Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-455

Í55. országos ülés 1909 szeptember 28-án, kedden. 387 vállalt kötelezettségeinknél fogva az erkölcsi kötelezettsége is fennáll részemre.« T. képviselőház! Nem titokban, hanem a házban mondottam ezt. És hogyan váltottam be akkori igéretemet, t. képviselő ur ? Hallott-e én tőlem argumentácziókat a nyilvánosság előtt — már négyszemközt tettem akkor is a képviselő urakkal szemben — mondom, hallott-e argumentácziókat részemről a közös bank mellett vagy az önálló bank ellen ? Engem sok helyről szemrehányással illettek . . . Zakariás János: Popovics volt az államtitkára. (Nagy zaj jobb felöl.) Elnök: Csendet kérek. Wekerle Sándor ministerelnök: Én ezekkel a kérdésekkel régóta, egy életen át foglalkozom. Megengedik, hogy a felhozott argumentumok ellenében talán én is tudtam volna nem egy súlyos argumentummal élni. De inkább magamra vállaltam azt a szemrehányást más körök részéről, hogy szabad folyást engedtem a bankelkülönitési áramlatoknak, de nem nyilatkoztam mai napig sem szakszerűen ellene. (Nagy zaj balfelöl.) Nem nyilatkoztam két okból: először, mert nem akartam ellentétbe jönni (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) azzal az ígéretemmel, hogy az önök tevékenysége elé akadályokat nem gördítek és másodszor akkor, mikor ez a kérdés még eldöntve nincsen, nem akartam fegyvert szolgáltatni azok kezébe, (Felkiáltások balfelől: Most szolgáltat!) a kik alkudni lesznek hivatva, hogy én kicsinyítem a mi álláspontunkat. (Helyeslés jobbfelöl.) Egy hang (balfelől): A királynak megmondotta ! Wekerle Sándor ministerelnök: Hát honnan vannak értesülései a t. képviselő urnak, hogy én mit mondtam a királynak? Igenis akkor, midőn felmerültek e kormányban a differencziák ós O felsége a király elé állottunk azzal, hogy tovább működni nem vagyunk képesek, mert a bankkérdésben nem értünk egyet, talán természetesnek méltóztatik találni, hogy akkor én a saját álláspontomat adtam elő és nem más álláspontnak adtam kifejezést, hanem azt fejtegettem, a mi az én meggyőződésem. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a középen.) Ez az én nyilatkozatom erre vonatkozólag, t. képviselőház. És, t. uraim, ezzel szemben csak azt az egyet vagyok bátor kérni, hogy a parlamentarizmusnak legfőbb kincseit, az egymás meggyőződésének tiszteletét, ne érintsük. (Helyeslés.) De hogy visszatérjek arra, micsoda programmot állapítottunk mi meg — mert hiszen, bocsánatot kérek, sok mindenféle atyja volt annak a programúinak, mindenki előállt egyik vagy másik ponttal és én most csak rendszeresen összefoglalva mondom el, hogy a kibontakozásnál micsoda sarkalatos tételeket kell felállítani. Tehát a második tétel vonatkozott a bankra. Én, t. képviselőház, törhetetlen hive vagyok a magyar gazdaság önállóságának és függetlenségének. (Helyeslés.) Voltam és vagyok. Zakariás János: Szépen szolgálja! (Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek ! (Halljuk! (Halljuk!) Wekerle Sándor ministerelnök : Csakhogy én az önerőben, még pedig a fejlődés által biztosított önerőben s nem a formákban keresem annak feltóteleit és biztosítékait. Perhorreskálom azt a formai függetlenséget, a mely gyengeséget rejt magában, mely a gazdasági küzdelemben egyenlőtlen fegyverek használatára kényszerit (Zaj.) és a mely végeredményében az én legjobb meggyőződésem szerint nem előhaladásra, hanem stagnáczióra vezet, a gazdasági életben pedig a stagnáczió egyértelmű a visszaeséssel. (Folytonos zaj és mozgás.) Zakariás János : Hallatlan! Wekerle Sándor ministerelnök: Én a mi gazdasági fejlődésünk biztos tényezőkkel való munkál ásának ós elősegítésének keresésénél arra a meggyőződésre jutottam, hogy jjénz- és hitelviszonyaink berendezésénél a tizenhét év óta megkezdett és azóta következetesen munkált utón maradjunk és tetőzzük be azt a készfizetésekkel. (Folytonos zaj és mozgás.) Harmadik sarkalatos tételünk, a melyet programmunkba felvettünk, mint a kibontakozás egyik föltételét, a választói jog ügyének a demokráczia élveinek megfelelő megoldása. (Folytonos zaj . . .) Végre negyedik tételül a közismert katonai követeléseket, (Zaj.) illetve kívánalmakat állítottuk fel. Egy hang (a jobbközépen): A kilenczes bizottság programmja! Wekerle Sándor ministerelnök: Annál valamivel • messzebbmenő, de nem a részletekről kívánok most szólni, hanem csak az elveket jelzem, a melyek egyike az, hogy az elnevezések, a jelvények államiságunknak megfelelőleg megváltoztassanak, másika pedig, hogy állami nyelvünk a hadsereg körében is szélesebb rétegekben érvényesüljön. (Élénk mozgás balfelöl.) Egy hang (a szdsöbaloldalon): Ez nagyon tág fogalom. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Polónyi Géza: A semmit nem lehet szélesíteni ! (Zaj.) Semmi befolyása nincs! Semmi jogunk nincs! Wekerle Sándor ministerelnök: Hát az állami nyelv használatánál a képviselő ur is ért el valamit (Zaj bal fel öl); hát a katonai perrendtartásnál nem méltóztatott egy kissé szélesbiteni az államnyelv használatának körét? (Derültség.) Polónyi Géza: Csak kívántuk, de nem értük el. Tetszik tudni! (Zaj.) A nemzet megalázását követelték. 49*