Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-445

2ÖÖ 4Í5. országos ülés 1909 márczius.M-én, szerdám magából a törvényjavaslatnak azon szerkezetéből folyólag, (Halljuk! Halljuk!) hogy ez a zl898. XIV. t.-czikkre támaszkodik, kerültek bele magába a törvényjavaslatba olyan intézkedések, a melyeket bizonyos tekintetben észrevétel nélkül hagyni nem lehet. így pl. a 3. §. negyedik bekezdésében az foglaltatik, hogy (olvassa) : »A mely lelkészi (helyi kápláni, külön rendszeresített missziói lelkészi) állás 1908. évi január hó 1-éig kisebb minősítésű lelkészszel volt betöltve, magasabb jövedelmi kiegészítésre csak abban az esetben tarthat igényt, ha az illető hitközség híveinek száma a 800-at eléri« és igy tovább. (Helyeslés.) A nélkül, hogy kifogásolni akarnám a javaslatban érvényesülő egyenjogúsági elvet, mégis csak meg kell tennem azt az észrevételt, hogy a görög-katholikusokra és a latinszertartásu katholikusokra ez annyiban hátrányos, hogy ők a kongnia élvezetébe csakis 1908. év január 1-től kezdve lépnek ; ők azokat a jogokat meg nem szerezhették, a melyeket a görög nem egyesültek már 1898. óta megszereztek maguknak. Ez azonban mégis némi mérséklést talál magában a szakaszban, mert hiszen meg van adva a t. minister urnak a lehetőség, hogy különös esetekben eltekinthet ennek a szakasznak szigorúbb intézkedésétől, és meg vagyok róla győződve, hogy miután ez főleg a görög-katholikusokra vonatkozik, a mikor annak szüksége fenforog, a felmentést meg is fogja adni. Továbbá át van véve ebbe a törvényjavaslatba, vagyis érvényben hagyatik az 1898 : XIV. t.-czikknek a szerezetes lelkészségekre vonatkozó 18. §-a. Az 1898: XIV. t.-cz. 18. §-ában az mondatik, hogy ennek a törvénynek, a mely akkor még nem vonatkozott a katholikusokra, hanem csak a nem egyesültekre, — hiszen csak azoknak vannak szerzeteseik a katholikusokon kivül, — ezen intézkedései a szerzetes-rendekre nem terjednek ki, és pedig azért nem, mert azokat köti a votum paupertatis, és igy ők a maguk személyében vagyonnal nem bírhatnak. Ez teljesen helyes és az egyházjognak tökéletesen megfelelő indokolás. De meg akarom tisztelettel jegyezni, hogy minálunk igen sok helyen és igen terhes plébániákon vannak alkalmazva szerezetesek, a kik önállóan vezetik ezeket a plébániákat, és a kiknek nem a saját maguk személyére nézve volna az a jövedelem biztosítandó, mert arra nekik szükségük nincs, de a kiket a szerzetükben lehetett volna honorálni azon munkáért, a melyet a lelkipásztorkodás terén végeznek. A törvényjavaslat 2. §-ában azon intézkedés foglaltatik, hogy (olvassa) : »Nem tekinthető rendszeresített állásnak az, a mely a nevezett időhatárt — vagyis 1908. január 1-ét —• megelőzőleg három évig tényleg nem volt betöltve«. Ez nagyon igazságtalan intézkedés, és pedig azért, mert ezeknek az állomásoknak nagy része nem azért nem volt betöltve, mert feleslegesek voltak ezek az állomások, hanem a nagy paphiány folytán. Sokszor kénytelen egyik-másik lelkész, nyervén a püspöktől kétszeri misézési engedélyt is, két helyen is ellátni vasárnap az istentiszteletet, azokon a helyeken szónokolni, gyóntatni, általában minden lehető lelkészi ténykedést végezni, s azért megy tönkre sok olyan fiatal pap, a kire az ilyen nehéz állomásoknak ellátása bízva van. Ezt tehát vagy meg kellene változtatni, vagy a törvénynek olyan magyarázatával lehetne ezen segíteni, hogy ezek a be nem töltött állomások uj lelkészi állomásoknak fognak tekintetni, be fognak jelentetni a kultuszminister urnak, s az ő beleegyezésével azután újra vissza fognak állittatni. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: ügy is van! Csernoch János: Ha igy van, akkor teljesen magamévá teszem. Meg kell még emlékeznem a törvényjavaslatnak sokat vitatott 4. §-áról, a melyet Nagy György t. képviselőtársam épen az előbb szóba hozott. Jóllehet a katholikus Ielkészkedő papság a nyerendő kongruának csak háromnyolczadrészét fogja kapni állami forrásokból, a katholikus egyház mégis tudatában van annak, hogy mivel tartozik az állam érdekeinek, s meg van arról győződve, hogy a törvény ezen intézkedésével neki sok dolga nem lesz, az rávonatkozni nem fog : »lex juxta posita non est« ; a ki a törvény ellen nem vét, annak a törvény nem szól, és bár legyen tele a büntetőtörvénykönyv mindenféle büntetésekkel, annak, a ki nem vétkezik a büntetőtörvénykönyv éhen, az egész büntetőtörvénykönyvhöz semmi köze. (Igaz 1 TJgy van! a középen.) Midőn tehát a katholikus egyház mindazonáltal óhajtja, hogy az állam érdekeit biztosító intézkedések oly szövegezést nyerjenek ebben a javaslatban, hogy azok soha összeütközések magvát és csiráit ne képezzék, akkor — azt gondolom — nem akar egyebet, mint a közjót szolgálni, mert az állam ügyeit is emberek intézik, sokszor pedig nem lehet a törvényt bármiféle ember kezelésére bizni. Méltóztassék csak visszaemlékezni az 1906-iki országgyűlési választásokra. Ha azokat a választásokat egy imparlamentáris kormány vezette volna és e paragrafus a jelen szövegezésében kezében lett volna, meg vagyok róla győződve, hogy akkor a katholikus papság, a mely országszerte az ellenzékkel tartott, sehol sem kapott volna kongruát. (Mozgás.) Választania kellett volna e papságnak az elvhűség és a szegénység közt, és a mennyire én ismerem, inkább választotta volna a szegénység sanyarú kenyerét, semhogy vétett volna az elvhűség ellen. (Igaz ! TJgy van !) Erről bizonyságot tesz a magyar történelem. (Halljuk ! Halljuk !) Már most oly biztosítását kívánom az állami érdekeknek, a melyeket én jogosaknak tartok, hogy e biztosítás az egyház érdekeivel összeütközésbe semmikép ne jöjjön, és meg vagyok róla győződve, hogy a kultuszminister ur bölcsesége meg fogja találni a módot, hogy ezeket az érdekeket teljesen össze tudja egyeztetni, ugy hogy az állami érdek a legkisebb csorbát se szenvedje. (Helyeslés.)