Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-453

348 íj3. országos ülés 1909 Julius 10-én, szombaton. ebben a kérdésben semmi jót és semmi helyeset nem várhatunk. Nagy György: Semmi kérdésben! (Elnök csenget.) Knieíy Károly: Ausztriának minden ut jó, még a trializmus megvalósulása is jó arra, hogy ezt az újonnan szerzett területet Magyarországnak teljes kizárásával kizárólagos gazdasági uralma alá vonja be, (TJgy van! TJgy van!) Nagy György: Esküszegéssel! (Mozgás.) Kmety Károly: Ausztriának minden megoldási mód jó, hogy Magyarországtól Boszniát és Herczegovinát izolálják, (TJgy van! TJgy van!) hogy Magyarországnak közjogi és gazdasági uralmát ezen terület felett megakadályozzák. Rámutathatok arra az inczidensre . . . (Zaj és közbeszólások.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Kérem Csépány és Halász képviselő urakat, szíveskedjenek csendben lenni. Kmety Károly: Az osztrák parlament, sőt egész Ausztria prepotencziája a bosnyák kérdésben megmérhetetlen és felháborító. (TJgy van! TJgy van!) Nagy György: Férfidül járnak el az osztrákok! Elnök: Csendet kérek, képviselő ur! Nagy György: Csak az igazat mondtam. Elnök: Rendreutasítom a képviselő urat. Nagy György: Az osztrákok nap-nap mellett szemtelenül támadnak bennünket. Elnök: Másodszor is rendreutasítom Nagy György képviselő urat. Kmety Károly." A határt nem ismerő osztrák prepotencziáuak bizonyitására elég hivatkoznom azokra a tárgyalásokra, a melyek az osztrák képviselőház annexiós bizottságában azon idő alatt történtek, a mely idő alatt, sajnos, a mi képviselőházunk némaságra volt kárhoztatva. Mezőfi Vilmos: És mi fog még történni! Nagy György: Azért kellene a házat együtt tartani! (Mozgás). Kmety Károly: Az osztrák képviselőház annexiós bizottságában és a Reichsrat plénumában elfogadtak egy bizalmatlansági nyilatkozatot azon magyar származású közös minister ellen, a ki jóformán egyetlenegyszer kísérelte meg azt, hogy Magyarország gazdasági érdekeinek is valami jogos és méltányos istápolást nyújtson a ministeri székből. Megtörtént az, hogy a Ileichsrat az ő alkotmányos hatáskörének merész túllépésével bizalmatlansági határozatot hozott arra a közös ministerre vonatkozólag és kényszeríteni akarta jogalap nélkül, hogy ministeri székét otthagyja. Ily körülmények közt nagyon szükséges lett volna, hogy e házból gyors és erélyes visszautasítás hangozzék el. (TJgy van!) De ha már a ház szünetelése miatt ez nem történhetett meg, igen szükséges lett volna, hogy kormánypadokről leczkéztessék meg azon urakat, kik ezt a határtalan prepotencziát készek minden alkalommal gyakorolni Magyarországgal szemben. (Igaz! TJgy van! Taps.) Visszatérve tulajdonképeni tárgyamra, még csak azt vagyok* bátor kiemelni, hogy b. Bienerth osztrák minister elnöknek azon felfogása, hogy a bosnyák alkotmány engedélyezésére egyesegyedül az osztrák császár bir hatalommal, az osztrákok állapotában birhat valamelyes alappal, — bár ott is emelkedtek hangok ezzel szemben — de az szent bizonyos, hogy a magyar közjogi állapot, a magyar alkotmány szempontjából olyan felfogást, mehy szerint 0 felségének, a királynak egyedül volna joga Szent István koronája ezen országai számára alkotmányt engedélyezni, a leghatározottabban perhorreszkálni, visszautasítani kell. Én remélem is, hogy Wekerle ministerelnök ur e tekintetben velem csak egy nézeten leend. ügy ismerem az ő alkotmányjogi jártasságát és tiszteletét alkotmányosságunk iránt, hogy e kérdésben nem vallhatja azt, a mit kollégája, Bienerth az osztrák parlament előtt, és hogy e kérdésben azt az egyedül helyes irányelvet követi, hogy ennek a jjarlamentnek, mint illetékes faktornak megkerülésével, Bosznia alkotmányát szabályozni és életbeléptetni nem lehet. Ezek után vagyok bátor a következő kérdéseket intézni a kormányelnök úrhoz: »Van-e tudomása a ministerelnök urnak arról, hogy Bosnyákország és Herczegovina alkotmányát rendeleti utón szándékoznak szabályozni és már e nyár folyamán, tehát az annexió törvénybe iktatása és az 1880. évi VI. t.-cz. meghosszabbítása előtt, életbe léjítetni ?« »E1 van-e tökélve a t. ministerelnök ur arra, hogy a magyar ministerium teljes tekintélyének latbavetésével megakadályozza ezt és oda törekedjék, hogy a bosnyák-herczegovinai alkotmány szabályozása és életbe léptetése az annexió törvénybeiktatása után a magyar országgyűlés alkotmányos közreműködésével, vagyis magyar törvényhozási utón történjék ?« (Éljenzés és taps.) Mezöfi Vilmos : A házszabályok 215. §. c) pontja alapján vagyok bátor szót kérni. A házszabályokban ugyan nem találok olyan rendelkezést, a mely a ministereket arra kötelezné, hogy a ház tanácskozásain jelen legyenek és igy a házszabályokra nem hivatkozhatom, de hivatkozhatom a szokásjogra, a mely mindig az volt, hogy ha a képviselőházban fontos kérdések tárgyaltatnak, akkor a kormánynak egy tagja mindig jelen legyen. (Josipovich Imre horvát minister a terembe lép. Éljenzés.) Én ugyan szives örömmel látom a horvát minister urat e ház tanácskozó termében, azonban sajnálattal nélkülözöm azon minister urakat, a kik hivatásuk szerint fontos tárczákat töltenek be és hivatásuk volna az itt elmondott és elmondandó sok fontos interpelláczióra választ adni, hogy