Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-459

45.9. országos ülés 1909 október í2-én, kedden. 429 István képviselő ur, a néppárt szónoka. (Derültség. Halljuk ! Halljuk !) Méltóztassék megengedni, hogy az ő beszédéből felolvassam és ismertessem a következő részleteket (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »Ezzel, t. ház« — igy folytatta akkori beszédét Rakovszky képviselő ur — »be is zárhatnám felszólalásomat, ha nem tenné beszédem folytatását szükségessé az előadó urnak és a gazdasági bizottság jelentésének egy tétele, a mely az alelnökök fizetésére vonatkozik. Az alelnökök fizetése először 4800 koronában állapíttatott meg. Most azt látjuk, hogy az 12.000 koronára, tehát 6000 forintra emeltetik fel. Ezen alelnöki állásokat nagynevű, kitűnő férfiak viharos időkben foglalták el és ezek azt nobile officiumnak tekintették, minélfogva ingyen teljesítették kötelességüket, (Elénk helyeslés balfelől. Olvassa) : az ellenértéket abban a megtiszteltetésben találván, hogy őket arra a helyre megválasztották, mert a ház elnöki állása nemcsak méltóság, hanem a házszabályok értelmében adminisztratív hivatalos jelleggel is bir, (ügy van! halj elöl.) hivatal, a mennyiben a méltóságon kivül nehéz feladatokat hárit a ház elnökére akkor is, ha nem ül abban a székben. Hogy egy ilyen férfiúnak, a kinek egész idejét leköti állása, a kinek kezében összefolynak a parlamentarizmus fonalai, nemcsak a tárgyalások vezetése, hanem a tisztviselők feletti ellenőrzés is, mi fizetést adjunk és magas állásához képest elegendő fizetést, ezt megértem. Mikor mi folyton és folyton jajgatunk, hogy most nagy a nyomor és azt látjuk, hogy egyszerre az alelnöknek 4800 koronát, azután 12.000 koronát, adunk, melyet az alelnökök eddig sohasem kaptak, ez nem egyezik meg ezzel a takarékossággal, méltányossággal, sem tekintélyünkkel, sem felelősségtudatunkkal, a melylyel a nemzet iránt tartozunk.« (Zaj. Elnök csenget.) »A mit a t. előadó ur mondott« — folytatja Rakovszky István •— »hogy ez a magas diszhez szükséges, erről eszembe jut egy jóakarómnak szava, a kit már évek óta hant föd, és a ki, nagyon jól emlékszem, mint fiatal embernek azt mondta nekem, hogy nem az állás teszi az embert, hanem az ember teszi az állást.« (Derültség.) »Adjon a t. előadó ur ezreket és százezreket, de ha oda nem oly egyén tétetik, a ki arra érdemes, a ki annak az állásnak megfelel, a ki a hozzá szükséges összes tulajdonságokat egyesiti személyében, akkor bármily pompával és fény nyel árasztja el, annak sem tekintélye, sem fénye nem lesz, hanem csak annál kirívóbb lesz, hogy nem illik bele abba a székbe. Ez az okoskodás nem éri meg azt a 24.000 koronát, a melyet a t. előadó, ur és a gazdasági bizottság is a ház alelnökeinek akar adni. De, mondom, a házszabályok szempontjából is«, (Halljuk! Halljuk!) »igy egyszerűen, a nélkül, hogy a házszabályokat módositanók, nem lehet ezt megadni, mert akkor átlyukasztunk olyan elveket, a melyek a házszabályok 260., 272. és 282. §§-aiban le vannak téve«. Azután igy folytatta Rakovszky István (olvassa) : »Ezen oknál fogva nem fogadhatom el a t. előadó urnak azt az inditványát. . . Éber Antal: De a fizetést elfogadja! (Zaj jobbról.) Buza Barna: ». . . hogy a ház alelnökeinek is fizetést szavazzunk meg. Én nem szavazom meg 4800 korona magasságban sem, annál kevésbé 12.000 koronában . . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Buza Barna: ». . . nem szavazom meg azon oknál fogva sem. mert házszabályainkba ütközik.« Csizmazia Endre: De ha megválasztanak, elfogadom; ez hiányzik belőle. (Zaj jobbról.) Buza Barna (olvassa) : »Méltóztassanak utánanézni, mindenütt vannak határozmányok a fizetésre vonatkozólag (Zaj. Halljuk ! Halljuk !), csak az alelnököknél nem. Nem szavazom meg, mert büszke vagyok rá és akarom, hogy továbbra is utalhassunk arra, hogy találkoznak férfiak, a kik talán megszaporodott munkakörrel is (Elénk derültség és taps a baloldalon.) egy fényes állást az állás miatt és nem a mellékjövedelmek miatt becsülnek meg.« (Éljenzés és taps a baloldalon. Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Buza Barna (olvassa) : »Ez által sokkal nagyobb fényt fogunk árasztani az alelnökök állására, mintha őket tiszteletdíjban részesitjük, a mely semmi esetre sincs arányban sem azzal a fénynyel, a melyet ott ki tud fejtem egy kötelességtudó alelnök, sem azon csekély időveszteséggel, a melylyel az alelnöki állás betöltése jár.« Ilyen hatalmas, mondhatnám, megdönthetetlen argumentumokkal támadta akkor Rakovszky István az alelnöki fizetések felvételének inditványát. (Zaj.) Nem akarok további megjegyzéseket fűzni ezen hatalmas argumentumokhoz, csak azt hiszem, hagy ha az akkori többség nem tudta megérteni Rakovszky István ezen magasztos álláspontját és érvelését, a mai többség, a függetlenségi párt meg tudja érteni. (Zaj. Halljuk.' Halljuk!) Szmrecsányi György: Nagyon olcsó dolog ez ! A delegáczióban mindent megszavaznak ! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Buza Barna: T. ház ! Ezek után, azt hiszem, megállapítható, hogy az alelnöki fizetések rendszere egyik kellemetlen maradványa annak a korszaknak és annak a rendszernek, a melynek főtörekvése volt az, hogy minél több embert fűzzön az anyagi érdekek szálaival a hatalomhoz. Szmrecsányi György : Rakovszkyt nagyon odafüzte, mondhatom! (Zaj,) Buza Barna: Es^ebben a törekvésében sokszor lelkiismeretlen módon pazarolta és osztogatta ' egyeseknek az ország pénzét. Ennek a maradványnak az eltüntetését kérem akkor, a mikor arra kérem a t. házat, hogy indítványomat napirendre kitűzni és azt elfogadni méltóztassék. (Elénk helyeslés balfelől.) Ebből csak haszon származhatik a ház erkölcsi színvonalára és azt hiszem, hogy ennek az indítványnak az elfogadása egyszersmindenkorra feltétlenül kikapcsolja az alelnöki