Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-443

H3. országos ülés 1909 márczias 22-én, hétfőn. 157 ban a kritikát még akkor is elfogadom, ha az a megengedett határokon túlmegy. így gondolkozom én, t. képivselőtársam, a pozsonyi német sajtóról is. De bocsásson meg, én csak azt a tényt konstatáltam, hogy a vasút mellett különösen a német sajtó egy része igen erősen exponálta magát és nem habozott személyes támadásokkal illetni azokat, a kik az ő felfogásának egyszerűen be nem hódoltak. Azt akartam konstatálni, hogy az a fő érv, a mely mindenekelőtt áll a vasút melletti érvelésekre . . . Bozóky Árpád (közbeszól). Kmety Károly: A közbeszóló képviselő ur ajánlatára szivesén belenyugodnám és meg vagyok győződve, hogy egy pozsonyi plebiscitum engem fényesen igazolna. Ne méltóztassék olyan csekély tájékozottságot feltételezni rólam ebben a kérdésben ; hiszen én ezt a két esztendőt felhasználtam arra, hogy puhatolózzam Pozsony igazi véleménye felől! Én tehát szivesen akczeptálom, halaszsza el az országgyűlés e vasút dolgát, szavaztassa meg Pozsony népét, de titkos szavazással — mert itt már a titkos szavazásnak vagyok barátja — v

&jjon előnyösnek tartják-e városuk kereskedelmére, kisiparára, szolid kézműiparára ezt a vasúti összeköttetést ? De természetesen nem adnék plurális szavazatot azoknak, a kik a leghangosabban agitálnak a vasút mellett. En készséggel megszavazom, ha ez a plesbiscitum a vasút javára üt ki. (Zaj.) De ha nagyon szerények vagyunk is az ellenérv felállításában, t. i. azckkal szemben, a kik nekünk a város szabad elhatározására való hivatkozással felelnek, akkor is azt kell mondanunk, hogy erősen kontroverz a pozsonyi helyi vélemény e vasút dolgában. Majd rá fogok még térni erre a dologra, csak szeretném most elenyésztetni azt a fogalomzavart, a mely ilyen kérdésekben oly nagyon tiszteli a város szabad elhatározását. En nagyon tisztelem az autonómiát, mert abban a város önelhatározásának, szabadságának megnyilvánulását látom. Távolról sem akarok oktrojálni olyan intézményt, vasutat vagy bármi mást egy város lakosságára, a melyet ő magára nézve károsnak tart, illetőleg nem akarok tőle megvonni semmit, a mihez az állam maga anyagi hozzájárulással nem járul, a mit Pozsony város a saját kasszájából, a saját pótadójából, a saját vagyonából csinál. Csakhogy ez az autonómia azután nem jelenti azt, hogy országos dolgokat tegyünk függővé a város elhatározásától. Vagyis mit akarok tulaj donképen bizonyitani ? A mi tulaj donképen demonstrandum est, az, hogy Pozsony városa ebben a kérdésben teljes mértékben megoszlik, sőt a hogy én kipuhatoltam és magam részére az eredményeket megállapítottam, Pozsony város kisiparos népessége a vasút megépítése ellen foglal állást. Mindig hangsúlyozom a kisembert, mert azok vannak Pozsonyban többségben és igy elsősorban őket érdekli az, ha egy ilyen vasúti összeköttetés által Bécs ölébe dobatnak. Az a pozsonyi háziúr megél akkor is, ha a vasút kiépül, és egészen mindegy az a pozsonyi tőkepénzesnek, a pozsonyi katonatisztnek. Nagy György: Hát Frigyes főherczeg nem élne meg villamos vasút nélkül ? Kmety Károly: Azt kérdezze meg a t. képviselő ur tőle magától! Engem, ebben a kérdésben képviseletével nem bízott meg ! Ha ugy állana is a holog, hogy Pozsony város lakossága a törvényjavaslat értelmében egyöntetűleg a villamos vasút mellett foglalt volna állást, abban az esetben is kérdezni kellene, vájjon vannak-e országos szempontok, a melyek a vasút kérdésének megítélésénél nem mellőzhetők, vájjon egészen rábizhatjuk-e Pozsony város autonómiájára hogy ebben a kérdésben Brennusként döntőleg vesse kardját a mérlegbe ? Akkor is felmerülne tehát az aggodalom, ha ez autonóm kérdés volna, mert nem egy város szabad elhatározásától függ azon hatások előidézése vagy elő nem idézése, a melyek annak a városnak gazdasági életére esetleg döntőleg befolyhatnak. Ennyire egy város autonómiája nem mehet. Pozsony város felett is épen azért van meg a kormánynak főfelügyeleti hatalma, hogy az autonómia terén esetleg Pozsony városával is szemben a pozsonyi érdekek megvédelmeztessenek. Tessék csak kissé szemügyre venni a mi közigazgatási joggyakorlatunkat. Tessék csak megkérdezni a belügyminister urat, vájjon azokat az autonóm elhatározásokat respektálja-e mindig, vájjon ott, a hol a ministert, mint az államhatalom képviselőjét a jóváhagyási jog illeti meg, nem bocsátkozik-e annak a megbirálásába, vájjon az a város igazán jól mérlegelte-e az ő városi érdekeit ? Hányszor panaszkodnak törvényhatósági joggal felruházott városaink a kormány ellen, rendezett tanácsú városaink és nagyközségeink különösen a törvényhatóság ellen, hogy belekotnyeleskedik az ő belső ügyeikbe ? Nem védelmezem sem a megyét, sem a ministert, mert én az autonómia rovására túlhajtottalak tartom azt a gyakorlatot, a mely például a mi ministeriumainkban és a belügyministeriumban is, érvényesül. A felügyeleti jog czimén a kormányhatalom igen sokszor olyan terekre és pozitiv rendelkezéssel belenyúl, a hol annak a pozitiv rendelkezésnek terén csak is maga az autonóm testület mozoghat. De, bocsánatot kérek, az állam központi hatalma az állami felügyelet czimén igen gyakran kerül abba a helyzetbe, hogy igenis, ő maga kénytelen a helyi érdekek felett is bírálatot gyakorolni, és igen gyakran kitűnik, hogy a következmények a kormánynak, a központi hatalomnak adnak igazat, igen gyakran kitűnik, hogy helyinek tekintett, lokális érdekű ügyekben a kormánynak volt igaza és hogy üdvére vált annak a városnak a legteljesebbb mértékben az, ha a kormány az autonómia örve alatt nem engedett olyan határozmányokat és állásfoglalásokat érvényesülni, a melyek következményeikben nagyon kellemetlenek és károsak lehettek volna az illető kisebb köztestületre, a vármegyére, a városra, vagy a községre. (Zaj. Halljuk! Ralijuk !)