Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-453

334 453. országos ülés 1909 Julius 10-én, szombaton. De politikai oldala is van ennek a kérdés­nek. Az nevezetesen, hogy ez a többség, mint azt már bátor voltam jelezni, sokszor — ebben az órában meg kell vallani — nehéz önmeg­tagadásnak az árán viselte a többségével járó kötelezettségeket. (Ugy van! Ugy van! a 'bal­oldalon.) A mi vezéreink ezek közé sorolták azt is, hogy a közösügyes kiadások viselése arányának a felemeléséhez járuljon hozzá a függetlenségi és 48-as párt is. Nagyon jól tudom azt, — nem is akarom kétségbevonni — hogy ezt az árat egyebekért is megfizettük: gazda­sági politikánknak fontos, nagy eló'haladásáért; de az is kétségtelen dolog, hogy minden illeté­kes és hiteles nyilatkozat szerint ebben az árban része van annak is, a mit azért fizet­tünk, hogy a bankkérdésben a nemzetnek a rendelkezési joga és a függetlenségi pártnak a szabad elhatározása teljes mértékben biztosit­tassék. (Ugy van! a baloldalon.) Nem kell ennek hitelesebb indokolásául másra hivatkoz­nom, mint a függetlenségi és 48-as párt tisz­telt és szeretett vezérének, Kossuth Ferencznek (Elénk éljenzés.) ama beszédére, a melylyel a kiegyezési javaslatokat a függetlenségi és 48-as pártban elfogadásra ajánlotta, (Halljuk! Hall­juk!) a melyben a bankkérdésről a következő­képen nyilatkozik (olvassa): »Ki kell emelnem elsősorban, hogy a bankkórdésben a független­ségi párt álláspontja teljesen érintetlen marad és ugy a kormánynak, mint a törvényhozás elhatározásának szabadsága tökéletesen fentar­tatik.« Ez a kijelentés többször ünnepélyes alkalmakkor ugyancsak a mi vezérünk részéről megerősítést nyert. De, t. képviselőház, ott vannak a függet­lenségi és 48-as pártnak a határozatai, a melyek közül a legelső az 1900. évi november hó 12-én hozott határozat a bankkérdést a következő­képen tárgyalja (olvassa): » Kijelenti a függet­lenségi ós 48-as párt, hogy a bankkérdésben megnyugvással veszi tudomásul, hogy a kormány az önálló magyar jegybank felállitására vonat­kozólag az ország szabad rendelkezési jogát a jelenlegi közös jegybank szabadalmának lejárata idejére sértetlenül fentartotta.« Ezt a határo­zatát a függetlenségi párt több ízben ünnepélye­sen megismételte. T. képviselőház! íme tehát a törvények, programmunk, vezérünk nyilatkozatai és hatá­rozataink által elébünk szabott álláspont két­ségtelenné teszik annak a szükségét, annak az indokolt voltát, hogy a függetlenségi és 48-as j.>árt, mint eddig tette, ezentúl is törhetetlenül és ingadozás nélkül ragaszkodjék az önálló nemzeti bank felállításához. (Taps a, baloldalon.) De, t. ház, azt mondják, hogy a bankügy gazdasági kérdés, azt politikai szempontokból tárgyalni nem lehet. Ha a gazdasági vonatko­zásait nézem, ezek közül csak egyetlenegyre va­gyok bátor rámutatni arra, a természetellenes helyzetre, hogy két ilyen állam, mint Ausztria és Magyarország, a melyeknek érdekei ezen a téren, a hitelügy terén homlokegyenest ellen­tétesek, mert mig Ausztria a maga fejlett ipa­rának Magyarországot örökké piaezává akarja tenni, addig Magyarországnak az ő gyenge ipa­rát ápoló saját bankjával fejlesztenie kell, fel kell szabadítania, hogy gazdasági erejének fo­kozásával állami önállóságának teljességét is kivívhassa. (Helyeslés bálfelöl.) Hiszen ha a bank közösségének fentartása nem osztrák érdek volna, honnan lehetne azt megmagyarázni, hogy Ausztriá­nak egymást különben szinte öldöklő pártjai megegyeztek abban, hogy a magyar álláspontot minden erővel le kell törni ? (Ugy van! Ugy van! bal felől.) Nem lehet az, hogy a függetlenségi és 48-as párt tovább habozzék ebben a kérdésben. (Ugy van! bal felöl.) Nem lehet azt nyugodt lélekkel elviselnünk, hogy Bécs maradjon két ilyen ellentétes gazdasági érdekű állam hitel­ügyének a központja, mikor ott van a külkép­viselet, ott van a hadsereg legfőbb szervezete, hogy ezzel a czentrális hatalmi elhelyezkedéssel még jobban elhomályosítsa, a nagyvilág előtt csaknem teljesen eltakarja ezt a mi csonka államiságunkat is. (Ugy van! Ugy van! bal­felöl.) Ezért annyi támadás, annyi gyanúsítás, annyi ostrom közepette, a melyet ennek a párt­nak el kellett szenvednie, ez a párt megállott szilárdul és megáll ezentúl is, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) megáll pedig az egész osztatlan nagy hatalmas függetlenségi és 48-as párt, (Ugy van ! Ugy van ! balfelöl.) megáll élén az ő tisztelt vezérével Kossuth Ferenczczel, a kinek vezetése alatt diadalmaskodni is fog. (Elénk éljenzés balfelöl.) Mi már' nem habozhatunk és a mint a válságból való állandó kibontakozásnak ideje el fog következni, cselekednünk is kell és az önálló magyar bank megvalósítására, tényleges felálli­tására vonatkozó előkészületeket késedelem nél­kül megtenni, a mi meggyőződésünk szerint a törvényhozásnak haladéktalan kötelessége leend. (Ugy van! balfelöl.) Hiszen az ország békéje is azt követeli, hogy valahára vége vettessék annak a kinos bizonytalanságnak, a melynek a láza emészti a nemzet erejét, hogy végre-valahára az alkotó egészséges munka a maga természetes jogaiba visszalépjen. (Helyeslés balfelöl.) A függetlenségi és 48-as pártnak az a meg­győződése, hogy ezen nagybeteg állapotainknak meggyógyít ásában részt kellene venni mindazon hazafiaknak, a kikről tudjuk, hogy velük együtt folytatott küzdelmeinkben őket nem hatalmi czólok, hanem a nemzetnek igaz érdekei, az al­kotmányos igazságoknak megmentése vezette. (Helyeslés balfelöl.) A válság kezdete óta egymást néha meg­lepetésszerűleg érő, egymásra torlódó események a tiszta látásuakat eléggé meggyőzhették arról,

Next

/
Thumbnails
Contents