Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.
Ülésnapok - 1906-453
332 453. országos ülés 1909 Julius 10-én, szombaton. méltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Budapest, 1909. évi Julius hó 7-én, Wekerle.« Bozóky Árpád: Halljuk a mellékleteket! (Zaj.) Csízmazia Endre jegyző (olvassa): »Kedves dr. Wekerle! Vonatkozással folyó évi áyjrilis hó 27-én kelt elhatározásomra, önt magyar ministerelnökömmé újból kinevezem, illetőleg ^ezen eddig is viselt állásában megerősítem. (Elénk éljenzés.) Magyar ministerelnököm előterjesztésére személyem körüli magyar ministeremmé gróf Zichy Aladárt; (Élénk éljenzés a középen.) magyar belügyministeremmé gróf Andrássy Gyulát ; (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) magyar kereskedelemügyi ministeremmé Kossuth Peren czet; (Hosszantartó éljenzés és taps balfelöl. Elénk éljenzés jobbfelöl. Altalános élénk éljenzés és taps.) földmivelésügyi magyar ministeremmé dr. Darányi Ignáczot; (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) vallás- és közoktatásügyi magyar ministeremmé gróf Apponyi Albertet; (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) magyar igazságügyministeremmé Günther Antalt; (Éljenzés és taps.) honvédelmi magyar ministeremmé Jekelf alussy Lajost; (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) horvát-szlavon-dalmát tárcza nélküli ministeremmé Josipovich Gézát (Éljenzés és taps.) újból kinevezem, illetőleg ezen eddig is viselt állásaikban megerősítem, a magyar pénzügyministerium vezetésével pedig újból ministereinökömet bízom meg." (Éljenzés.) Elnök: A ministereinök ur kíván szólni. Wekerle Sándor minisíerelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn f. évi áprilisban beadtuk ministeri állásunkról való lemondásunkat, 0 felsége lemondásunkat elfogadni, de az ügyek vezetésével továbbra is megbízni méltóztatott. Köteles készséggel vállalkoztunk erre abban a hitben, hogy ezen vállalkozásunk által a normális parlamentáris megoldást elősegítjük, s hogy az iránt a tárgyalások megszakítás nélkül folyván, felmentésünk mielőbb bekövetkezik. Jelenleg azonban, midőn az ellentétes kérdések megoldása, s ez által a parlamentáris kibontakozás biztosan előrelátott haladékot szenved, csakis ujabb kinevezés esetén politikai felelősség mellett véltük az ügyeket továbbvezethetni. (Elénk helyeslés.) Ezt kívánják elsősorban a parlamentarizmus alapelvei, (Helyeslés.) hogy csak a korona, s a képviselőház hozzájárulásával vezessük tovább az ügyeket, de ezt kívánják magának az adminisztrácziónak rendes menete és szem elől nem téveszthető érdekei is, valamint az a szempont, hogy az országnak érdekei minden irányban kellő súlylyal megóvhatok legyenek. (Élénk helyeslés.) Habár a kormány tagjai között csakis a bank-kérdésre nézve merültek fel ellentétek . . . (Zaj. Halljuk! Bálijuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Pető Sándor: Hát a választói jogra nézve nem? (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor minisíerelnök: Ismétlem, habár a kormány tagjai közt csakis a bankkérdésre nézve merültek fel ellentétek, mégis tisztelettel ezen előtérben álló kérdés fontosságára, a kormány nem vállalkozhatik a parlamenti tárgyalások irányítására, (Helyeslés.) hanem csakis arra kell szorítkoznia, hogy átmeneti jelleggel vezesse az ország ügyeit, s óvja meg érdekeit, de az országgyűlés őszi működésének megkezdése előtt be kívánja adni lemondását. Ezeket tartottam szükségesnek a t. háznak bejelenteni. (Helyeslés.) Csizmazia Endre jegyző: Bakonyi Samu! Bakonyi Samu : T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az igen -tisztelt ministerelnök urnak nyilatkozatai után senki sem kételkedik abban, hogy itt tulajdonképen a legszigorúbban értelmezendő parlamentarizmus szempontjából minden esetre abnormis helyzettel állunk szemben. Hiszen, mikor az újból kinevezett kormánynak igen tisztelt elnöke maga ugy jelenti be a vállalkozásukat, hogy a parlamenti munka irányítására nem vállalkozhatnak, — mikor maga bejelenti azt, hogy az előtérben álló egyik legfontosabb kérdésben a megszűnt szolidaritás helyre nem állott és ennek helyreállása nélkül hozzák meg az igen t. kormány tagjai azokért az általuk hangoztatott és részünkről is minden esetre honorálandó magas érdekek oltalmának azt az áldozatot, hogy ilyen helyzetben vállalkoznak, — mikor, t. képviselőház, azt tapasztaljuk, hogy a király 0 felsége, bár azt a fenyegetni látszó veszedelmet, hogy parlamenten kívül keressen ebből a válságból kibontakozást elkerülte . . . (Mozgás a baloldal hátsó padjain. Zaj. Elnök csenget. Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Nagy György képviselő urat kérem, méltóztassék csendben lenni. Bakonyi Samu: . . . bár, mondom, t. képviselőház, e veszedelmét alkotmányos életünknek sikerült elkerülni, mégis azt kell látnunk, hogy ez a, habár igen helyesen, csak ideiglenesnek, átmenetinek mondott megoldás nem azon az utón történt, a melyen igénytelen meggyőződésem szerint egyedül kellett volna az alkotmányosság és parlamentarizmus szabályainak szigorú figyelembe vételével megtörténnie, (Igaz! ügy van!) akkor kétségtelen, ismétlem, meg kell állapitanunk, hogy itt teljesen szokatlan helyzettel állunk szemben, a mely szokatlan volta a helyzetnek viszont, gondolom, mindenki előtt teljesen indokolttá teszi annak a pártnak, a melynek nevében és megbízásából szerencsém van felszólalni, azt az elhatározását, hogy nem az eddig bevett szokás szerint intézi el a kormány bemutatkozását, hanem határozatot kivan
