Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-443

162 U3. országos ülés 1909 márczius 22-én, hétfőn. nyörű, meggyőző, nagyon értékes és nagyon megkapó memorandumban mutatta azt ki, — érdemes, bogy mindenki, mielőtt szavaz ebben a kérdésben, elolvassa azt — bogy milyen szempontokból és milyen oldalról tekintve aggodalmas ez a vasúti összeköttetés. Igaz, hogy koncziliáns természeténél fogva is ő bizonyos módozatot ajánlott, t. i. nem ajánlotta a teljes elvetést, a mi azonban mégis az ő munkálatának lett az eredménye, mert az ő munkálata hangolta a bizottságot arra, hogy általánosságban is elvesse. ö a maga részéről nem zárkózott ugyan el szorosan ennek a vasútnak létesítésétől, de megmondotta azt, hogy igy nem pártolja azt. Szóval, a mint azt Sziklai Ottó barátom és annak idején a kormány akarta, Földes Béla t. képviselőtársam ennek a vasútnak pártolására nem talált elfogadható indokot. Megmondta a maga kivánságait, a melyek ha egyidejűleg érvényesülnek, akkor hajlandó belemenni ebbe a vasúti összeköttetésbe. A közgazdasági bizottság szavazott és ennek a szavazásnak eredménye az volt, — és akkor Lázár Pál képviselőtársam volt az elnök, — hogy a bizottság ezen törvényjavaslatot általánosságban sem tartotta elfogadhatónak és a háznak általánosságban való elutasítását hozta javaslatba. Azt szokták erre a bizottsági szavazásra mondani, hogy valami tévedés volt a formák körül. (Zaj a baloldalon.) Nagyon helytelen, hogy ha a tévedés nem korrigáltatott, ha csakugyan semmis volt az a szavazás. Nem tehetek róla, hogy a bizottság a határozatnak kimondásába belenyugodott. Egyetlen képviselőtársamról — és ezt konstatálom teljes tisztelettel, — Batthyány Tivadar képviselőtársam ról tudom csak, hogy külön véleményt adott be. Gr. Batthyány Tivadar: Ebben sincs igaza a képviselő urnak, mert Bernát képviselő ur csatlakozott hozzám. Kmety Károly: Szivesen javitom ki. Nem egyedül nyújtotta be a különvéleményt, mert Bernát képviselőtársammal együtt kifogásolta a bizottságnak szerinte téves szavazás alapján létrejött határozatát. De vájjon miért nem szólottak erről eddig és miért nem szólanak most itt ? Itt van a mód és az alkalom, méltóztassanak azok az urak felszólalni. Wekerle Sándor mimsterelnök (közbeszól). Nagy György: A ki tévedett, most reparálhatja ! Kmety Károly: Én tudom, hogy a kormányelnök urat ebben a kérdésben meggyőzni sohasem fogom. Förster Ottó: Akkor meg kár beszélni! (Derültség.) Kmety Károly: Ez nekem nem is czélom, mert én képviselőtársaim többségét szeretném meggyőzni, akkor nem sokat törődném a ministerelnök ur felfogásával. (Derültség.) Bocsánatot kérek, de én nem lehetek kedvesebb, mint a közbeszóló ministerelnök ur. A közbeszólásnál nem lehet kedvesebb az arra adott felelet. Ha pedig ilyen magas helyekről is kiütnek a sodromból, akkor kénytelen vagyok, daczára annak, hogy az idő előrehaladt, beszédemet tovább folytatni. (Felkiáltások : Két óra !) Rátérek tehát a talán legjellemzőbb ellenérvre. Kiegészítem a mondatot, a melyben félbe lettem szakittva és fordulok a közgazdasági bizottság tisztelt tagjaihoz, a kik között van Éber Antal t. képviselőtársam, a ki a leglelkesebb ellenzője volt annak a vasútnak, azzal a kéréssel, hogy ha ők megváltoztatták azon nézetüket és a közgazdasági bizottságnak akkori álláspontját nem osztják, hogyha őket Földes Béla t. képviselőtársam előterjesztéséhez fűzött észrevételek és kiegészitő megjegyzések teljesen meggyőzték, álljanak fel, s mondják ezt meg nyíltan. Ezt teljes méltánylással fogják venni még olyanok is, a kik előbb a vasút mellett nem foglaltak állást. Módjukban van a közgazdasági bizottság tagjainak, kötelességük is, felállani és azt mondani, hogy akkor nem szavaztuk meg a vasutat ezért és ezért, de közben meggyőződtünk az ellenkezőről. Ha ez megtörtént, akkor lehet a közgazdasági bizottság véleményének jelentőségét kisebbíteni, de a mig ez a jelentés a maga meggyőző érveivel, formailag is helyes voltával ezen vasút terve ellen kvázi tiltakozik, addig e jelentés súlyát itt kisebbiteni részemről nem engedem. A helyzet ugy áll, hogy a közgazdasági bizottság jelentésével állunk szemben; ha most nem adjuk ki a közgazdasági bizottságnak, szemben állunk a múlt ülésszak közgazdasági bizottságának elvető javaslatával; bár formailag természetesen nem engedhető meg, hogy a múlt ülésszak közgazdasági bizottsága is beleszóljon a kérdésbe ; de lényegében fennáll ez a jelentés. Tessék a közgazdasági bizottságnak most ellenkező szakvéleményt adni. Tessék elfogadni azt a magától értetődő javaslatot, hogy adassék ki ez az indítvány a jelen ülésszak közgazdasági bizottságának ; ne mondhassák, hogy nem tettünk eleget a lelkiismeretes megfontolás akár túlzott igényeinek. Ha indokolva volt a múlt ülésszakban, hogy kiadassék a bizottságnak, miért nincs indokolva ma ? Ha pedig nem adjuk ki most a bizottságnak, akkor a múlt közgazdasági bizottság jelentése teljes hatályában áll és azt honorálni kell. Befejezem felszólalásomat. (Ralijuk !) Egy igen érdekes jelenségre legyen szabad figyelmüket felhívni, a mely csak Magyarország különleges politikai viszonyai közt fordul elő. Mindig haraggal találkozom, ha ugy jellemzem ezt az uj vasúti összeköttetést, hogy gyors, olcsó, kényelmes és sűrű. Mindig azt mondják, hogy drága, lassú, döczögős és ritka. Tudnillik a vasút hívei meg akarnak bennünket nyugtatni, hogy csak olyan kétségbeesett exisztenczia fog arra felülni, a ki a konduktorral kiegyezik, hogy jegyet sem vált. Először is csak azt mondom erre, hogy ha a vasúti összeköttetés üdvös, előnyös, szükséges és hasznos, akkor nem azon kellene lennünk, hogy ne legyen gyors, olcsó, kényelmes és sűrű, hanem azon, hogy ez az üdvös hatású vasút minél gyor-