Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-472

114 472. országos ülés 19Í0 január 25-én, kedden. baduljunk, egyik fontos érv épen az volt, hogy attól tartottunk, hogy általános választói jogot oktroa utján hoznak a nemzetre és a jogfolytonosságot és a magyar alkotmányt megsértik. Ez nagyon erős indokként szerepelt. Gróf Andrássy Gyula ad esetleg indemnitást, hogy ne következzék be az, hogy megszokottá váljék az indemnitás nélkül való kormányzás. Azonban én nem osztom ezt, én odáig nem megyek, hogy óvatosságból, a haza féltéséből ne teljesítsem azt, a mi meggyőződésem. Én odáig megyek, nem ugyan fejjel a falnak menve és nem forradalomba kergetve az országot, a mit senki sem akar és senki keresztülvihetőnek nem tart, hogy önállóan, jogaink mellett szilárdan megállva, nem félve a hatalomtól (Élénk helyeslés balfelöl.), nem remegve az erőszaktól, a mely tartós soha sem lehet (Élénk helyeslés a baloldalon és a középen.), jogainkat kivánjuk és álljuk és ha elnyomnak, tűrjünk csak azért, hogy újra feltámadjunk. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon és a középen.) Tökéletesen igaza volt gr. Andrássy Gyulának, hogy nekünk a nemzetet és különösen azt a tiszteletreméltó hivatalnoki kart, a mely elsősorban van e szenvedéseknek kitéve, rázkódtatásoknak kitenni nem szabad. De mi, vállalkoztunk egy feladatra. Vállalkoztunk 0 felségével szemben, vállalkoztunk mi magunkkal szemben és vállalkoztunk elsősorban a nemzettel szemben és ez az, hogy a választói jogot megcsináljuk. Kérdem tehát: nem volna-e mód arra, hogy nem mint koalicziő, hanem mint magyar hazafiak akkor, a mikor egy holt ponton vagyunk, a mikor látjuk, hogy átcsapnak a szenvedélyek viharai egyik pártról a másikra, mikor minden ember egy rendkiviili, egy aggódó, egy lázas, izgató állapotban van, a mikor ilyen ez az egész parlament, azt mondjuk: csináljuk meg ezt a választójogot, oldjuk meg ezt a feladatot és egyesüljünk ennek az elvégzésére. S akkor, ha ezt megtettük, engedjük át a népparlamentnek a többi feladatot és várjuk meg, hogy tud-e boldogulni és tud-e valamit csinálni. (Mozgás és ellenmondás a baloldalon.) Nem kell ehhez semmi más, csak a személyi hiúságnak a félretétele. Mint az, hogy a kik ott hagyták a kormányt és azt mondották: csak szabadulni akarunk azért, hogy ne vádolhassanak, azok ragaszkodjanak ehhez az állásponthoz, ne vegyék tekintetbe sem a gáncsot, sem a gúnyt, menjenek vissza megcsinálni azt, a mit megcsinálni ma a feladat. (Mozgás és zaj.) Hogy milyen módon, milyen formában, ezt mindenkinek a felfogására és lelkiismeretére bizom. Én a részletkérdésekbe és abba, hogy ez miként oldandó meg, most kiterjeszkedni nem akarok, azt sem mondom, hogy újból a koaliczió alakuljon meg. Azt méltóztatik erre mondani sokaknak, hogy ez nem lehet. Hát, bocsánatot kérek, én azt hiszem, hogy ha mi ezzel a választói törvényjavaslattal előállunk itt a házban és azt mondjuk, hogy mi mindent kikapcsolunk és semmi mást nem akarunk megcsinálni, mint csak ezt, nem hiszem, hogy ez a ház nem volna kész arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásába belebocsátkozzék. Egy hang (a szélsőbaloldalon) : Ezzel a kormánynyal ? Zboray Miklós: Azt mondja Andrássy Gyula gróf t. képviselőtársam előbbeni beszédében, hogy a katonai kérdések pl. nem hagyhatók el, pedig ő erre sem tudott magának többséget teremteni. De hiszen mi tulajdonképen nem is ismerjük a katonai kérdésekben való követeléseit és nem látjuk-e a múltból, hogy melyek azok a tényezők, a melyek megakadályoznak minket és hogy ezen tényezőkkel szemben igazán holt ponton vagyunk, a hol sem olyan programmal, a melyet a ministerelnök ad, sem oly hazafias önfeláldozással, a melyet várunk a közigazgatás és egyéb hivatalnoki kartól, mi szembe szállani és ezt a programmot megmenteni nem fogjuk. (Helyeslés.) De nem vagyunk bizalommal a ministerelnök úrral szemben azért sem, mert az a programm, a melyet a tegnapi napon adott, igazán semmi. Olyan az, mint, hogyha egy kemény sarok kitaposta volna belőle a magját. (Igaz! TJgy van! a középen és a, baloldalon.) Olyan az, mint hogyha azt egy, a megvesztegetés lázában született agy készitette volna (Helyeslés a középjen és a baloldalon.) olyan, mintha csak arra volna bazirozva, hogy semmit se mondjon és bolonditson. (Helyeslés a középen és a baloldalon.) Valóban sajátságos dolog, t. képviselőház, hogy a mikor itt gr. Andrássy Gyula kritikát gyakorol ezen programm felett, akkor feláll a ministerelnök és szerelmi lázzal borul nyakába. (Élénk derültség és helyeslés a, baloldalon és a középen.) Valóban nehéz ellhallgatni és nézni, hogy olyan erkölcsi ütések után, a melyekben ez a programm részesült, a ministerelnök ur folyton azt hangoztatta az egész nyilvánosság előtt, hogy ő hiszi, hogy egyesülni fognak (Igaz f TJgy van! a középen és a baloldalon.) Én még sohasem láttam, hogy engem valaki igy megtámadjon és én meg azután reméljem, várjam és kérjem, hogy egyesüljünk, harczoljunk együtt és mutatkozzék késznek egyik perezben elejteni azt, a mit előbb programmjába felvett. Értem a pluralitást, t. képviselőház. Mert a t. ministerelnök ur ebben a programmban világosan megemlékezett erről és kijelentette, hogy az eddigi ismert javaslatok egyikét sem veszi figyelembe, tehát a pluralitás elvetésével is, akarja ezt a javaslatot megadni. Mert azt talán csak méltóztatik tudni, ha csak most lépett is be az ujabb politika arénájába, hogy gr. Andrássy Gyula javaslatában benne volt a pluralitás. Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök; Tudom!