Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-451

312 tói. országos ülés 1909 április 26-án, hétfőn. más közötti egyet nem értés nem egészen elfogadható, mert a történelmi előzményekből könnyen megállapítható ennek a kormánylemondásnák historikus oka, mely az osztrák kormány magatartása folytán következett be. Mert még ilyen határozottan is levonhatnám a konzekvencziát: lemondott a magyar kormány, mert az osztrák kormány nem akart vele tárgyalni azon az alapon, a melyet ő alkotmányos felelőssége alapján előterjesztett. Nemzetközi viszonylatok között, vagy dualisztikus formában élő államok között ilyen esetben az a kötelesség támad, hogy mind a két kormány lemond és 0 felségének döntése alá bocsátja a kérdést. Annak, hogy a mi alkotmányos életünkben preczedenst alkossunk... Rakovszky István: Ez nagyon veszélyes felfogás! (Ugy van! a néppárton.) Polónyi Géza ." T. néppárt, én nagyon vigyázok a szavaimra és tudom, hogy mit mondok, mert a história számára igenis érdekes preczedens, mely iránt abszolúte semmi felvilágosításom nincsen és az érdemleges vita során felvilágosítást akarok az iránt kapni, hogy O felségétől volt-e előzetes hozzájárulás a kartellbank alapján való tárgyalásra, igen, vagy nem? Majd akkor fogom a konzekvencziákat levonni, ha ezt megtudom. (Zaj. Felkiáltások: Nem helyes!) Nem is helyes. Épen arra akarok visszamenni. De bocsánatot kérek, ugyebár joggal hivatkozhatom arra, hogy itt oly esemény történt, a melyről a magyar parlamentarizmus történetében óhajtandó, hogy ritkábban, vagy sohase forduljon elő. Egy kartellbank alapján tárgyalt a magyar kormány. Mi az a kartellbank, a melynek alapján tárgyalt ? Tisztelettel kérdeném: ki tudna nekem arra autentikusan feleletet adni ? Megtörtént és tudtuk, hogy szolidaritásban áll a kormány egy kartellbank tekintetében, szolidaritásban állottak vele a jaártok, (Mozgás.) de a képviselőház, mint ilyen, a kartellbanknak sem lényegéről, sem részleteiről abszolúte felvilágosítást nem kapott. (Mozgás.) De nekem nem ez a legerősebb fegyverem. Azt hiszem, hogy az alkotmányosság és a parlamentarizmus rideg formáján akkor állok, ha azt mondom: mikor nekem a t. pártvezér, Kossuth Ferencz azt jelenti be, hogy a lemondásnak" indoka kizárólag az, hogy a kormány tagjai egymás között nem értenek egyet, ha azt mondom, hogy akkor nekünk nemcsak jogunk, de kötelességünk is tudni azt, a mit különben könnyen kitalálunk, (Mozgás.) hogy miben nem értenek egyet. És akkor, ha tudjuk azt, hogy a mostani kormány tagjai az önálló jegybank fölállításának kérdésében, időpontjában nem értenek egyet, akkor az én konkluzumom az, hogy alkotmányos országban a ministerek, a kik egymás közt nincsenek egy véleményen, appellálnak a képviselőház többségére, és annak kell megmondania, hogy ki legyen az, aki a konzekvencziákat levonja. (Mozgás.) Azt hiszem, sem engem, sem mást nem lehet megfosztani attól a jogomtól, hogy az összeütközés kérdésében Kossuth Ferencz iránti bizalmamat a parlamentben határozat alakjában is nyilváníthassam, hogy ez által tájékoztassam a nemzetet és a koronát az iránt, hogy a képviselőház többsége azok iránt vissltetik bizalommal, a kik az önálló jegybank felállítása alapján állanak. (Igaz! Ugy van!) Már most miután a napirendre tűzve a kérdés nincs és ez iránt sem indítványt nem tehetek, sem határozat nem keletkezhetik: mély tisztelettel kérdem, hogy akkor, a mikor alkotmányválság lehetőségével kell számolni, micsoda oka lehet a parlamentnek, mi oka lehet különösen a függetlenségi pártnak a tekintetben, hogy e vitának megtartását és esetleg e határozat meghozatalát lehetetlenné tegye. Lázár Pál: Azért, mer fölösleges! Polónyi Géza : Felesleges ? (Mozgás.) Én azt tapasztaltam, hogy az a felesleges, ha klubhatározatokkal és klubíörvényekkel dirigálják Magyarország alkotmányát, mert ennek a múltban is keserű tapasztalatait láttuk és az alkotmányos felfogás az. hogy a nemzetgyűlés többsége hozassák abba a helyzetbe, hogy saját akaratát e téren nyilvánítsa. De most hozzáfűzöm azt a tényt: hallottam ma a képviselőház színe előtt egy nyilatkozatot, a mely tartalmazza azt, hogy az alkotmányosan uralkodó király állítólag hozzá nem járult azoknak előterjesztéséhez, a kik az önálló jegybank felállítását kívánják, a minek esetleges dezavuálását vártam, de ez a dezavuálás meg nem történt. Tehát joggal hiszem, hogy ily fontos kérdésben, ha az hallgatással mellőztetett, a hallgatás kétségtelenül a megerősítést tartalmazza. Ha így áll a dolog, akkor előttem az a tény áll, hogy mi az 1905-iki állapotokba estünk vissza és nekünk a birodalmi eszmének harczosaival kell leszámolnunk ós a parlament egységét ezzel szembeállítanunk. Sűrűn hangzik fel a sajtóban és mindenfelé az, hogy ilyen kérdésekben a parlament egységes állásfoglalását kellene biztosítani. Ha az igaz, hogy a bankkérdés megszűnt gazdasági és pénzügyi kérdés lenni; ha igaz az, hogy alkotmány-kérdéssé vált: akkor én joggal számíthatok arra, hogy ha ez bebizonyosodik, ebben a képviselőházban az egységes akarat és egységes határozat meg fog nyilatkozni. Az iránt nekem a legkisebb kétségem sem lehet, hogy a képviselőháznak, a mint jelenleg össze van alkotva, nincs egyetlen egy pártja sem, a mely ilyen kérdésben ne járulna hozzá, hogy a nemzet egyhangúlag nyilatkoztassa meg akaratát. Ez a czélzat vezeti azokat, kik a kérdésnek napirendre tűzését óhajtják, semmi más. Számtalan mellékes körülményt lehetne felhozni, de nem foglalkozom ezekkel a kérdésekkel. Egészen kétségtelen, hogy olyan ritka és rendkívüli esettel állunk szemközt, a hol nem