Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-455

íS5. országos ülés Í909 szeptember 28-án, kedden. 377 Elnök : Csendet kérek! Holló Lajos: . . . azon veszélyt idézheti elő, hogy a mennyiben ennek a törvénynek megalkotására minden feltétel nélkül és a további körülmények minden figyelembe vétele nélkül a párt vállalkozni nem hajlandó, ugy az országot kiteszszük annak, hogy önkény, oktroa utján ráerőszakoltassék egy oly választói jog, a mely rombolókig fog hatni nemzeti érdekeinkre. Én ugy gondolom t. ház, hogy ebben az irányban itt a házban komoly fejtegetésekbe bocsátkoznunk nem szabad. (Igaz! Ügy van! a haloldalon.) Ugron Gábor: Ez igaz! Holló Lajos: Mert lehetetlenség feltételeznünk törvényes és alkotmányos nagy faktorokról azt, hogy Magyarország ellen egy ilyen merénylő lépésre képesek legyenek. (Igaz! Ügy van ! balfelöl.) De bármiként álljon is a helyzet — talán jövendő időket és nem ma élő személyeket véve figyelembe — ha bárki is azt tételezi fel, hogy Magyarországot egy ilyen reá oktrojált választási törvénynyel magyar állami jellegétől meg lehet fosztani; ha bárki is azt hiszi, hogy Magyarországot ilyen törvények alkotása által veszélybe lehet dönteni: hát mi reá mutathatunk ezeréves történelmünkre, a mit megtámadtak mindenféle módon és mindenféle eszközzel — császári önkénynyel és reánk oktrojált parancsokkal —, reá mutathatunk arra, hogy mind e támadásokat kiállotta Magyarország, a melynek ezeréves szilárd állami létét nem lehetett megingatni a hatalomnak semmiféle önkényével, mert mindent le lehet itt rombolni, mindent meg lehet itt időlegesen semmisiteni, csak a magyar nemzetnek ősi életét nem lehetett soha megsemmisíteni. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) Hanem igenis, le lehet rombolni olyan tekintélyeket (Igás! Ugy van!) és olyan__magas állásoknak fényét (Igaz! Ugy van! Elénk taps a baloldalon.), a melyeknek megvédése pedig mindenkinek : nemzetnek és uralkodónak egyaránt érdekében áll. (Igaz! Ugy van! Helyeslés.) Vissza kell tehát utasítanunk, t. képviselőház, azt a vádat, hogy a függetlenségi pártnak, mint többségnek, alkotmányos érvényesülését gátolhatja az a körülmény, hogy a választási törvény tekintetében az uralkodóval szemben magára vállalt kötelességét teljesíteni nem volna kész. Bármely perezben elsőrangú kötelességünknek ismerjük, hogy a mit magunkra vállaltunk, a mi elveinkkel megegyezik, a mit mindig követeltünk •— nem ugy, a mint azt romboló elemek akarnák, hanem a mint azt nemzeti életünk, történelmi jogfejlődésünk követeli — meg is valósítsuk és törvényerőre emeljük. Minderre hajlandók vagyunk. (Igaz! Ugy van! Taps. Halljuk! Halljuk!) KÉPVH, NAPLÓ. 1906 1911. XXV. KÖTET. A másik, t. képviselőház, a mit hallani lehet az, (Halljuk! Halljuk!) hogy ennek a kívánalomnak alkotmányos érvényesülésót azért nem tudjuk keresztülvinni, mivel hozzákapcsolunk az általános választói törvényhez olyan követelést is, a melynek megvalósulását a korona, a mai körülmények között, nem akarja s a minek következtében ezen a téren itt időlegesen csak krízisek és válságok állhatnának elő. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Szemünkre vetik azt, hogy talán idó'szerütlenül, szeszélyes módon dobtuk felszínre mi, a függetlenségi párt, a gazdasági függetlenségnek követelését és ennek első feltóteleként az önálló banknak felállítását; (Elénk éljenzés a baloldalon.) szemünkre vetik, hogy mig régebben katonai követelésekkel és kérdésekkel jöttünk elő és zavartuk meg — mint mondják — az ország belső békéjét, most ismét egy más zavaró körülményt hoztunk felszínre. (Halljuk! Halljuk!) Hát, bocsánatot kérek, a katonai kérdések előhozatalának, az azokért folytatott harezoknak és az e harezokban elért eredményeknek vitatása olyan messzire vezetne, a melybe én most belebocsátkozni nem akarok. (Ugy van!) Hock János: Nincs is ez a kérdés befejezve köztünk! (Mozgás jobb felöl.) Holló Lajos : De két körülményre mégis reá kell mutatnom. Az egyik az, hogy ebben a harezban, a melyet akkor nagy nemzeti jogainkért, államiságunknak a hadseregben való érvényesüléseért vívtunk: eredménytelenséget szemünkre vetni nem lehet. (Igaz! Ugy van!) Mert abban a küzdelemben —• amikor mellénk sorakozott az egész nemzet — a hazafias pártoknak nemes támogatásával sikerült ledönteni a régi rendszernek, a régi uralomnak itteni fennállását. Ennek a hareznak eredménye volt épen a nemzettel együttérző és együtt működő j>ártoknak többségre jutása. (Ugy van! Ugy van ! a szélső baloldalon.) A másik tény, a mit fel kell említenem, az, hogy a katonai kérdésekben való ideiglenes nyugvópontra jutás nem kizárólag a függetlenségi párt elhatározásából jött létre. Akkor az összes pártoknak — a kisebbségben lévő pártoknak, a mint hogy a függetlenségi párt is akkor kisebbségben volt még — megegyezése alapján jött létre. A nemzet szankeziója pedig jóváhagyta, hogy időlegesen a katonai kérdések kikapcsoltassanak. Ezt a királylyal kötött megállapodást megszegni a függetlenségi pártnak nem állhat módjában és nem áll jogában. A mint azonban előáll katonai téren a felülről támasztandó követelmények folytán a nemzet követelményeinek feléledése, ne higyje senki, hogy a függetlenségi párt cserben fogja hagyni e téren támasztott követeléseit. Pap Zoltán: A nemzet is előáll az ő követeléseivel ! 48