Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-446

H6. országos ülés 1909 állunk szemben, hanem szemben állunk egy államelleni vétséggel, (Igaz ! ügy van ! balfélől.) a melynek illetékes bírája — különösen akkor, a midőn az állam anj^agilag is odanyújtja a maga segítőkezét a felekezeteknek — nem az egyház, hanem igenis, csak az állam lehet. (Igaz ! ügy van !) A másik dolog az erkölcsi vétség. Nos hát, t. képviselőház, ez már nem tartozik a világi fegyelmi bíróság megítélése alá. Az, hogy erkölcsi vétséget követett-e el valamely lelkész, vagy sem, szigorúan az autonómia keretében tartozik ott. a hol autonómia van, s hierarchikus fegyelmi bíróság által bírálandó el ott, a hol autonómia nincs. A felekezetnek joga és kötelessége saját lelkészeivel szemben azoknak erkölcsi életét ellenőrizni és a mennyiben az erkölcs ellen vétségeket követnének el, ezt kötelességük saját érdekükben megfelelőleg megtorolni, sőt szükség esetén az ilyen erkölcs ellen vétőket a felekezet kebeléből kis is zárni. Ha, t. képviselőház, ilyen módon különböztetünk ; ha az egyik vétséget meghagyjuk szigorúan az egyház kebelében, a másikat pedig, a mely az állam ellen irányult, világi bíróságok elé utasítjuk, abban az esetben az autonómiák, az egyházi alkotmányok ellen semmiféle sérelmet nem követünk el. Egyszerűen megadjuk az államnak azt, a mi az államé, az egyháznak, a mi az egyházé ; eleget teszünk a magyar állam specziális szükségleteinek is. Én azt hiszem, hogy mindkét elv, ugy a kongruának közvetlen kifizetése, mint a fegyelmi bíráskodásnak az állam érdekében való megfelelő szabályozása, már a beterjesztendő végleges kongruaj avaslatban, megfelelő megoldást fog nyerni. Az előttünk lévő javaslat ebben a tekintetben is megfelelő haladást mutat, a mennyiben nem elégszik meg azzal, hogy bizonyos idő alatt meg kell indítani a fegyelmi eljárást, hanem azt is mondja, hogy bizonyos idő alatt, a minister felszólítására, be is kell azt fejezni, mert a mennyiben nem fejeztetnék be, a minister maga veszi kezébe a fegyelmi eljárást. Ez mindenesetre haladás, azonban bizonyára még nem a legvégső fejlemény. T. képviselőház ! Szeretnék még nagy általánosságban pár szót szólni a kérdéshez. (Halljuk ! Halljuk !) Nagyon jól tudom — és ezzel tisztában lehetünk mindnyájan — hogy valahányszor az állam a felekezeteknek a saját maga anyagi eszközeivel segítségére jön, mindannyiszor veszedelem fenyegeti az illető felekezet önállóságát. És nem zárkózhatom el az elől, hogy bizonyos veszedelemmel fenyegeti különösen a protestáns egyházak autonómiáját az a nagy állami segítség, a mely most nekik fokonként nyujtatik. Hiszen a protestáns egyházak igazi ereje az ő tiszta és sértetlen autonómiájukban van, a mely tiszta és sértetlen autonómia nemcsak ezeknek az egyházaknak vált hasznára, hanem nagy előnyére volna, sőt veszedelmes pillanatokban sokszor egyedüli támasza volt a magyar államnak is. A protestáns autonómiának fentartására tehát okvetlenül szükségünk márczius 26-án, pénteken. 2'1\ van, különösen a mi csonka államiságunknál fogva, a hol sohasem tudhatjuk, hogy melyik pillanatban üt be a veszedelem, s a hol, ha az állami és törvényhatósági tevékenység megbénittatik, vagy épen megsemmisíttetik, nagyon jó, ha még mindig van egy felekezeti autonómia, a hol a szabadság és a magyar állameszme iránti ragaszkodás és szeretet tovább ápolható, (ügy van !) Nekünk tehát minden olyan akcziót, a hol az állam a maga segitő kezével belenyúl a dolgok intézésébe nagyon óvatosan kell fogadnunk. Vigyáznunk kell különösen arra, hogy az autonómia — nem csupán a felekezetek iránt való tekintetekből, hanem a magyar állam érdekeit is szem előtt tartva — lehetőleg sértetlenül fentartassék. 8 ha majd elkövetkezik a kongruénak jövendőbeli szabályozása, a mikor az állami segítségek egyéb forrásai is napirenden vannak, méltóztassék megengedni, hogy ugy a mélyen t. kultuszminister urnak, mint a t. képviselőháznak is figyelmébe ajánljam a kifejtett elveket. Végül méltóztassanak megengedni, hogy felhívjam a figyelmet arra is, hogy a papság köréből az az igen méltányos kívánság hangzik fel, hogy a jelenleg 1600 koronában megállapított alapkongnia 2400 koronára emeltessék. E tekintetben számos kérvényezés történt, a mely teljesen jogosult ; megengedem, hogy talán a mai pillanatban az állam anyagi érdeke nem engedi meg, azonban kétségtelen dolog, hogy ezzel a minister urnak és a képviselőháznak is számolnia kell. Bátor vagyok e kérdéseket a t. minister urnak figyelmébe ajánlani és kérem, méltóztassék mielőbb a megkezdett utón akongrua-rendezésnek koronáját feltenni az általam hangsúlyozott állami szempontok figyelembe vételével és a kongrua összegének 2400 koronára felemelésével. Gr. Apponyi Albert vailás- és közoktatásügyi minister (közbeszól). Nagy Dezső: Természetes, hogy erre nézve elsősorban az államnak pénzügyi viszonyai irányadók, mert ha az államnak nincsenek anyagi eszközei, eleget sem tehet e kívánságnak ; ez azonban nem jelenti azt, hogy ne törekedjünk erre, és hogy ezt az igazán érzett szükséget itt a maga helyén, a képviselőházban megfelelően ne hangsúlyozzuk, (Helyeslés.) különben a javaslatot, a melyben a helyes egyházjiolitikai fejlődés egy lánezszemét látom, elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Ki következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző': Markos Gyula! Markos Gyula: T. képviselőház ! A kultuszminister ur iránt bizalommal viseltetvén, a javaslatot általánosságban elfogadom, (Helyeslés.) néhány észrevételt azonban minden körülmények között szándékozom tenni. k közelmúlt ülés alkalmával meglehetősen kellemetlenül érintett engem bizonyos dolog és körülmény, a mennyiben a ház múlt ülésén némelyek részéről nem igen testvéries szeretetre valló hangulat nyilatkozott meg Gyarmathy barátom beszéde alatt. Remélem azonban, hogy ez