Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-446

234 H6. országos ülés 1909 márczius 26-án, pénteken. (Maniu Gyula közbeszól.) De nem létezik e | tekintetben ellentétes törvény, a mely az 1840. évi VI. t.-czikkel ellenkezőleg intézkednék a lelkészi kvalifikáezióra vonatkozólag. (Maniu Gyula Tcözbeszól: Halljuk! Halljuk!) Elnök : Csendet kérek! Kmety Károly : Minden kétség ki van zárva e tekintetben, hogy az 1840 : VI. t.-czikk egész Magyarország területére — természetesen HorvátSzlavon-Dalmátországok kivételével — hatályban van ma is és hogy az ezutáni kultuszminister uraknak minden kétségen fölül álló kötelességük lesz ezen törvény végrehajtásáról gondoskodni és minden rendelkezést megtenni arra nézve, hogy Magyarországon semmiféle vallásfelekezetnél lelkészi vagy segédlelkészi állást olyan egyén ne nyerhessen, a ki a magyar állam nyelvét — mint a hogy azt a törvény előírja — nem beszéli, nem tudja. (Elénk helyeslés.) Ajánlom módosításom elfogadását, (Helyeslés.) Elnök: Az ülést tíz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Ki következik? Szmrecsányi György jegyző : Pop Cs. István! Pop Cs. István: T. ház! Indítványozom, hogy a törvényjavaslat 3. §-a egészében hagyassák ki. Indokaimat minden körülmények közt el kell mondanom. Álláspontom, a mely ebben vezetett, vonatkozik először is a 3. §.2. bekezdésére, a mely méltányossági okokból a kormánynak megadja a jogot, hogy kivételt tegyen. A harmadik indok pedig vonatkozik arra, hogy a szakasz szerint a mely lelkészi állás 1908. -évi január hó l-ig kisebb minősítésű lelkészszel volt betöltve, magasabb jövedelmi kiegészítésre csak abban az esetben tarthat igényt, ha az illető hitközség híveinek száma a 800-at eléri és ha a magasabb jövedelmi kiegészítéshez szükséges többletnek, vagyis 800 K-nak felét, az illető vallásfelekezet a lelkész részére állandóan biztosítja, T. Képviselőház! Szinte hihetetlen, hogy ugy a ministeri rendelet, valamint a pénzügyi bizottság, de különösen Kmety egyetemi tanár ur, a közjog tanára, ugy hivatkozik az 1840 : VI. t.-cz. 8, §-ára, mintha az érvényben fennállana. Simkó József: Persze, hogy fennáll! Pop Cs. István: Hogy mennyire alapos ez az álláspont, arra nézve engedtessék meg, hogy kimutassam történelmileg magukbői a törvényekből, hogy milyen állapot volt 1840-ben a magyar államot illetőleg közjogi tagoltság tekintetében. 1840-ben volt a legszorosabb értelemben vett Magyarország, mint közjogi fogalom külön létezett Erdély, volt az u. n. határőrvidék, volt Közép-Szolnok, Kraszna, Kővárvidéke és Zaránd, az u. n. partium. Azok a törvények. a melyeket a legszorosabb értelemben vett Magyarország hozott, kizárólag a legszorosabb értelemben vett Magyarországra vonatkoztak és vonatkozhatnak. Az idők folyamán változások állottak be a közjogi állapotra nézve. Az első változás volt, a mely befejezést nyert, az u. n. unió, a melynek végleges alapelvei az 1868: XLIII. förvényezikkben lettek lefektetve. T. képviselőház! Mit mond e törvény első szakasza? » Miután már az 1848. évi kolozsvári 1. törvény czikk által Erdély minden lakosa nemzetiségi, nyelvi és valláskülönbség nélkül egyenjogunak nyilváníttatott; s Erdélynek minden ezzel ellenkező törvénye eltöröltetett: az addig létezett politikai nemzetek szerinti területi felosztások, elnevezések, s az ezzel összekötött előjogok és kiváltságok, a mennyiben valamely nemzetiséget mások kizárásával illettek volna, megszüntettetnek; és az egyesült Magyarország és Erdély összes honpolgárainak egyenjogúsága polgári és politikai tekintetben ujabban is biztosíttatik.« Tehát biztosíttatnak mindazok a jogok, a melyek őket illették ugy az egyház, mint a közoktatás terén. T. képviselőház ! Ugyanezen törvény 14. §-a a következőket mondja (olvassa): ^Erdély mindazon törvényei, melyek az erdélyi területen és a korábban u. n. magyarországi részekben a bevett vallásfelekezetek, egyházak és az egyházi hatóságok vallásgyakorlati, s önkormányzati szabadságát, jogegyenlőségét, egymás közötti viszonyait, s illetőleg hatáskörét biztosítják, nemcsak sértetlenül fentartatnak, hanem egyszersmind a a görög- és örmény-katholikus és a keleti-görög szertartású egyházakra is kiterjesztetnek.« Akkor az unió igen sokakat aggodalomba ejtett és Deák Ferencz azt mondta, hogy az erdélyi románok ne féltsék nemzetiségüket, mert intézményesen fognak gondoskodni, hogy nemzeti jogaik intézményileg biztosíttatni fognak . . . Egy hang (balfelölj: Sajnos, meg is történt. Pop Cs. István: Bocsánatot kérek, képviselő ur, ha az ilyen közjogi fejtegetés a kathedrára jutna, megérdemelné, hogy elkobozzák tanait, mert mikor a magyar állam közjogilag egészen máskép szervezkedik, mikor az unió létrejött és az általános elvek, melyek ugy Erdélyre, mint Magyarországra kiterjesztetnek, törvénybe iktattattak és mikor a létező jogok törvényileg biztosíttattak, akkor azt mondani, hogy egy specziális törvény, melyről maga a minister mondja, hogy sohasem gyakoroltatott, vonatkozzék ide, ez lehet nem tudom miféle rabulisztika, de törvényben gyökerező értelemmel nem bírhat és jogász ezt nem birja bevenni. Kmety Károly: Csak önök nem tudják bevenni. Pop Cs. István: Hogy milyen óriási tévedésben van az igen t. képviselő ur, nemkülönben a ministeri javaslat és a pénzügyi bizott-