Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-454

356 45í. országos ülés 1909 Julius 12-én, hétfőn. Farkasházy Zsigmond: A király is azt mondja, hogy respektálja a többségi elvet, csak éppen a függetlenségi pártot nem respektálja! (Zaj.) Nagy György: Az alkotmánypárt hivatalos szónoka szerint a kormány kebelében keletkezett válság megszűnt; igy mondja Széll Kálmán. Ezzel szemben a történeti igazság egyebet mond: A kormány azért kellett, hogy beadja lemondását, mert tagjai nem voltak szolidárisak a bankkérdésben és a szombati ülésen a ministerelnök ur újra bejelentette, hogy csakis ebben az egy kérdésben nem szolidárisak a kormány tagjai. A ministerelnök urnái az ország gazdasági függetlensége, húszmillió magyar embernek az érdeke egy ártatlan, egy bárányszelidségü »csak«-ká szelídül. »Csak« a bankkérdésben nem szolidárisak, azért távoztak. Ez az állapot most is fennáll és igy parlamentáris értelemben nem volt joguk elfogadni az uj kinevezést mindaddig, a mig ezt a fennálló különbözetet egymás között el nem intézték. Azt mondja az alkotmánypárt hivatalos szónoka, hogy mikor ilyen veszélyekkel teljes a helyzet, akkor össze kell tartani; a ministerelnök ur is a zárt ülésben súlyos időkre hivatkozott. Miféle súlyos idők vannak most? A nemzet többséget adott a függetlenségi és 48-as pártnak, a király is köteles tisztelni a nemzetnek akaratát. Alkotmányunk nem arra való, hogy azt mindig csak ellenünk játszszák ki. A nemzet határozatát, a nemzet parancsát a király is tiszteletben kell, hogy tartsa és ha nem hisz abban, hogy mi függetlenségi képviselők képviseljük a nemzet akaratát, ám tessék uj választást elrendelni, ehhez joga van, de ijesztgetni a fejedelmi kegy gyei, meg » végtelen nyomorral és szenvedéssel« egy ezeréves alkotmánynyal biró nemzetet nem szabad. (Helyeslés a baloldalon.) Ez ellen nekünk a magyar parlamentből mindég tiltakoznunk kell. (Ugyan van! bal felöl.) Ha »veszélyekkel teljes« a helyzet, — a hogy az alkotmánypárt hivatatalos szónoka mondja, — kié a felelősség ? Az övék. Miért nem hajoltak meg a nemzet akarata előtt, miért nem fogadták el a függetlenségi párt álláspontját ? Miért nem harczolnak az önálló magyar nemzeti bankért? (Helyeslés a baloldalon.) Hogyha olyan jó hazafiak, hogy ha mindig a veszélylyel ijesztgetnek, ám csatlakozzanak a függetlenségi és 48-as párthoz. (Ugy van! a báloldalon. Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Kmety Károly: Csatlakozzanak hozzánk! Nagy György: Az alkotmánypártnak és a néppártnak, ha olyan veszélylyel teljesnek látják a helyzetet, csatlakozniuk kell a függetlenségi párthoz és követelniök kell a nemzet parancsa értelmében az önálló magyar nemzeti bankot. (Helyeslés a baloldalon.) Ebben rejlik a jövő alakulása. Alkotmánypárti és néppárti szavazó tulajdonképen ebben az országban nincsen, csak képviselők vannak, s a jövő alakulásának ugy kell bekövetkeznie, hogy a függetlenségi és 48-as párt kell, hogy kormányra kerüljön a maga elvének megvalósitásáért. Ezzel szemben kell majd természetesen egy szintén radikális ellenzéknek lennie, a mely egyfelől támogatja a függetlenségi és 48-as kormányt a nemzet jogainak kivívásában, másfelől ellenőrzi azt, és a nemzeti ideákat, a függetlenségi ideákat a maguk ragyogó tisztaságában megőrzi. Erre a két pártra van szüksége a mi szegény hazánknak; más pártokra, a melyek, ha összeütközés van a nemzet ós a király között, a király táborához csatlakoznak, — ennek a nemzetnek szüksége nincsen. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Az ilyen pártokat egy uj választás gyökeresen ki kell, hogy irtson, ha van a nemzetben erős akarat. Van! (Zaj és helyeslés a baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Lukács!) Kmety Károly: Nekünk Lukács nem kell! Sümegi Vilmos: Mindig támogatták őt! (Mozgás a jobboldalon.) Egy hang a (jobboldalon) : Mit csináltunk ? (Zaj.) Elnök: (Csenget) Csendet kérek. Nagy György: T. képviselőház! Én a jövőnek a kialakulását alkotmányos megoldás szerint egyedül igy képzelem. És ha ez a megoldás nem sikerülhet, ha a függetlenségi pártnak a törvényes követelései minduntalan visszautasításra találnak, ha a nemzet a maga legelemibb jogaihoz sem tud hozzájutni, abban az esetben azt hirdetem, hogy ha uj nemzeti ellenállásra kerül a sor, csak azért, mert a magunk igazságát védelmezzük, az egész közjogi politikát uj alapokra kell akkor átfektetni: a tiszta függetlenségi 49-es alapra. Mert az lehetetlen, hogy egy ezer esztendős nemzetnek miaden erénye a gyáva türelemben merüljön ki. Nem kívánunk törvénytelent, de törvényes alapon megállva sem szép szóra, sem fenyegetésre a nemzet jogaiból nem engedhetünk. Epén azért, mert nekem ez az erős meggyőződésem, fájdalmasan csodálkozom azon, hogy a függetlenségi párt támogatja e kormányt, holott hivatalos szónoka, Bakonyi Samu igen t. képviselőtársam, beismeri azt, hogy az átmeneti megoldás nem felel meg az alkotmányosság és parlamentarizmus szigorú szabályainak. Ezután a beismerés után nem lehetne tudomásul venni a kormány bemutatkozását, a kormány kinevezését, mert ez magyarra lefordítva, debreczeni tájszólás szerint — a hogy Bakonyi Samu t. képviselőtársamnak beszélnie kellett volna — azt jelenti, hogy ez a kormány törvénytelen és törvénytelen kormány kinevezését a függetlenségi és 48-as párt mint többség, nem szentesitheti. Kossuth Lajos azt tanította, — és mi kötelesek vagyunk megtartani tanítását — hogy