágta e nemzetnek, hogy ez néptörzs, a melynek vére és védereje felett rendelKÉPVII. NAPLÓ. 1906 1911. XXVI. KÖTET. kezni csak annak a királynak van joga, a ki azt mondja, hogy a hadsereg az enyém, s a nemzetnek azon akarata előtt, hogy annak a véráldozatnak magyar nyelven történjék a vezérlete, meghajolni nem. fogok soha. Most csak azzal foglalkozom, hogy a chlopy-i napiparancs még folyton napirenden van, s a nemzetnek SZÍVÓS küzdelme daczára is ma is ez a kormány, a mely megjelenik, a mint be fogom bizonyítani, ennek a chlopy-i napiparancsnak a végrehajtása czéljából a császári akarat képviseletében jelenik meg. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Az ojjportunizmus jelszava alatt azt kívánják tőlünk, hogy a nemzet hajoljon meg az abszolutizmus akarata előtt. Mert az abszolutizmussal nem kell már fenyegetőzni, az abszolutizmus már itt van, csak álczázzák. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) De folytassuk. Nem olyan régen volt, akkor, a mikor a nemzeti közfelháborodás a nemzeti nyelven való vezénylet és vezérlet jelszava alatt egy táborba egyesitette a függetlenségi és 48-as pártnak és az u. n. nemzeti irányú 67-es pártnak táborát . . . Endrey Gyula: Andrássy már vezekelt érte! Polónyi Géza: Akkor, a mikor a nemzet ellenállásának egyetlen fegyverét kezébe vette, hogy alkotmányát védelmezze, akkor történt, hogy a császári és az abszolutisztikus akaratnak megnyilatkozásaként a világos törvény ellenére, világos törvény tilalmába ütköző módon, az 1899 : XXX. t.-czikk világosan kifejezett tilalma ellenére, mely szerint addig kereskedelmi szerződések nem köthetők, a mig az autonóm magyar vámtarifa törvénybe iktatva nincs, megkötöttek akaratunk ellenére, egy parlamenten kivül álló kormány ellenjegyzése és aláírása mellett a német birodalommal egy kereskedelmi szerződést, a melyet rendeleti utón léptettek életbe. (Zaj a baloldalon.) Akkor is kényszerhelyzetbe sodorták a nemzetet, és a magyar nemzet többsége, hogy önmérsékletének tanújelét adja, megtette azt, hogy nem folytatta az összeütközést a királyi hatalommal, és, bár vérző szívvel, szentesitette ezt a tényt, hogy engesztelésének fényes bizonyítékát demontsrálja ország és világ előtt. Most méltóztassanak csak rövid visszapillantást vetni arra, hogy mikor ez a nemzet a bosnyák annexió alkalmával is elég hibás volt (Igaz! Ugy van! a baloldalon), mert néma hallgatással tűrte, hogy egy törvényjavaslatot terjesztettek az országgyűlés elé, a mely a birodalmi egység szolgálatában, a hitlevélnek megszegésével nem csak területétől fosztja meg ezt az országot, de minden alkotmányos fogalmak ellenére közös kormányzat tárgyává tesz egy közös birodalmi résznek nevezett tartományt, a melyben Magyarországnak még annyi joga sincs, hogy egy nyomorult agrár bankot ott felállíthasson (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalion. 16