Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-472

112 472. országos ülés 1910 január 25-én, kedden. alig volt még alkalma ezen kérdéssel tüzetesen foglalkozni. (Ellenmondások balfelől.) Igenis voltak és vannak, a kik ezzel szívesen foglalkoznak, ele azt hiszem, hogy igen széles rétegei a mai társadalomnak nem szántak neki talán annyi időt, vagy nem volt annyi szimpátiájuk a kérdés iránt egyáltalán, hogy azzal tüzetesen foglalkoztak volna, pedig ha ily nagy kérdést megoldás elé akarunk vinni, az első feltétel az, hogy a rendezésére hivatott társadalom tudatában legjen annak, hogy mit akar csinálni. Ettől eltekintve azonban, lesz alkalom arra és én módot fogok a magam részéről nyújtani, hogy mindenki, a ki arra hivatott és a ki érdeklődik e kérdés megoldása iránt, módot találjon felfogásának elmondására, még mielőtt a kormány maga állást foglalna a kérdés praktikus rendezésében. Ezért újra mondom, hogy igen fogok örülni, ha e tekintetben t. barátommal azonos és közös megállapodásra juthatok. Tiszteletben tartom mindenkinek e tekintetben felfogását, annál is inkább gróf Andrássy Gyuláét, a ki e kérdéssel már tüzetesen foglalkozott. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Rangosabban! Nem halljuk! Elnök csenget. Ralijuk! Halljuk! a jobboldalon.) És ha igaz is, hogy e perezben e kérdést illetőleg talán messzemenő különbségek vannak köztünk, mégis az előbb emiitett körülményeknél fogva őt igen hivatottnak tartom arra, hogy szava meghallgattassák (Mozgás és derültség a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Éljen az uj párt!) Az általános politikai helyzet megbiráíásáról, az ország helyzetéről való felfogásáról, a közel jövőben való feladatok megoldásáról történt nyilatkozatai annyira egyezők az én felfogásommal, a melyet nemcsak ma, de ä múltban is vele együtt képviseltem, hogy e tekintetben a lefolyt néhány év nem mosta el azt a közös érzést, a mely az előbbi időben köztünk fennállott, (Mozgás a széls'öboldalon.) Egy hang (a szélsőbaloldalion): Forradalmi nász ! Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: A bankkérdésben is (Ralijuk! Halljuk!) épen azon nyíltsággal, a melylyel t. barátom szólt, igenis, a magam részéről is nyíltan kimondom, hogy a mai körülmények közt a közös bank hive vagyok. (Nagy zaj és derültség a szélsőbaloldalon. Mozgás a jobboldalon. Elnök csenget.) Szmrecsányi György : Hát Lukács ? Holló Lajos: Beléphet az alkotmánypártba! Kmety Károly: Most már nem kell szakértő! Gaal Gaston: Andrássy Gyula volt a szakértő. Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. ház! Ha igaz, a mint hogy igaz, hogy talán igen közel állunk választások előtt, akkor ma mindenesetre közelebb állunk, mint tegnap. (Derültség és zaj.) Nem azért mondtam ezt, mintha olcsó vicezet akartam volna itt elmondani. Megmondom az okát. Ez csak újra bizonyítja azt, hogy bár közelebb állunk ezen momentumhoz, én nem félek, daczára ezen kijelentésemnek, hogy felfogásom irányában igenis talajt fogok nyerni a nemzetben. Ezt ki is mondom. (Zaj.) De még ma sem mondom fentartás nélkül, ép ugy, mint a hogy azt tegnap nem akartam fentartás nélkül kimondani, mert azt tartom, hogy mielőtt ilyen végszót kimondok, (Felkiáltások balfelől: Már kimondta!) szükséges, hogy ezen óvatosságot a nemzet érdekei szempontjából fentartsam. Mert lehet képzelni olyan esetet, hogy daczára annak, hogy ma igenis nézetem szerint a közös bank legjobban megfelel a mi érdekeinknek . . . Kállay Tamás: Mint szakértő tetszik ezt mondani? (Zaj.) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök:... közbeeső körülmények folytán, melyeknek én nem vagyok ura, nem tudnám azt a főérdeket biztositani, hogy t. i. érdekeinket a bank kérdésében megóvjam. Ezt akartam csak t. barátom felszólalásával kapcsolatosan konstatálni, hogy ezen kérdésben legkevesebb különbség sincs közöttünk és ha én e tekintetben óvatossággal élek az ő nyílt kifejezésével szemben, ennek csak az az oka,, hogy ő mint pártvezér igen erősen kimondhatta azt, a mit én mint felelős kormány, ki a kivitelért felelek, nem tehetek a nélkül, hogy az ország érdekében köteles óvatosságot meg ne sértsem. Zboray Miklós: T. ház! (Felkiáltások a középen : Halljuk Zborayt!) Mindenekelőtt a néppárt nevében kijelentem, hogy azon határozati javaslatot, a mely a bemutatkozott kormánynak bizalmatlanságot szavaz és a melyet Justh Gyula t. képviselőtársam beterjesztett, a néppárt elfogadja. Bernát István : Együtt vannak! (Zaj és felkiáltások a szélsobaloldalon. Elnök csenget.) Zboray Miklós: Együtt vagyunk t. képviselőtársam, mert felbomolván ugyan a koaliczió keretei, visszanyertük mi is szabadságunkat, de semmi esetre sem lehetünk egy olyan 67-es pártnak támogatása mellett, a mely a konzervativizmust csak a 67-es kiegyezés kereteinek szigorú megtartásával értelmezi, nem lehetünk támogatói olyan kormánynak, melynek politikusait se multbanifviselkedésük, se politikai jellemük, se egyéniségük nem tették olyanokká, hogy maguk után vonhatnák a mi támogatásunkat. (Helyeslés a néppárton.) Sőt, ha következeteseknek kell lennünk és vizsgálni kell azt, hogy miképen viselkedtek, mi a programmjuk, akkor más álláspontot nem is lehet elfoglalni. Mert, hogy én csak bírálatot gyakoroljak, de a bizalom tekintetében várakozó álláspontra helyez-