Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-445

196 ií-5. országos ülés 1909 mőrczius 24-én, szerdán. bővebben indokolni. A pénzügyi bizottság még j megerősítette a minister ur álláspontját, a mennyi­ben kimondani kivánta a maga jelentésében, — ! és azt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, a melyet a i pénzügyi bizottság elfogadott és megállapított — I hogyha a felekezeti főhatóság a minister .felszólí­tása alapján megindítandó fegyelmi eljárást a minister felszólításától számítandó négy hónapon belül be nem fejezi és határozatát fel nem ter­jeszti, akkor határozhat a minister a kongnia elvonása tekintetében. Ezzel még szélesbitette, bővítette a minister ur álláspontját. Nem tudom, hogy a megállapodás szerint, melynek hiteles szövegét nem láttam, erősítve van-e a nemzeti álláspont, mert annak gyengíté­sébe, azt hiszem, a képviselőház semmi körülmé­nyek között nem mehet bele. Nekünk világosan ki kell mondanunk, hogy a kik az egységes magyar állam, az egységes magyar politikai nemzet ellen izgatnak, azoktól elvonandó a kongrua. (Élénk helyeslés.) Nem is szabad ezt a minister ur tetszé­sére hagyni, imperative kell intézkedni, nehogy esetleg azokkal szemben, a kik jó kormánypárti kortesek, egy más minister enyhébben magyaráz­hassa ezt az intézkedést és tisztán politikai kortes­czélok szempontjából lehessen mérlegelni ezt a rendelkezést. Parancsolólag ki kell mondani, hogy minden lelkésztől, segédlelkésztől, a ki az egységes magyar állam, az egységes politikai magyar nemzet ellen izgat, lázit, elvonandó a kongrua. Nemes Bertalan : Azt kicsapja minden tör­vényszék az áUásából. Nagy György: Dehogy csapja ki; nagyon sok foka van az izgatásnak, mikor a bíróság nem csapatja el az izgatót állásából. Mondjuk, elmegy az az oláh pap választáskor és izgat, lázit, a nélkül, hogy elmenne a lázitásnak annak a határáig, a hol már a büntetőtörvénykönyvbe ütközik. Jól tudom a gyakorlati életből, mit jelent az, ha a magyar nemzet érzései ellen izgató papokat meg lehet fenyíteni a kongrua elvonásával. A Székelyföldön tapasztaltam, a hol a kongruát a nép, szeretvén az idegen szavakat magyarosí­tani, kéngurunak is nevezi. (Zaj.) Ugron Gábor: Dehogy nevezi. Én is a Székely­földről kerültem el, de levetkőztem a székely ferdeséget. Nagy György: Lehet, hogy Ugron Gábor szerint ez ferdeség. Én ebben a népnek, az én fajomnak erős nyelvérzékét látom, hogy ilyen rossz hangzású idegen szót, kongrua, nem akar használni. Nem ferdeség ez, Ugron Gábor ur! Ezt csak mint tényt hozom fel; lehet a kifejezés helyessége felett vitatkozni, de tudom, hogy a nép meggyőződésébe átment már az, hogy az oláh pap csak a kongrua elvonásától fél. Csak azért nozom ezt fel, mert már a nép meggyőződésébe, vérébe ment át, hogy ha a pap izgat a magyar állam, a magyar nemzet ellen, akkor ez az egyet­len nagy fenyíték, a mivel meg lehet rendszabá­lyozni, mert fél a kongrua elvonásától is és hajlandó legalább külsőleg, látszólag jó hazafinak mutat­kozni, csakhogy ne vonassék el tőle az államsegély: Belőlem nem a nemzetiségek elleni antipátiä beszél, mert én a nem magyar nyelvű állampol­gárt is teljes mértékben becsülem, de csak akkor, ha lelkes, hű fia és állampolgára a hazának. Azonban nem tűrhetjük, hogy nyíltan folyjék az izgatás, a lázítás, nem tűrhetjük, hogy a parla­menten kívül is olyan otromba, a hazafiságot sértő beszédek hangozzanak el, a milyeneket itt hallunk sokszor a nemzetiségi képviselőktől. Jól tudjuk a lelki pásztoroknak nagy befolyá­sát a népre és épen azért, mert ezt a befolyást érté­kesnek, nagy horderejűnek tartjuk, kell ügyel­nünk a nemzet érdekében, hogy ezt a befolyást senki káros, hazafiatlan irányban ne érvényesít­hesse. Azt hiszem, hogy a hazafias pap, akármilyen anyanyelvű, csak örömmel üdvözölhet oly törvényt, mely minél szigorúbban bünteti azokat, a kik a magyar állam ellen bűnösen izgatnak. A kik pedig ezt a büntetést magukra nézve sérelmesnek tartják, ezzel is beismerik, hogy lelkükben nemzetellenes törekvéseket táplálnak és ezzel is figyelmeztetnek bennünket, hogy minél erőteljesebb nemzeti poli­tikát folytassunk és minél erősebb kézzel verjünk vissza minden törekvést, a mely az egységes magyar nemzet érdeke ellen irányul. Ebben a képviselőházban egy, a lelkészi kér­déssel szoros összefüggésben álló kérdést én hoz­tam fel először ; én vágytam talán legjobban a székelyföldi kepének állami megváltására. Kimutat­tam, hogy 1564-ig visszamenőleg a székely kepe tulaj donképen a papi tized természetével bírt és hogy a magyar kormánynak kötelessége a székely­földi papokat és híveket ettől a kegyetlen, igazság­talan, robotszerű szolgáltatástól megszabadítani. A hivek a kepében az égi áhítat földi adóját lát­ják, a papokat a kepeszedés kalmárkodäsra kény­szeríti. így bomlik meg a nemes harmónia a pap és a hivek közt. A minister ur átérezte e kérdés fon­tosságát és 1907 deczemberében előterjesztett interpellácziómra megígérte, hogy vagy 1908 folya­mán külön, törvényjavaslatban, vagy az 1909. évi költségvetésben rendezést fog nyerni ez a kérdés. Ugy látszik, a bizottság, a mely foglalkozott e kérdéssel, késlekedett; talán nem j_értette át annak nagy j elén tőségét. A szomorúság az, hogy én bizva a minister ur Ígéretében, hirdettem a Székely­földön, hogy 1909-től kezdve meg fog szűnni ez a teher ; tőlem tehát választóim j ogosan számon kérhetik ígéretem beváltását. Én csak az igazsággal védekezhetem, azzal, hogy a minister ur Ígéreté­ben bizva adtam ezt a feleletet a Székelyföldnek ; itt tehát a minister úrral egyetemleges kötelezett­ségben vagyunk; igyekeznünk.kell minden alkah mat megragadnunk, hogy ennek eleget tegyünk, annyival inkább, mert a minister ur is elismerte, hogy a keperendszer egy jogállam keretébe nem illeszthető be, hogy attól a Székelyföldet meg kell szabadítani. - - ..• - • - „ -----

Next

/
Thumbnails
Contents