Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-447

•nárczius 27-én, szombaton. 2fi6 U7. országos ülés 1909 i Máltások; Nohát!) Azt mondta azonban, hogy én. feltétlenül megkövetelem, hogy az urak, kik úgy viselkednek, hogy csendőrök között vezetik az úri embereket, mint Grofsánt, a községháza elé menjenek és ott igazolják magukat. Mi azt mondtuk neki, hogy hallgassa ki a csendőröket, vájjon le volt-e tartóztatva Grofsán vagy csak azért ment, hogy kérésünket előterjessze? Erre dühbe jött és azt parancsolta a csend­őröknek, hogy hajtson minket előre, mire a csendőrök, a kik humánusabbak voltak, kijelen­tették, hogy rend van a mi sorainkban, hogy ők nincsenek oly nagyszámban, hogy óriási tö­meget rendben tartsanak. (Nagy zaj. Fölkiál­tások : Ezt nem mondhatták!) Akkor ő kijelen­tette, hogy visszatérhetünk. Megjegyzem, felette szűk utczában voltunk, vissza is kellett fordul­nunk a szánkókkal, a mi időt vesz igénybe. Ez az ur kigondolta magának, hogy ő egy kelep­czét készit részünkre és hogy ő nem fog örül­hetni, hogy meggyalázza a törvényt. (Nagy zaj.) Fodor Kálmán: A hatóság nem gyalázza meg a törvényt! Pop Cs. István : Ekkor azt mondotta, hogy mi késedelmeskedtünk és a késedelmeskedésünk­kel izgatjuk a népet. A csendőrök és Grofsán előa.dása szerint, sorban állottak a községháza körül emberek állati ruhában felöltöztetve és revolverekkel felfegyverkezve az ország szégye­nére, (Nagy zaj.) Emberfeletti megerőltetés után akartuk ezzel az úrral megértetni, hogy nem mi megyünk az ő kelepczcjébe, hogy mi botrányt nem keresünk, hanem ha ő igy gondolkozik, nekünk mint képviselőknek jogunk van vissza­térni, tőlem pedig nem követelheti, hogy enged­jem magam meggyalázni, mert én azt mondom, hogy a képviselőt tisztelni kell mindenütt, a ki megtiszteli magát. (Nagy zaj.) Elég az hozzá, akkor azt mondotta az az ur, ha igy vagyunk, mehetnek az urak, mert ugy sem adtam meg az 1462/1909. számú hatá­rozatomban a kért engedélyt. Ebben azt mondja: A bejelentés ama részét, mely a nem­zetiségi képviselőjelölt, Pap György programm­beszédének megtartását folyó 1909. február 27-ére bejelenti, tudomásul nem vehetem, mert az alkotmánypárt részéről már megelőzőleg engedély eszközöltetett ki erre az időre. (Nagy zaj.) Hogy állunk most már ezzel a végzéssel ? (Zaj.) Mi csak aztán mentünk oda, a mikor az ellenjelölt már megtartotta programmbeszédét. Ezek tehát fiktív állitások, (Nagy zaj.) mert az alkotmánypárti jelölt nem is volt ott, hiszen mikor visszajöttünk, akkor találkoztunk vele. Oraviczán, eszeágában sem volt Krassóvára menni. (Zaj.) Pescha Miklós: Nem igaz! Pop Cs. István: De bizony nem volt ott, mert az már három nappal előbb tartotta meg programmbeszédét. (Nagy zaj.) Különben fel­olvasom azt a végzést, ha óhajtják! Én nem kívánom azt, hogy nekem higyjenek, hanem czáfolják meg azokat a tényeket, a miket távi­ratilag hoztunk tudomására gróf Andrássy Gryula belügyminister urnak. Minden szóért, minden állításért jótállunk. (Nagy zaj.) A követett eljárás jellemzésére folytatólag a következőket adom még elő. (Zaj.) Következnek az utolsó napok. A képviselő urak mind tudják, mit jelent ez. Vártuk, hogy az igy megindult lavina hol fog már megállani. Mindenekelőtt akartunk beszélni a választási elnökkel. Senki, de senki nem akarta a hatás­kört magára vállalni. Figyelmeztetjük a válasz­tási elnököt az 1899 : XV. t.-cz. 154. §-ára, hogy a választási szabadság biztosítása és a beszállítás tekintetében előzőleg is köteles intéz­kedni, adjon hát • nekünk garancziát, hogy mi fuvarokat felfogadhassunk, hogy embereinket behozhassuk. (Nagy zaj balfelőí.) Elnök: Csendet kérek ! Pop Cs. István: Erre kijelentette az elnök, hogy ő nem bir illetékességgel és hatáskörrel e tekintetben, ez csak a választás napján illeti meg őt. Erre a többi hatóságokhoz fordultunk, elsősorban a főszolgabirósághoz. A szolgabiró­ság ennek megengedését megtagadta, még pedig azt mondja a véghatározatban: »dr. Nedelku János és társainak azon bejelentését, illetve kérelmét, hogy a nemzetiségi párt választóinak az illető községekben való rendezése és a válasz­tási székhelyre leendő beszállithatása érdekében engedje meg, miszerint Forotik községben stb. stb. mint bizalmi emberek megszállhassanak, megtagadja«. Itt vannak az indokok is, felolvashatnám, de csak nagyon röviden terjesztem azokat élő szóval elő. Azt mondja a többi közt, hogy tudja, hogy a párt oly példásan van szervezve, hogy nincs szükség bizalmi emberekre. Azt is mondja, hogy az általános választások példát adtak arra, miként izgatnak ezek a bizalmi emberek. (Fel­kiáltások : Ahá! Ahá!) A múlt választások alkalmával senki sem. állította, Brediceanu Koriolánról senki sem mondotta ezt, hanem ürügynek jó. Ezt a határozatot azután az alis­pán a 5485. számú határozatával jóváhagyta. Az eljárást illetőleg tehát teljesen meg volt kötve kezünk-lábunk, nem fogadhattunk fuvaro­sokat sem, de nem tehettük azt sem, hogy vala­kit oda küldjünk, hogy intézkedhessek vagy legalább tudomására hozza az embereknek, hogy ime, meg vagyunk akadályozva, nem mehet ki senkisem. Igyekeztünk a választási elnököt meg­győzni, de mindig kitérő választ kaptunk, a mint hogy a főszolgabírói határozatra is azt mondta mindig egy igen előzékeny főjegyző: nagyon sajnálom, telefonon akartam értekezni az. alispán úrral, de nincs otthon, elment Fa­csétre. Ilyen körülmények között teljesen ki voltunk szolgáltatva az önkénynek. Mi maradt

Next

/
Thumbnails
Contents