Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-451

316 451. országos ülés 1909 április 26-án, hétfőn. kormány álláspontjának, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) megsértése a nemzet ügyének, megnehezitése a válságból való békés kibontakozásnak és rosszabbitása a becsületes magyar törekvéseknek, a magyar chance-oknak. (Igás! Ugy van! balfelöl.) És valóban érthetetlen előttem, hogy az a Popovics Sándor kormányzó, a ki a volt kormánynak tagja volt, a kinek magának is nagy része volt a kartellbank, tehát a bank elkülönítése tervének előkészítésében, akkor, a mikor a kormánynak ez a terve, tehát az ő terve is, a legsúlyosabb, a legkomolyabb tárgyalások előtt áll, akkor kiáltott, és ezeket a törekvéseket lekicsinyelte. Érthetetlen, t. képviselőház, hogy akkor, a midőn Popovics Sándor tudta, hogy a függetlenségi párt vezéreinek az önálló bank felállítására vonatkozó propozicziója, mint keresztülvihető, mint igazságos, mint helyes a király döntése alá kerül, szükségesnek tartotta, vagy jónak látta Kossuth Ferencz eljárását, Apponyi Albert eljárását és az egész függetlenségi párt eljárását lekicsinyelni. Egy kínai mese jut az eszembe. A kinai halálos ágyán arra kérte feleségét, hogy csak addig ne felejtse el, a mig teteme ki nem hűlt. Meghalt a kínai és az asszony mindjárt elővette a legyezőjét, és legyezte a holt tetemet, hogy annál hamarahb kihűljön. (Derültség.) Popovics Sándor is hamar elfeledte, hogy melyik kormányhói került ki. és hogy az a kartellbank az ő terve is. A mikor mi így védelmezzük álláspontunkat, így mutatjuk ki erőnket ós összetartásunkat, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy az osztrák közvéleménynek erős, egységes falanxa nap-nap után okvetetlenkedésnek nevezi törekvéseinket, és bennünket e kérdésben komolyan nem vesz. Most, a mikor végre ki kell derülnie annak, vájjon abszolút módon kormányozzák-e ezt az országot, vagy pedig saját törvényei szerint: az ilyen fellépést csak végzetes hibának, a nagy czélokkal való könnyelmű játszásnak minősitketjük. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Pá kell mutatnom itt még egy körülményre, arra t. i., hogy a felszólaló osztrák főtanácsos ur a kormányzó ur székfoglaló beszédére adott válaszában ezekre a politikai momentumokra egy cseppet sem reagált; mindössze csak azt mondotta, hogy az Osztrák-magyar banknak kötelessége gondoskodni arról, hogy a konszolidált pénzügyi viszonyok mindkét államnak egyaránt javára váljanak. Az osztrák főtanácsos urnak kétségtelenül helyesebb politikai érzéke volt, mint Popovics Sándor bankkormányzó urnak. (Ugy van!) Én meg vagyok arról győződve, hogy a kormánynak, — és különösen hangsúlyozom, hogy az egész kormánynak — előzetes tudomása érről a beszédről nem volt. Ennek daczára szükségesnek tartom, hogy egy kormánynyilatkozat hatása alatt felszabaduljon az ország azon nyomás alól, a melyet előidézett Popovics Sándor beszéde. Szükségesnek tartom, hogy akkor, a mikor kívánatos az összes politikai kérdéseknek hékés utón, közös erővel és összetartással való megoldása, ilyen zavaró beszéd magyar ember ajkáról elitélés nélkül ne hangozhassák el. Én tehát a kormányhoz, a mely bár lemondott, de miután birja ugy a király, mint a nemzet bizalmát, remélhetőleg visszatér: csak azt az egy kérdést intézem: volt-e a kormánynak előzetes tudomása azon beszéd tartalmáról, a melyet Popovics Sándor ur április 22-ikén a Osztrák-magyar bank főtanácsában elmondott ? Ha, t. kéjjviselőház, — a mit kizártnak tartok — a kormánynak előzetes tudomása lett volna erről, akkor én a végsőkig kétségbe lennék esve Magyarország sorsa felett. Ha azonban nem volt tudomása, akkor ám viselje e beszéd következményét, a ki elmondta. (Halljuk!) Interpelláczióm szövege a következő: (Halljuk!) »Interpelláczió a m. kir. kormányhoz. Volt e előzetes tudomása a kormánynak azon székfoglaló beszéd tartalmáról, a melyet Popovics Sándor kormányzó ur az osztrák-magyar bank főtanácsának április hó 22-én tartott ülésén elmondott? (Bálijuk! Halljuk!) Elnök: A kereskedelemügyi minister ur kíván szólani. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi minister: T. képviselőház! Az elhangzott interpelläczióra nem kívánnék válaszolni, (Halljak!) mert mint a lemondott kormánynak tagja, ezt nem is tehetném. Máskülönben is csak azért szólalok fel, mert a ministerelnök ur ez idő szerint nincs jelen, s azt a tényt kívánom megállapítani, hogy Popovics bankkormányzó beszédének szövegéről a kormánynak előzetes tudomása nem volt. (Helyeslés.) Popovics mint magánember tartotta az ő beszédét, (Felkiáltások balfelöl: Mint osztrák! Mint bankkormányzó! Zaj.) az Osztrákmagyar bank házában e bank tanácsának beszélt, s mit mondott az ő uj helyzetében magánembereknek, nem tartozik a ház elé. Egyébiránt Popovics sokáig és hűségesen szolgálta hazáját. (Helyeslés.) Baloghy Ernő: T. képviselőház! Elnök: Kérem, a minister ur nem válaszolt, ennélfogva a képviselő urat nem illeti a szólás joga. T. ház! Az ülést felfüggesztem egy óráig, a mikor ki fogjuk sorsolni az összeférhetlenségi zsűri tagjait. (Szünet titán.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Méltóztassanak helyüket elfoglalni. Következik az összeférhetlenségi itélő-bizottság 12 rendes és három póttagjának kisorso-