Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-472

k-72. országos ülés 1910 tatlannak nem bizonyul. (Zaj.) Az elv ellen egymagában nincs kifogásom. De vájjon lehet-e súlyosabb ténye egy kormánynak, mint az, liogy ilyen körülmények, kilátások és tervek mellett az ország kormányzására vállalkozik? Én ugy gondolom, hogy ez a tény egymaga elég arra, hogy ennek a türelemnek vége szakadjon még azok részéről is, a kiben ez a türelem élt, (Helyeslés a haloldalon.) Kelemen Samu: Nem szabadna Andrássynak zsirálni az ilyen váltót. (Helyeslés a baloldalon. Zaj jobbfelől.) Gr. Semsey László: Saját ajtaja előtt seperjen ! Csizmazia Endre: Vagy bizalommal van, vagy nincs! (Elénk helyeslés a baloldalon. Nagy zaj jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Hoitsy Pál: T. képviselőház! Ha semmi egyéb nem lenne, mint ez a tény, reánk nézve, kik a képviselőház ezen oldalán ülünk, ez is elegendő volna arra, hogy a ministerelnök ur iránt bizalommal ne viseltessünk. De itt van az ő tegnapi programmja is, melyet felolvasott. Nem akarok részletesen foglalkozni vele, azon egyszerű oknál fogva, a melyet voltam bátor jelezni, mert rövid akarok lenni. Érdekes kérdések vethetők fel annak a programmnak több pontjára nézve. Meg lehetne pl. kérdezni a minister urat, hogy mit ért állami függetlenségünk fennállása és továbbfejlesztése alatt, a melyről azt állítja, hogy; megvan, mert az 1723 : II. t.-cz. hivatva van azt évszázadok viszontagságai között is biztosítani. Meg lehetne kérdezni a minister urat, hogy mire alapítja ő azt a tegnapi állítását, hogy a bank dolgában nem alakult ki ebben a házban a többségi akarat, holott tudjuk, hogy erre vonatkozólag a ház határozati javaslatot fogadott el. (Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Meg lehetne kérdezni a minister urat a választási törvény egyes állításaira nézve is. (Zaj.) Én, t. képviselőház, egyszerűen csak két kérdésre akarok kitérni. Arra a két kérdésre, a melyek az utolsó esztendők alatt a mi összes küzdelmeinknek sarkpontját képezték és a melyekre nézve a kormány elnökének határozott s precziz választ kell adnia akkor, a mikor a kormányzásra vállalkozik. Ez a két kérdés: a katonai kérdés és az önálló bank kérdése. (Halljuk! Halljuk!) A ministerelnök ur mindkét kérdésre színtelenül nyilatkozott. A katonai kérdésekre nézve azt mondotta, hogy (olvassa): »Azt, a mit a véderő nemzeti irányú fejlesztése tekintetében egy előző kormány, a melynek magam is tagja voltam, kilátásba helyezett, ezen tul is fenntartom és annak érvényesítését kötelességemnek ismerem.« január 25-én, kedden. 103 A ministerelnök ur tehát azon az állásponton áll, a melyen hét esztendővel ezelőtt állott, a mely a nemzetet ki nem elégítette akkor sem, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a mely ígéret maradt azóta is (Igaz! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és a mely valósággá nem vált mind máig. Az, hogy itt a nemzetben egy nagy küzdelem támadt azóta, az, hogy a nemzet elsöpörte azt a régi rendszert, a mely ezt a felfogást támogatta, . . . Gaal Gaszton: Az neki mindegy! (Zaj.) Hoitsy Pál:... az, hogy itt egy más többség keletkezett és nagy kialakulás történt, szóval a nemzet köztudatának határozott állásfoglalása, ugy látszik, nyom nélkül vonult el az ő emlékezetéből. (Ugy van! a bal és a szélsöbaloldalon.) mintha nem történt volna Magyarországon semmi, mintha Magyarország históriája megállott volna azon a napon, a melyen ő elhagyta ezt a széket, (Taps a bal és a szélsőbaloldalon.) s most ugyanarra az álláspontra akar helyezkedni és azt óhajtja, hogy ez minket is kielégítsen és kielégítse a nemzetet is, a mely a maga akaratának félre nem ismerhető módon nyilt kifejezést adott. (Taps a bal és a szélsőbaloldalon.) A másik, a mire kitérni akarok, a bank kérdése. A ministerelnök ur nyilatkozata még semmitmondóbb, mert még csak arra nézve sem nyilatkozott, hogy önálló bankot akar-e, vagy a mostani banknak a szabadalmát akarja-e meghosszabbítani. Szó szerint ezek voltak szavai (olvassa): »Erre nézve a kormány a legnagyobb óvatossággal, különösen a hivatott szakértők nézetének figyelembe vételével kíván eljárni.« Kelemen Samu: O hamarabb fog lejárni, mint a bank-szabadalom. (Derültség. Zaj, Elnök csenget.) Hoitsy Pál: Itt ugyan nincs megmondva egyetlen szóval sem, hogy ő az önálló bankot nem akarja megvalósítani, de ebben a kifejezésben ez implicite benne van, mert ha ő január 24-én még csak foglalkozni akar a dologgal és ezt tanulmányozni akarja a szakértő közbevetésével . . . Csizmazia Endre: Azok döntenek az ország sorsa felett, Hoitsy Pál: . . . akkor, mikor az önálló bankot, ha meg akarjuk valósítani, ennek az esztendőnek deczember 31-én fel kell állítani, (Zajos helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) ebben a nyilatkozatban bennfoglaltatik az, hogy ő ezt az önálló bankot megvalósítani nem akarja és nem fogja. (Ugy van! balfelöl.) Ez az egészében színtelen programra, a melyet a ministerelnök ur adott, talán kielégíthetne egy olyan nemzetet, a melynek nincs egyéb feladata és óhaja, mint az, hogy máról holnapra éljen. (Ugy van! balfelől.) A nyomorult tengődést biztosítani akarja ennek a nemzetnek (Taps balfelől.) és egy olyan nemzet, a