Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-443

154 H3. országos ülés 190Ö márczius %2-én, hétfőn. ha olyan volna a magyar közönség, mint a török. (Igaz ! Ugy van !) Markos Gyula : A török "bojkott sikerült. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kmety Károly: Ugyebár, annyira vagyunk már, hogy szeretnénk bizonyos ázsiai népek némely tulajdonságával birni! Legalább ezt tartottuk volna meg ázsiai tulajdonságunkból, hogy soviniszta magyarok legyünk ; de Magyarországon az osztrák áru elleni bojkott nem sok reménynyel kecsegtet, a múltból vett tapasztalatok nem jogosítanak vérmes reményekre, mert hiszen, ha Magyarországon lehetséges volna egy bojkott, pedig a törvény megengedi, ha lehetséges volna nekünk azt keresztülvinni, ezer millió korona maradna meg. (Zaj. Felkiáltások: Lehetetlen I) Sümegi Vilmos: Ezerötszáz is volt! ezerkétszázon felül! Zakariás János: Nem lehetetlen, csak meg kell csinálni! Kmety Károly: Kossuth Ferencz szeretett miniszterünk szájából hallottam ezt az adatot akkor, a mikor a kvótaemelésről és a közös vámterületről volt szó. Nem Sümegi t. képviselőtársam adatát fogadom el. Sümegi Vilmos: Pedig ez hivatalos! (Derültség.) Kmety Károly: Még ha hivatalos is, én Kossuth Ferencz adatát fogadom el, és eszerint ezermillió erejéig vagyunk Ausztriának vásárlói. (Mozgás.) Ha ez a nemzet képes volna összetartásra e tekintetben, hogy a hazafiság jöjjön valamely mértékig tekintetbe a mi bevásárlásainknál, akkor képesek volnánk arra, hogy ezer millió korona bevételtől fosztanók meg az osztrákot. (Mozgás.) Zakariás János: Ugy van ! Ezt kellene megcsinálni ! Lelkes vezérek kellenek és megvan ! Kmety Károly: Ez kellene, akkor nekünk Bécsben alkudoznunk sem az önálló hadseregre, sem az önálló vámterület dolgában nem kellene. Ha mi a törökhöz hasonló bojkottot tudnánk csinálni, akkor a bécsiek jönnének könyörögni. (Igaz I Ugy van !) Zakariás János: Meg kell csinálni! Kmety Károly: Ez nem olyan nemzet, mint a magyar nemzet. Ez egy reális gondolkozású és a hazafiságot nemcsak a száján viselő nemzet. Zakariás János : Áldozatkész nemzet! Gr. Batthyány Tivadar: Angol pénzen mi is tudnánk ilyen bojkottot csinálni. Kmety Károly: Azt mondja gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam, hogy tudnánk mi is olyan bojkottot csinálni, hogyha angol pénz állana rendelkezésünkre. Hát a pénz minden esetre jó lenne, ha az angoloktól jönne is, hanem én azt hiszem, hogy . . . Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. Kmety Károly: Közbeszólás következtében tényleg eltértem gondolataim egyenes fonalától. Igen kérem t. képviselőtársaimat, ne adjanak alkalmat arra, hogy kénytelen legyek tekintélyes képviselőtársaimnak közbeszólásaira reflektálni. Mert igazán én kvázi a tisztelet, a kollegiális tisztelet következtében indittatva érzem magam arra, hogy tekintélyes képviselőtársaim közbeszólásaira legalább bizonyos rövidséggel válaszoljak. Tehát, t. képviselőtársaim, visszatérve ahhoz az érvhez, hogy nekünk, illetőleg Pozsonynak erre a vasútra szüksége van, azért, hogy megtarthassa általa azokat az osztrák határmenti községeket, a melyek eddig Pozsonynak jutottak, a melyek ipari termékeinket vásárolták, erre nézve is legelőször a következő áll. Azok a szegényes osztrák falucskák — mert hiszen Hainburg már elveszett Pozsonyra nézve, a mióta Bécscsel vasúti összeköttetésben van — ezek a szegényes osztrák falucskák, igaz, hogy helylyel-közzel Pozsonyba is ellátogatnak egynémely ipari termék bevásárlására, egy-egy kalapot, egy-egy kést, egyegy csekélyebb értékű iparczikket csakugyan keresnek ott ezeknek az osztrák határmenti községeknek lakói. De itt is csak a legszegényebbek, mert ezeknek az osztrák községeknek tehetősebb emberei felülnek a vasútra és Bécsbe látogatnak el vásárolni. Hát ha igaz volna is, — tegyük ezt fel, de nem engedhetem meg, mert épen az ellenkezője az igaz, — de tegyük fel, t. ház, hogy az a néhány szegényes osztrák falucska, községecske csakugyan elveszett Pozsony iparára nézve, hát ez, viszonyítva a Pozsonyt fenyegető nagy veszteségekhez, igazán szót sem érdemel. Ha igaz volna is ez, akkor is csak olyan csekély része Pozsony ipari és kereskedelmi forgalmának és fogyasztásának az, a mit ezek a szomszédos szegényes osztrák falucskák vesznek igénybe, hogy ez, mint valamely döntő, mint valami elsőrangú érv nem használható. Ennek az igazságát sem lehet elismerni, mert hiszen a dolgok természete és az eddigi tényállások épen az ellenkezőről győznek meg bennünket. T. képviselőház ! Ne tessék onnan kiindulni, mintha a bécsiek azért építenék meg, vagy azért is építenék meg ezt a vasúti vonalat, hogy azt a néhány osztrák községecskét Pozsonytól elhódítsák. Mikor arról volt szó, hogy a magyar országgyűlés ezt a vasutvonalat nem szavazza meg, mikor tudniillik meg volt az ijedtség Bécsben, hogy a magyar országgyűlés mintha nem nagyon rokonszenvezne ezzel az uj összeköttetéssel, hanem bővebb informáczói végett kiadta a törvényjavaslatot a közgazdasági bizottságnak, akkor mit láttunk ? Mi lett a sorsa az osztrák vonalnak ? Ez nagyon jellemző, t. ház. Akkor az osztrák vonal megépítésének tervét szépen félretették, és eszük ágában sem volt Petronell, Berg, Deutsch-Altenburg kedvéért ezt a vasúti vonalat kiépíteni. Nekik nem azok az apró falucskák kellenek mint kundsaftok, ők Pozsonyt akarják Bécs kundsaftjául megnyerni. Es abban a piUanatban, mikor ez az országgyűlés félbeszakította ennek a vasútnak a tárgyalását, azonnal félre-