Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-437

30 í37. országos ülés 1909 márczius lö-én, szerdán. Farkasházy Zsigmond: De az nem a tanár urak hivatása; nem szólnék, ha az ügyészség intézkedett volna, ha egy kereskedő vagy egy egyszerű ember látta volna jónak a büntetőtörvény alkalmazását követelni. . . (Zaj.) Kmety Károly : Kötelességem volt, mint képviselőnek ! (Zaj.) Farkasházy Zsigmond : De mint tanár kezdte azt a mozgalmat, az egyetemen beszélték meg a dolgot. (Felkiáltások; Ez mellékes !) Ha mint képviselő irta is be interpelláczióját, én nem is az ő eljárásával kivánok foglalkozni, csak sajnálatomnak adok kifejezést, hogy épen a tanár urak voltak azok, a kik ezt a mozgalmat megindították. Sajnosnak tartom ezt, különösen akkor, a mikor egy hasonló, bár sokkal súlyosabb eset alkalmával, a mikor Ausztriában a reakcziós, klerikális, czentralisztikus, maradi Ausztriában az egész birodalom összes egyetemi tanárai egész egyetemi ifjúsága, mint egy ember állott sarkára, mikor arról volt szó, hogy a gondolatszabadságot meg kell védeni. A Wahrmund-eset alkalmával történt, önök tudják, hogy Ausztriában milyen politikai és társadalmi irányzatok uralkodnak ma. Az egyetemi tanárok között is igen különböző elvű és pártu emberek vannak; vannak klerikálisok, vannak reakczionáriusok, de a mikor arról volt szó, hogy az egyházjognak egy egyetemi tanára egy könyvet adott ki, a mely — én olvastam azt a könyvet — meglehetős sok blaszfémiát tartalmaz, és t. ház, mikor ennek a könyvnek a terjedését, mikor ennek az egyetemi tanszéknek az integritását kellett megvédelmezni, Ausztria összes egyetemi tanárai fajra, vallásra, felekezetre, politikai nézetre, társadalmi felfogásra való tekintet nélkül összeállottak és csak azon múlt, hogy az osztrák kormány a Wahrmund-ügybe bele nem bukott, hogy olyan kiváló taktikus állott azt élén, mint Beck báró, a ki rendkivül diplomatikus megoldással igazat adott a gondolatszabadságnak, megvédelmezte az eszmék terjedésének szabadságát és megnyugtatta az egyértelmű osztrák tanári és egyetemi közvéleményt. Hát, t. ház, a mikor a klerikális, reakcziós Ausztriában igy értelmezik az egyetemi tanszék gondolatszabadságát, akkor én sajnálatosnak és fájdalmasnak tartom, hogy Magyarországon a gondolatszabadság klasszikus földjén, a hol ezeknek a vére folyt a gondolatszabadságért, az egyetemi professzorok, a gondolatszabadság hivatott őrei látják szükségesnek, hogy előljárjanak akkor, a mikor rendőrt kell hivni a gondolatszabadság ellen. Kmety Károly: Legyen szabad a keresztény egyházat gyalázni, csúfot űzni belőle! Farkasházy Zsigmond: Én emiitettem, hogy azok, a miket Doleschall tanár ur kritikai czikkében olvastam, azok a kereszténységet szidalmazó tanok én reám milyen impressziót tettek. Én is undorral fordultam el ettől a passzustól, a melyet á tanár ur ott idézett. Kmety Károly: Azt kívánja tőlünk, hogy mi takargassuk ? Farkasházy Zsigmond: De meg kell jegyeznem, hogy Doleschall tanár ur tévesen idézett, mert nem a mű szerzője szidalmazta ott a keresztény egyházat és a krisztusi tant, hanem egy züllött, antipatikus, gonosz ember szájába vannak adva ezek a mondások. Ugyanezen a czimen a biblia ellen is fel lehetne lépni, mert ott is találunk istenkáromlásokat rettenetes alakban, a melyek elrettentő, visszataszító módon vannak felhozva,- ép ugy, mint a Szaninban. Ismételnem kell, hogy a mikor sajnálkozásomat fejezem ki, hogy Magyarországon épen egyetemi tanárok voltak, a kik itt előljártak, a kik a rendőrség segítségét kívánták, ezzel a dolognak ezt a részét el is intéztem. (Zaj. Elnök csenget.) A mivel itt foglalkoznom kell ebben az ügyben, az az igazságügyminister urnak magatartása. Már emiitettem, hogy az én meggyőződésem szerint az igazságügyminister ur ebben a Szanin-ügyben és az elkobzás ügyében egyenesen Kmety tanár urnak iniczi ativáj ára és annak az interpellácziónak a következtében avatkozott bele, a melyet ő a ház interpellácziós-könyvébe beirt. (Zaj. Elnök csenget.) Sándor Pál: Ne feleljen az igazságügyminister, mert megbukik ! Günther Antal igazságügyminister: Ne törődjék vele, kérem ! Farkasházy Zsigmond: Interpelláczíóm alapja épen ez az eset és ezért szükséges, hogy azokat a motívumokat felsoroljam, a melyek engemet erre a meggyőződésre vezetnek. Az első, a mely engem erre az impresszióra késztetett, az, hogy Kmety Károly képviselő urnak az interpellácziója indította a minister urat intézkedésre, az, hogy ő mindaddig, a míg Kmety képviselő ur interpelláczióját be nem jegyezte, nem foglalkozott ezzel a dologgal és utasítást nem adott. Hiszen már hetekkel ezelőtt foglalkozott a közvélemény a dologgal, a sajtóban védelmező és támadó czikkek jelentek meg, az igazságügyminister ur, nézetem szerint nagyon helyesen, mozdulatlan maradt, ellenben abban a pillanatban, a mikor bejegyezte interpelláczióját Kmety képviselő ur, ő szükségesnek látta beavatkozni. De tovább mehetek. Én magától Kmety t. képviselőtársamtól hallottam, — és sem jogom, sem okom nincs kételkedni az ő szavahihetőségében, mert ő hazudni nem fog — hogy az igazságügyminister ur felhívta őt, hogy ne tartsa meg interpelláczióját, mert már ugy is intézkedett ebben a dologban, és ennek folytán határozta el Kmety t. képviselőtársam, hogy interpelláczióját nem tartja meg. Günther Antal igazságügyminister: Akkor már intézkedtem ! Kmety Károly: Miután már intézkedett! Farkasházy Zsigmond: Az összefüggés tehát megvolt; méltóztatnak látni, most maga Kmety t, képviselőtársam elismeri ezt az összefüggést.