Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-445

H5. országos ülés 1909 márczius %k-én, szerdán. 207 nézetek. Mint az előbb is emiitettem, én az államkincstár megterheltetését nem tartom sem jogosnak, sem méltányosnak. (Nagy zaj.) Abban is megyegyezünk, bogy a papi fizetés első alapját képezi minden paróchiának, ugy a hogy az összeirt eddigi jövedelmei. Most az a kérdés merül fel, hogy a további szükségletet az államkincstárból, a nagyobb egyházi javadalmakból, vagy a vallásalapból vegyük-e ? (Nagy zaj.) Farkasházy Zsigmond: Nem hallanak a gyorsírók! Gyarmafhy Dezső: Ugy vélem, (Nagy zaj. Elnök csenget.) hogy itt is a multakból kell, hogy merítsük az erőt. A ki a történelmet alaposan tanulmányozta, azon meggyőződésre juthatott, hogy a legtöbb egyházi javadalom a magyar szent koronának tulajdonát képezi. És a mint az előbb is emiitettem, ennek egy része az általam mondott czélra lett adományozva. (Nagy zaj.) Ezt a magyar törvényhozásnak száz törvényéből tudom beigazolni. (Zaj. Hall juh! Halljuk!) Van törvény, — egy némelyiket fel is emiitettem — a mely a püspököknek elrendeli, hogy a püspöki javadalmak bizonyos százaléka a papok ellátására és a paróchiák segélyezésére fordítandó. Ismerjük az 1713 : LXXI. t.-cz. intézkedését, hogy az alsó papság szükségletének födözéséről a püspökök és a kegyurak tartoznak gondoskodni. Minő móddal hárítják rá az adófizető népre ? Tudjuk, hogy III. Károlynak azon intézkedése alól, hogy jövedelmüknek 10 %-át a parochiális pénztár javára kell fordítani, minő kifogásokkal bújtak ki, hasonlókép Mária Teréziának 1769-ben tett hasonló intézkedése alól. Tudjuk, hogy az 1790,91. évi országgyűlés azon határozatát is, hogy az alsó papság fizetése javítandó a nép megterhelése nélkül, miként játszszák ki. Figyelemre sem méltatták I. Ferencznek a Bethlen Gáboréhoz hasonló intézkedését a papi fizetés javítása tekintetében. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Ebből is világosan látszik, hogy a püspöki kar legfőbb kegyura jogos és törvényes intézkedésének kijátszása miként veti meg a jelen viszonyoknak alapját és miként szerzik meg saját javukra a befizetni rendelt jövedelem százalékát. Ez mind arra mutat, hogy ezek a most felmerült szükségletek az igy szerzett jövedelemből kell hogy megtéríttessenek. De ezt elismerte maga a püspöki kar. Tessék csak beletekinteni az 1893. évi püspöki értekezlet jegyzőkönyveibe; ott alapul elfogadták azt, hogy az alsópapság fizetésének rendezése a püspöki kar kötelessége, csak épen a kivitelben tértek el egymástól. Az egyik iránynak a vezetője Schlauch nagyváradi püspök volt, a másiknak Magyarországnak legszabadelvűbb püspöke: Samassa József. Az első közjogellenes alapból indult ki. (Zaj.) Farkasházy Zsigmond: ISTem lehet ilyen zajban beszélni. Talán megszólal a csengetyü!? Elnök: Farkasházy képviselő ur azt hiszi, hogy ő egy elektromos csengőnek gombját tartja kezében és ahányszor az elnökhöz felszól, hogy halljuk, az elnök köteles csengetni. (Derültség.) A képviselő urat figyelmeztetem, hogy maradjon a saját hatáskörében. (Helyeslés.) Gyarmathy Dezső: Schlauch püspök közjogellenes alapon a nagyobb egyházi javadalmakat óhajtja megterhelni 10 millióval, hogy ennek kamatjából segélyezzék az alsópapságot. Ezzel ellenkezőleg Samassa József államférfiúi bölcseséggel, magyar szivvel, az alsópapság iránti meleg szeretettel, nem a püspöki vagyont akarja megterhelni, hanem azoknak jövedelmét progresszív adó alapján, a mely a nélkül, hogy közjogunkba ütköznék, az alsópapság sorsán sokkal inkább segítene, mint a Schlauch által felveendő 10 millió kölcsön kamata. Itt az eszme megvan, miért forduljunk tehát máshová, miért legyünk pápábbak a pápánál? Legfőkép miért terheljük a vallásalapot, mely bár 60 millió tőkével rendelkezik, de fontosabb feladatok megoldása várakozik reá. És kérdem, miért terheljük az államkincstárt, mikor elodázhatlan és régi tartozásaink vannak Erdély magyarságával szemben, melyet a középkor egy maradványától kell, hogy megmentsünk, a kepe-fizetéstől (Helyeslés bal felöl.) És a helyett, hogy az egyenlőtlenséget kiküszöbölnők, még nagyobbítjuk, mert ezen állami teherrel is sújtjuk a kepe-fizetőt. Miért terheljük az államkincstárt, mikor a magyar nemzet legnagyobb gyalázatára 50—60.000 keleti vallású magyar a magyar hazában szervezetlensége miatt idegen nyelven kell hogy Istenét imádja és idegen nyelvű, idegen érzelmi! pajija irányítása után kell hogy menjen. (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) Már most az a kérdés merülhet fel, hogy a püspökök megkérdezése avagy akarata ellenére a nagyobb egyházi javadalmak jövedelmei a törvényhozás utján igénybevehetők-e ? Erre határozottan igennel felelhetünk, még pedig a magyar szent korona tulajdonjoga és kegyúri joga alapján. (Helyeslés balfelöl.) Azon érvekkel szemben, hogy a kegyúri jog pápai eredetű és a pápának szuverén jogai vannak . . . Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. Gyarmathy Dezső : . .. az egyház külső adminisztráczió tekintetében Magyarországon, avagy egy másik iránynyal szemben, mely az apostoli királyi jogot mint a pápai szuverenitás korlátját elismeri, de azt kizárólag a magyar király jogának tartja, felhozhatjuk a következő érveket: közjogunk minden mozzanata arról győz meg, hogy a főhatalom forrása a nemzet