Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-460

Í60. országos ülés 1909 október 13-án, szerdán. 449 Elnök: A házszabályok 199. §-a értelmében az indítvány felvételére kitűzött napon az indítványozó kifejti indítványát s a ház érdemleges tárgyalás nélkül szavazás utján elhatározza, ha vájjon az inditvány tárgyalás alá vétessék-e, vagy ne ? Ennek alapján kérdem a t. házat, méltóztattik-e elhatározni, hogy az indítvány tárgyalás alá vétessék, igen, vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, a kik az indítványt tárgyalás alá kívánják venni, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. Felkiáltások balfelől: Többség! Éljenzés és taps a baloldalon.) Többség. Kijelentem tehát, hogy a képviselőház Nagy György képviselő ur indítványát tárgyalás alá kívánja venni. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Arra nézve, hogy az inditvány mikor vétessék tárgyalás alá, majd később fogok előterjesztést tenni. &\ |Halász Lajos: Deczember 1-én! (Zaj.) I • j» Elnök: Következik Búza Barna képviselő ur indítványa (írom. 1203) a képviselőházi alelnöki tiszteletdíjak eltörlése tárgyában. Felkérem Zlinszky István jegyző urat, szíveskedjék az indítványt felolvasni. Zlinszky István jegyző (olvassa az indítványt). Elnök : Van valaki szólásra feljegyezve ? Zlinszky István jegyző: Jánoky-Madocsány Gyula 1 Jánoky- Madocsány Gyula: T. képviselőház ! Mindenek előtt bátor vagyok kijelenteni, hogy Búza Barna képviselő urnak jelenleg szőnyegen forgó indítványát nem fogadhatom el. (Zaj a baloldalon. Felkiáltások : Rakovszky sem fogadja el ? Halljuk! Halljuk! a középen.) Hogy Rakovszky Istvánnak mi a nézete, azt nem tudom ; méltóztassanak egyelőre az én szerény véleményemmel megelégedni. Röviden akarok beszélni, sine ira et studio. (Zaj a baloldalon : Halljuk I Halljuk ! a középen.) Elnök : (csenget) : Csendet kérek ! Jánoky-Madocsány Gyula: Itt nézetem szerint mindenekelőtt (Zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! a középen.) arról van szó, vájjon valljuk-e azon elvet vagy sem, hogy a parlamentben végzett munka díjazásban részesítendő, vagy nem ; mert az esetben, hogyha nekünk az a nézetünk, hogy a parlamentben végzett munkát díjazni nem szabad, hanem mindenkinek kötelessége azt önzetlenül, nobile officiumként elvégezni, akkor tulaj donképen a képviselő ur indítványának logikai folyománya az volna, és ha konzekvens, neki magának kellene proponálnia, hogy ne csak az alelnöki fizetések, hanem az elnöknek díjazása, a jegyzőknek fizetése, sőt maguk a képviselői napidijak is eltöröltessenek. (Ellenmondás a baloldalon.) Én ugyan megjegyzem, hogy a magam részéről még egy ilyen tartalmú indítványt sem fogadhatnék el, nagyon egyszerűen azon oknál fogva, mert ez nem jelentene mást, mint azt, hogy csakis egy bizonyos magánvagyonnal rendelkező ember juthatna abba a helyzetbe, KÉPYH. NAPLÓ. 1906 1911. XXV. KÖTET. hogy a közügyek terén szolgálatot teljesíthessen. (Zaj a báloldalon. Halljuk ! Halljuk ! a középen.) Búza t. képviselőtársam itt a demokratizmusról beszél. Nézetem szerint a demokratizmust máskép elképzelni nem lehet, mint ugy, hogy módot kell nyújtani a legszegényebb embernek is, a kiben erre hivatottság van, a kit a választópolgárok megbíznak, hogy a közügyek intézésében tevékeny részt vehessen. Molnár Jenő : Nagy demokraták a néppártiak. Azelőtt nem voltak. Jánoky-Madocsány Gyula: Majd ezzel is foglalkozunk. Es ha ezt az elvet elfogadjuk, hogy t. i. a közügyek, a politika terén, a szellemi munkát díjazzuk, akkor ennek következménye az, hogy a ki fokozottabb munkát végez, a kinek a munkaerejét nagyobb mértékben veszszük igénybe, a ki ennek következtében igen gyakran nagyobb anyagi áldozatokat is kénytelen hozni, mint pl. az alelnökök teszik, hogy azt megfelelően fokozottabb díjazásban részesítsük. Ezeket voltam bátor röviden előrebocsátani. (Helyeslés jobbfelől.) A t. képviselő ur tegnap czitálta a Rakovszky István beszédét, (Halljuk !) a melyben Rakovszky István annak idején az alelnöki fizetések rendszeresítése ellen nyilatkozott; czitálta nyilván azzal a czélzattal, hogy abban az esetben, ha ma a néppárt az alelnöki fizetések fentartása mellett dönt, ő minket a következetlenség vádjával illethessen. (Ugy is van! a baloldalon.) Disztingváljunk. Mit nevezünk következetlenségnek ? Nézetem szerint csak az nevezhető annak ... Éber Antal: A mi most történik. Jánoky-Madocsány Gyula: Méltóztassék meghallgatni a mondat befejezését, szívesen reflektálok azután bármely ellenvéleményre. Következetlenségnek csak azt ismerem, ha valaki, egyén vagy párt, azonos körülmények közt, valamely kérdésben két egymással ellenmondó határozatot hoz. Hangsúlyoztam, hogy azonos körülmények közt. Hogy ez mennyire fontos, azt könnyű megmagyarázni. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy az abszolút jó és abszolút rossz fogalma a politikában vajmi ritkán fordul elő. A mi ma jó, helyes, az holnap, más körülmények közt káros, veszedelmes lehet. (Mozgás.) Hogyan állunk konzekvenczia dolgában e kérdésben, azt megláthatjuk, ha vizsgáljuk, milyenek voltak a viszonyok 1904-ben, a mikor Rakovszky István és vele az akkori ellenzék a kérdés ellen nyilatkozott, és milyenek ma ? Négy-öt évvel ezelőtt, mint tudjuk, a t. ház, ha sokat mondok, három-négy órás üléseket tartott. Fél tizenegy előtt nem igen kezdték az ülést, fél kettőkor rendesen vége volt, és igy az elnöknek körülbelül három órát kellett egy nap elnökölnie ; oly rövid idő melyet egy ember nagyobb megerőltetés nélkül elbir. Éber Antal: Hat hónap óta nem volt ülés ! Jánoky-Madocsány Gyula: Ennek következménye — hiszen a naplóból meggyőződhetünk — az volt, hogy az elnök úgyszólván egész héten át 57