Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-437

28 437. országos ülés 1909 márezins 10-én, szerdán. tethető-e az, hogy én abban a kérdésben, a melyben interpellácziót voltam bátor bejegyezni a képviselőház interpellácziós könyvébe, most itt felszólalok. Sándor Pál: Halljuk a reklámot! Farkasházy Zsigmond: A kérdés tulajdonképen feleslegesnek látszik, mert minden képviselőnek joga és kötelessége a közvéleményt érdeklő minden kérdésben felszólalni és a kormány tagjaihoz interpellácziót intézni. Mégis szükségesnek tartom ennek a kérdésnek tisztázását azért, mert több oldalról, különösen Kmety Károly t. képviselőtársam részéről azzal a felfogással találkoztam, hogy miután a szőnyegen fekvő kérdés sub judice van ebben a pillanatban, ennélfogva a parlamenti illendőséggel nem fér talán össze, hogy ez a kérdés itt szőnyegre kerüljön. (Mozgás.) Először is meg kell állapitanom, hogy ilyen kényes kérdés felvetése épen Kmety Károly képviselő ur részéről különösnek mutatkozhatik akkor, a mikor ő volt épen az, a ki ezt a kérdést ebben a házban először szó tárgyává kivánta tenni interpelláczió alakjában. Kmety Károly: Akkor nem volt biró előtt a dolog. Farkasházy Zsigmond: Majd erre is rátérek. Épen ilyen jogosulatlannak látnám e kérdés felvetését az igazságügyminister ur részéről, a ki az ő működésével, az ezen interpelláczió bejegyzésével összefüggésben álló működésével hatott oda, hogy ez a kérdés birói eldöntés tárgyává tétetett. Erre leszek bátor még visszatérni és ki fogom mutatni, hogy ez a szuppoziczió megfelel a valóságnak. (Zaj.) Hogy épen Kmety Károly képviselőtársam és az igazságügyminister ur kifogásolják azt, hogy ez a kérdés itt tárgyaltassék, ez indokolatlan azért, mert ha ilyen parlamenti elv vagy szokás létezik, — a mit nem akarok kétségbevonni — annak kétség kivül csak egy czélja és intencziója lehet, az t. i., hogy parlamenti vitatkozások, politikai befolyások által a birói függetlenség ne veszélyeztessék. (TJgy van! ügy van! balfelől.) Már most én azt hiszem, hogyha Kmety Károly t. képviselőtársamnak mint kormánypárti képviselőnek és tekintélyes professzornak az interpellácziós-könyvben való szereplése ezen Szanin-ügygyel kapcsolatosan, s ha az igazságügyminister urnak ebben az ügyben való közvetlen közreműködése és szereplése nem befolyásolhatta azt az igazságügyi közeget, a ki ebben a kérdésben dönteni hivatva volt, akkor bármilyen súlyt akarna is valaki tulaj donitani felszólalásomnak — a mint hogy én nem tulaj donitok •— meg lehet nyugodva abban a tekintetben, hogy az én interpelláezióm és felszólalásom a birói függetlenséget mindenesetre kevésbbé fogja érinteni, mint Kmety Károly t. képviselőtársamnak és az igazságügyminister urnak felszólalása. (Igaz ! ügy van !) Még egyet vagyok bátor megemlíteni, mielőtt felszólalásom érdemére rátérnék, s ez az, hogy én a szóban forgó irodalmi művet, a »Szanin«-t nem olvastam. Egy hang (jóbbjdöl) : örüljön neki! Farkasházy Zsigmond: Azt mondhatnám, hogy azért nem olvastam, mert én sem professzor, sem minister nem lévén, nem érek rá pornografikusnak nevezett regényeket olvasni. (Derültség.) De az igazságnak megfelelően megállapitom azt, hogy a regényt pusztán azért nem olvastam, mert az a kitűnő reklám, melyet egyrészről Kmety t. képviselőtársam, másrészről az igazságügyminister ur ennek a regénynek csinált, megakadályozott abban, hogy egyetlen egy példánynak is birtokába juthattam volna. (Zaj.) De majdnem örülök annak, hogy a művet magát nem olvastam, mert ez elfogulatlanságomat biztosítja, mivel interpelláezióm és annak tárgya teljesen független attól, hogy mi van abban a regényben. Hozzáfűzhetem azt is, hogy én a mellett, hogy a regényt nem olvastam , . . Sándor Pál: Csak egyetemi tanárnak való! Farkasházy Zsigmond: ... azt igen jól ismerem, ismertem már ezelőtt hónapokkal, mielőtt ismeretessé lett Magyarországon, ismertem azon külföldi ismertetésekből és kritikákból, melyek a világ minden nyelvén erről a Szanin czimű regényről megjelentek. Különösen igen előkelő franczia és német kritikusoknak tanulmányait olvastam Szaninról és ezekből, valamint olyan kiváló és abszolúte nem radikálisnak ismert gondolkodású magyar férfiak véleményéből, kik előttem nyilatkoztak a Szanin czimű regényről, teljes tájékozást és képet tudtam róla szerezni. Kmety Károly: A biró is nyilatkozott már! Farkasházy Zsigmond : A birói nyilatkozatról és ennek Kmety képviselő úrral való összefüggéséről majd szólok, mert ez az, a mit szó tárgyává akarok tenni. Engem a Szanin czimű könyvről leginkább egy franczia tanulmány tájékoztatott, mely ezen regénynek értelmét az orosz társadalmi és politikai viszonyokkal kapcsolatban kivánta ismertetni. Tudjuk, hogy a szerencsétlen végű orosz-japán háború után Oroszországban egy rettenetes szenvedelmes vágy és reménység támadt az ország lakosságának miihóiban, hogy véget tudjanak vetni annak a szörnyű zsarnokságnak, mely ott évszázadok óta uralkodik és a szláv szenvedélyesség e reményben a vad önfeláldozásnak olyan hihetetlen tetteire volt képes, melyek az egész világot bámulatba és egyúttal rémületbe ejtették. Ez a helyzet, ez az óriási felbuzdulás, a szabadságnak reménye és vágya, a zsarnokság leküzdésének vágya nem tarthatott sokáig, és a zsarnokság, az abszolutizmus a legrettenetesebb kegyetlenséggel vérbe fojtotta ezt a szabadságot. Csak nemrég volt alkalmunk autentikus helyről hallani és olvasni azokat a borzalmas kegyetlenségeket, a mikkel az orosz autokráczia leküzdötte és eltiporta az orosz szabadságmozgalmakat. A középkor legnagyobb kegyetlenkedései igazán dajkamesék ahhoz képest, a miket a legutóbbi bűnperek