Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-449

300 H9. országos ülés 1909 márczius 30-án, kedden. az álláspontot foglaltuk el, hogy a berlini szerződés XXIX. czikkének azon pontjait, a melyek Montenegró szuverenitását korlátozzák, enyhítjük és hozzájárulunk, hogy ez a szuverenitás teljes legyen; egyéb határozmányait azonban ennek a XXIX. czikknek fentartani kivánjuk. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy az előadottakkal feleltem Rakovszky Béla t. képviselőtársamnak azon kérdésére is, hogy habár folyton szem előtt tartjuk is a békét, ha az méltóságteljesen meg nem óvható, további várakozás nélkül érdekeink megvédelmezésére a szükséges lépéseket meg fogjuk tenni. (Elénk helyeslés.) Felvilágosításokat nyújtottam gr. Batthyány Tivadar képviselőtársamnak is az általa felvetett kérdésekre nézve. Nem fejezhetném azonban be beszédemet a nélkül, hogy a magam részéről is hálás köszönettel meg nem emlékezném azon példás barátságról és szövetségi viszonyról, (Igaz ! ügy van !) a melyet Németország minden fentartás nélkül . . . (Igaz ! Ugy van ! Hosszas éljenzés és taps.) egész odaadással és áldozatkészséggel irányunkban tanúsított, (Igaz ! Ugy van ! Éljenzés.) s a melynek a birodalmi kanczellár a parlamentben tegnap is kifejezést adott. Meg ne emlékezném erről hálás köszönettel azért, hogy e helyről is kifejezést adjak annak, hogy az ő magatartásuk részünkről is minden tekintetben teljes visszhangra talál (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés.) és hogy mi ezt a szövetséget nemcsak forma szerinti szövetségnek tekintjük, (Igaz ! Ugy van !) hanem olyannak is, a. mely a népek érzelmeiben gyökerezik, s találja biztos meg erősítését. (Igaz ! Ugy van !) Epén azért, t. kéjjviselőház, ragaszkodnunk kell ezen szövetséghez, mert ebben nemcsak érdekeink kölcsönös megóvását, hanem az európai békének is egyik leghatalmasabb biztositékát látjuk. (Igaz! Ugy van !) í\ • Gr. Batthyány Tivadar t. képviselőtársam megemlítette még azt is . . . (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek ! Wekerle Sándor ministerelnök: . . . hogy íentartja a bírálatot (Zaj. Halljuk! Halljuk!) oly időre, midőn ezen kérdéseket befejezetteknek tekinthetjük és általánosan bírálat alá vehetjük. Köszönettel veszem ezt és a magam részéről is korainak tartanám, ha valaki már most végleges képet akarna alkotni magának az egész akczióról. (Ugy van !) • Egy megjegyzéssel tartozom azonban még a képviselő urnak. (Halljuk ! Halljuk !) Ö a súlyos helyzetet az annexió folytán előállottnak tekinti. Bocsánatot kérek, de én megfordítom a dolgot (Halljuk! Halljuk!) és bizonyítékát fogom a jövőben szolgáltatni annak, hogy az annexió épen a súlyos helyzet következménye volt, nem pedig annak okozója. (Ugy van!) Az egész akcziónak lezáródása után — mert hiszen befejezettnek, bármilyen békés irányban fejlődjék is az, ma még nem tekinthető ez a dolog (ügy van!) — lesz helyén ítéletet mondani ugy politikai, mint különösen külpolitikai akcziónkról. Azt az egyet azonban már most is konstatálni kívánom, (Halljuk ! Halljuk!) hogy mi egész eljárásunkban tisztán jogaink érvényesítésére szorítkoztunk. (Igaz! Ugy van!) A végletekig mentünk el a béke megóvása érdekében (Igaz! Ugy van!) Konstatálom azt is, hogy külügyministerünk következetes diplomácziai akcziója ezen nagy kérdések megoldásában eddig a siker reményével biztat, jelentékeny eredményeket képes felmutatni és épen ezekben bizakodva merem mondani, hogy békés utón fogunk az egész kérdésből kibontakozni. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Kérem," méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök : Szó illeti az interpelláló képviselőket és pedig elsősorban Rakovszky Béla képviselő urat. (Halljuk ! Halljuk !) Rakovszky Béla: T. képviselőház ! Ha egyrészt tisztelettel tudomásul veszem az igen tisztelt ministerelnök ur válaszát, másrészt azonban fenn kell hogy tartsam magamnak azt a jogot, hogy akkor, mikor majd a Montenegró szuverenitását korlátozó jogok megmásitásáról lesz szó, ismét felszólaljak és azt a kérdést kritika tárgyává tegyem. A berlini szerződés értelmében ugyanis (Halljuk I Halljuk I) Montenegró nem tarthat sem hadihajókat, sem hadi lobogót. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Rakovszky Béla: Ez mi reánk nézve annál is fontosabb, mert ezáltal Montenegrót megakadályozzuk abban, hogy tengerről is fegyverkezhessek. De még fontosabb talán azon jog, mely biztosítja nekünk, hogy a tengeri és egészségügyi rendőrséget Antiváriban ugy, mint a montenegrói part hosszában Ausztria-Magj^arország fogja könnyű parti őrhajók által gyakoroni. Ez is oly fontos jog, a melyről könnyen lemondani nem lehet. (Ugy van!) Ezekről a jogokról már azért sem mondhatunk le, mert, ha egyrészt elismerem azt, a mit az igen tisztelt ministerelnök ur mondott, hogy t. i. Montenegró a jelenlegi helyzetben nem ugy viselkedett, mint Szerbia, másrészt mégis arra a körülményre kell rámutatnom, hogy, ha még nem is viselkedett egészen ugy, de már is arra az útra lépett, a melyen, ha még egy lépést tesz, ép ugy viseli magát, mint Szerbia ; ellenünk szintén fegyverkezett és ha az ügy nem rendeződött volna és még jobban zavarodott volna a helyzet, Montenegró semlegességére bizonyára nem számíthattunk volna. Hogy tehát a jövőre Montenegró fegyverkezését megnehezíthessük, szükségesnek tartom, hogy különösen a tengerészeti rendőrségre vonatkozó pontozatok íentartassanak. (Helyeslés.) Nagyon örülök annak, hogy Batthyány igen tisztelt képviselőtársam beszédéből azt vettem ki, hogy a külpolitikai helyzet tekintetében az igen tisztelt függetlenségi párt is általánosságban egyetért azon felfogásokkal, a melyeket tegnap kifejtettem (Ugy van !) és hogy, mondhatni, az egész magyar parlamentnek felfogása a külügyekre nézve egységes. Azonban egy kis nézeteltérés