Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-444

182 444. országos ülés 1909 márczius 23-án, kedden. felhasználhatni, hanem tisztán csak azon cselekedetek miatt fog eljárhatni, a melyek a haza javát érintik. Bármily nyelvű és bármily vallású legyen valaki, senki sem merheti elmondani, hogy az államnak ez a gondoskodása is felesleges, a mikor nem az ó* egyéni ténykedése kerül az állam fölülbirálata alá, hanem tisztán az a ténykedése, melyet az állammal való vonatkozásban fejt ki. Azt az állam semmiesetre sem engedheti meg, hogy ez a szerep az állam kárára váljék. Én tehát e törvényjavaslatban egyházamnak sérelmét nem látom, a hazafias szempontot pedig biztosítottnak vélem. Ez különben is csak kiegészítő törvény és nem általános kongruatörvény, a mely szintén kilátásba van helyezve, s a mely abban az időben, a mikor az állam pénzügyi helyzete megengedi, nagyobb keretben fog mozogni és ki fog terjeszkedni az összes papságra. Én ezért a jelen javaslatot, mint a mely eliminálja a régi törvény hibáit és mig egyfelől javítja a szegény papság anyagi helyzetét, másfelől az állam követelményeinek is eleget tesz, örömmel üdvözlöm és elfogadom. (Élénk helyeslés.) Szmrecsányi György jegyző : Lukács László! Lukács László: T. képviselőház! Úgyszólván az emberiség közkincsét képezi egy mondás, a mely Cicerótól vétetett: pro domo sua. Midőn egy lelkész szólal fel és szól bozzá a kongruajavaslathoz, azt mondhatnák, hogy ez a saját érdekében beszél, de még feltűnőbb, a midőn ismét egy lelkész ezen javaslat ellen beszél. Mintha azt mondaná valaki: Contra domum suam. Hát igen, t. képviselőház, midőn én a kongrua-javaslat ellen szólalok fel, azt a justitia és a pax érdekében teszem és épen azért határozottan ellene vagyok ezen javaslatnak. Fiatal korunkban, midőn az osztályba beiratkoztunk, a jó osztálytanár azt kérdezte mindenkitől, hogy milyen j>ályára készül. Rendesen azt feleltem neki, hogy papi vagy ügyvédi pályára. T. képviselőház! Midőn beláttam, hogy az ügyvédi és a papi pálya egy magasztos elvben: a jogvédelemben és a béke létrehozásában egyesül : pappá lettem. Épen mert a javaslatban nem látom a justitia mértékét alkalmazva, a javaslat nemcsak a pax létrehozására nem, hanem épen az államhatalom és a keresztény egyház közötti béke megbolygatására, megsemmisítésére alkalmas. A keresztény társadalomban csak akkor lehet békesség, ha érvényesül a justitia, a melyről már Arisztotelész is megmondotta ethikai művében, hogy nemcsak erény, hanem a vallásos és polgári erények teljessége. E justitiát távolról sem látván a javaslatban, sőt épen az ellenkezőjét, papi hivatásomnál, papi önérzetemnél és lelkiismeretemnél fogva visszautasítom és a tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Felkiáltások: Helyes! Ki következik? Derültség.) Nagyon természetes, hogy szavazatomat indokolni vagyok köteles a t. ház előtt. (Felkiáltások : Elengedjük !) Mi a kongrua? A lelkészi jövedelem kiegészítése. A lelkészi jövedelmet a keresztény társadalom mégis a tiszteletreméltó lelkészi hivatás magasabb szempontjából tekinti. Az állásával járó anyagi javak, a melyekre magyarul a lelkészi jövedelem szavat alkalmazzuk, congrua dotatio-nak neveztetnek régi okmányaink azon kifejezése alapján, hogy »congrua ecclesiasticarum personarum dotatio«. Érdekes és érdemes dolog volna a kongruáról való vizsgálódásainkat a kongrua eredetéig visszavezetni. A pap is ember. A pap is híveivel együtt imádkozza ^mindennapi kenyerünket add meg mi nekünk. Épen ezért már a kereszténység első századában a keresztény társadalom egyik kérdését képezte a papok ellátása. Erre vonatkozólag már a nemzetek nagy apostola egy igen szép kifejezést alkalmazott erre: »qui altari servit, de altare vivat«. A ki az oltárnak él, az az oltárból éljen. Nem akarom a történelmi reflexiókat tovább fűzni. Konstatálhatjuk, hogy a történelem fejlődésének különböző fordulataiban, a fejlődéi egyes korszakaiban az egyház rendkívül nagy vagyonra tett szert. Ez nagyon természetes, mert hiszen a népvándorlás korszakában, vagy az azután következő folytonos villongás, a »bellum omnium contra omnes« korszakában a keresztény egyházak működésének, a keresztény czivilizácziónak átalakító hatása alatt álló társadalomban ugyan kire tekinthetett volna bizalommal az a család, mint olyanra, a melynek jövője iránt reménye lehetett, a melynek állandóságában és kulturális fejlődésében megbízhatott, ha nem egy templomra, egy püspöki rezidencziára, egy kolostorra ? Innen van az, • hogy a családok sokszor nemcsak családtagjaikat, hanem anyagi javaikat is ezen testületekre mint locus credibilisekre, mint biztos helyekre bízták. Épen ebből magyarázhatjuk meg magunknak az u. n. papi vagyon eredetét. Természetes, hogy a papi javadalmazásokat az elmúlt korszakokban más mértékkel mérték mint ma és valóban elmondhatjuk, hogy régente az államhatalom alkalmazottai is az egyházi hatalomtól kapták a dotácziót vagy az egyházi hatalom jóvoltából és ajánlására részesültek az anyagi ellátásban. Később a társadalom fejlődésével, az emberek szaporodásával, a világi természetű foglalkozásoknak, a kereskedelemnek és iparnak fejlődésével és a szabadabb migratió korszakának bekövetkeztével módosult a keresztény társadalom berendezése is és a keresztény egyháznak, a klérusnak befolyása is. Nagyon természetes az is, hogy az államhatalom, az állampolgár életének ezen ujabb eszmekörében is mindig megtartotta az egyház a maga irányadó befolyását a társadalomra valláserkölcsi alapon és az evan-