Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-451

308 451 országos ülés 1909 április 26-án, hétfőn. hogy tűzessék napirendre a ministeri lemondás. (Helyeslés a. balpárton.) Czizmazia Endre jegyző: MedákoviesBogdán! Medákovics Bogdán (horvátul beszél. Felkiáltások: Magyarul beszéljen! Folytonos zaj-). Raisz Aladár jegyző: Hock János! (Nagy zaj. Fölkiáltások : Helyre! Hí lyre ! Halljuk! Halljuk!) Hock János: T. képviselőház! Felszólalásomat belekapcsolom Szappanos István képviselőtársam legutolsó szavába, a mely érdemleges indítványt tartalmaz, hogy a kormány lemondása tűzessék napirendre és a_ képviselőház ezt tárgyalhassa. (Helyeslések.) Én, részemről az indítványt elfogadom. (Helyeslés.) Mert soha még parlamentben hasonló lemondás történetével nem találkozunk és a nemzetnek érdekében áll világosan látni azokat a titkos inditó okokat, a melyek egy kormányt, d annak, hogy a nemzet nagy többségének bizalmát föltétlenül birja és háta mögött áll az egész nemzet, egy jogos követelésünk megvédésénél arra kényszeritették, hogy a helyét ott hagyja és ez által a nemzeti többséget is dezavuálja. (Igaz! Ugy van! a baloldahm.) Nekünk tehát tisztán kell látnunk e kérdésben, hogy a nemzet is világosan Ítélhessen és e szerint állapithassuk meg jövő magunktartásának formáit. Mert ma már a további engedékenység határozottan bűn lenne a nemzet részéről. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Eddig, t. ház mindig csak a jövő reménységére utaltunk és a t. kormány bölcseségében megnyugodva néztük egymásután, hogy valahányszor a nemzeti kérdések dinasztikus érdekkel kapcsolatban elbírálás alá jöttek, a képviselőház, tekintettel a jövőre és tekintettel arra, hogy a párt iránt még eléggé meg nem alapozott bizalom ott fent teljes bizalommá szilárdulhasson, ez a többség elment az engedékenység olyan határáig, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy a szélsőbb álláspontok képviselői, mint én magam is, határozottan szemére lobbantottuk e parlamentben a pártnak, hogy nem vet számot a történelmi tapasztalatokkal és nem ismeri négyszáz évnek következetes tanulságait. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Pedig világosan láthatjuk históriánkból, hogy Magyarország törvény biztosította alkotmányos jogait is csak akkor tudta megvédeni, ha a nemzet elég nyomatékkal és erővel tudta ott fenn jogait képviselni. Mihelyt azonban a nemzet lefeküdt, s az engedékenység terére lépve bizonyos előzékenységgel akarta a maga részére a jogait biztosítani, sohasem találkozott hasonló méltányossággal, mert a nemzeti követeléseken egyszerűen átgázoltak. Furfanggal vagy erőszakkal. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon. Taps.) Azért t. uraim, midőn Hoitsy t. képviselőtársam elmondotta, hogy a nemzet nagy többsége, vagyis a függetlenségi párt szívesen hozzájárul a kibontakozáshoz, de elveinek rovása nélkül, én e kijelentésben a demarkaczionális vonalat világosan megjelölve nem találom. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Itt nyíltan és határozottan ki kell mondani, hogy ez az ország a függetlenségi programmnak többséget adott, a függetlenségi programm kardinális pontja pedig a pénzügyi függetlenségnek és a magyar nemzeti banknak bármely formában, a mely ezt a czólt hatályosan szolgálja, a biztosítása. (Taps a szélsöbaloldalon.) Mi ennélfogva a kibontakozáshoz is csak annyira nyújtunk segédkezet, a mennyire ezt programmunk sérelme nélkül megtehetjük. (Taps a szélsöbaloldalon.) T. ház! Novemberben múlt egy éve, hogy itt e házban felszólaltam. Nem saját igazolásomra, csak okoskodásom bizonyítására hozom fel, adatképen, hogy már akkor emiitettem, hogy minden engedékenység kárba veszett munka lesz, a mennyiben a kiegyezésnél adott előnyöket, a melyeknek rekompenzácziójaképen a bankkérdésnél akartuk a nemzet jogának biztosítását, tulajdonképen ellenszolgálat nélkül adtuk oda, — bizván a másik alkudozó fél lojalitásában. Ez a bizalom a történelmi tapasztalatok szerint nem igazolt. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az események tehát teljesen nekem adtak igazat. A mikor a nemzet törvényben biztosított jogaival, a melyet királyi záradék szentesit, s a melyben a király esküjénél fogva kijelenti, hogy ezt a törvényt megtartom és megtartatom, a trón elé állt, akkor a kormány megbuktatása által itt egy uj politika inaugurálódik; a mely alatt nem egyszerű kormányválságot, hanem ugy látom, rendszerválságot kell sejtenünk. És midőn pártunk vezére, Kossuth Ferencz, kijelentette, hogy alkotmányos formák között történik a megoldás, én nem tudok mást elképzelni, minthogy 0 felsége a korona alkotmányos jogával él, vagyis vétőját jelentette ki a többségi akarattal szemben. Ennek alkotmányos következése pedig nem az egyének megpuhitása, hanem csak uj választás elrendelése lehet, (Taps a szélsöbaloldalon.) mert a vétó-jognak más következménye nem lehet, minthogy a nemzet majoritásával állván szemben a királyi aggodalom, törvényes formák között kell a nemzeti akaratra appellálni. (Élénk taps a szélsöbaloldalon). De semmiesetre sem tűrjük azt, hogy bennünket taktikai kezeléssel, mint a még éretlen vadkörtét eltegyenek megpuhulni, hogy azután egyenként, vagy egyes kisebb csoportok kiszakitásával, bizonyos politikai alkudozásokkal megtörjék a nemzeti akarat gerinczét és ezt a tömeget, a mely jelenleg egyetlen hivatásos képviselője a nemzeti akaratnak, megoszszák; mert abból a többségből nincsen joga sem egyeseknek, sem csoportoknak alkudoznia olyan programm tekintetében, a mely Magyarország függetlenségi politikájának főprogrammpontja. Nincs