Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.
Ülésnapok - 1906-453
346 k-53. országos ülés 1909 Julius 10-én, szombaton. 1886. XXI. t. ez. különösen, de azonkívül számos tételes törvényes intézkedés az állami közigazgatás egy tekintélyes részét áthárítja a városokra a nélkül, hogy ezért a városok bárminemű rekompenzáczióbanrészesittetnének, holott a vármegyék ugyanezen funkeziók teljesítéséért csak a jelen esztendei költségvetésben is 18 millió korona dotáczióban részesülnek. Ezenkívül a városi tisztviselők nyomottabb helyzetben vannak ugyanazon kvalifikáczióval biró és ugyanazon állást elfoglaló más köztisztviselőkkel szemben, és pedig azért, mert a városok bevételeiket kénytelenek legnagyobb részben állami feladatok teljesítésére fordítani, és így a városi tisztviselők fizetésére sokkal kevesebb összeg jut. A városi tisztviselők azonkívül az állam 1 tisztviselőkkel szemben szocziális szempontból is hátrányban részesültek. Annak idején Széll Kálmán kezdte meg legelőször az állami tisztviselők fizetésének rendezését, s az állami tisztviselők valamivel jobb helyzetbe jutottak, mint voltak azelőtt. Gr. Batthyányi Tivadar : De gr. Tisza István visszaszívta. Halász Lajos: Gr. Tisza István rendezte a vármegyei tisztviselők fizetését, ugy hogy azok ma már kielégítő dotáczióban részesülnek a törvényhatóságok részéről. A koaliczióból alakult kormány rendezte az állami tisztviselők fizetését, különösen a birák, vasutasok, községi jegyzők és tanítók fizetését . . . Zakariás János: A pragmatikával azonban adós maradt. Halász Lajos: . . • szóval a tisztviselőknek valamennyi baja sorra került csak a városi tisztviselőkről nem történt gondoskodás, pedig igazán azok vannak ráutalva arra, hogy állásuknak megfelelően legyenek dotálva. Ha azt mondjuk, hogy a magyar városok a vidéki kultúra góczpontjai, hogy azok a vidék ipari és kereskedelem emporiai, hogy azok a magyar alkotmány és a magyar kultúra védőbástyái, akkor ne elégedjünk meg azzal, hogy folyton csak szavalunk, hanem igyekezzünk valamit cselekedni az érdekükben. En elismerem, hogy a mostani kormány az előbbi kormányok álláspontjánál kedvezőbb álláspontra helyezkedik a városi tisztviselők sorsát illetőleg. Ifj. Madarász József: ígért! Halász Lajos: . . . nemcsak igért, hanem a költségvetésbe is felvett ezen a czimen 2 millió koronát, azonban a magam részéről ezt kevésnek tekintem, ezt csak egy kezdetét jelenti a városi segélyezési akcziónak. Azon igen t. barátaim, a kik a városi segélyezési bizottság tanácskozásain részt vettek, tudomással bírnak arról, hogy a ministerelnök ur, mint pénzügyminister , az uj állami adóknak 2—4—6°/ 0-át hajlandónak mutatkozott a városok segitésére átengedni. T. uraim! Ez egy konkrét igéret, a mely valószínűleg be fog teljesedni. De, bocsánatot kérek, ígéretekkel magukkal a városok meg nem elégedhetnek. A két millió korona ténylegesen fel van véve a költségvetésbe, és ennek a két millió koronának szétosztása immáron teljesen megérett. Voltam bátor már márczius 24-én egy interpellácziót intézni az igen t. ministerelnök úrhoz, mint pénzügyministerhez, s akkor a ministerelnök ur kijelentette, hogy a maga részéről is sürgős dolognak tartja, hogy a törvényhozás által a városok segélyezésére megajánlott két millió korona mielőbb fölosztassék. Ez, t. képviselőház, ezelőtt három hónaj)pal történt. Azóta ebben az irányban konkrét intézkedés nem tétetett. A ministerelnök ur volt szives akkor előadni, hogy ennek az összegnek kiutalását egy bizonyos statisztikai munkálatoknak egybeállítása kell hogy megelőzze, hogy igy az elosztás igazságos és méltányos lehessen. Ezek a statisztikai mukálatok, tudomásom szerint, a belügyministeriumban, a városi osztályban — melynek élén Hartl ministeri tanácsos a legnagyobb ügybuzgalommal szedte össze az adatokat — már bizonyosan készen vannak, szerény véleményem szerint tehát mi sem állja útját annak, hogy a felosztás minél előbb de facto is megtörténjék. Olyan irányban is történtek felszólalások, hogy ennek a két millió koronának kiosztása parlamenti hozzájárulással történjék. T. uraim! (Felkiáltások: T. ház!) A magam részéről is a mellett vagyok, hogy a városok segítéséről törvényhozásilag kell intézkedni. És itt meg kell jegyeznem, hogy a fogyasztási adókat e városoktól elvevő törvényezikkben, tehát tételes törvényben , intézkedett a törvényhozás a városok pénzügyi kártalanításáról. Ez a törvény ma sincsen végrehajtva. Ha egy állandó dotácziónak a városok részére való megadásáról lesz szó, akkor magam is azon az állásponton leszek, hogy az csak parlamentáris utón eszközölhető, nehogy fegyver legyen a kormány kezében, a mit kénye-kedve szerint használhat bármely kormány politikai eszközként a renitens városokkal szemben, ä la vármegye dotácziók megvonása. De ezt a felfogást a jelen esetre nem kívánom applikálni. Ez a két millió korona egy rendkívüli, ad hoc segítség, a melynek mielőbbi sürgős szétosztását mielőbb szükségesnek tartom. Még csak egyet kívánok, t. ház, hangsúlyozni. Azt, hogy a ministerelnök mint pénzügyminister és a belügyminister ur is gondoskodjék arról, hogy abban a rendeletben, a mely a kiutalásról intézkedik, utasíttassanak a törvényhatóságok és városok, hogy a segítség a tisztviselők fizetésének kiegészítésére fordíttassák. Mert hiszen a mikor ezt az összeget megszavaztuk, abban a meggyőződésben tettük ezt,