Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-442

H2. országos ülés 1909 segítségével sikerült Pozsonyból újból Press­burgot csinálni. Gr. Batthyány Tivadar (közbeszól). Nagy György: Nem tartom oly gyengének a pozsonyiak hazafiságát, de nem szabad kísér­tésnek kitenni még a legerősebb akaratú em­bert sem. Pozsonyban ifjúság is van, jogakadémia is van, méltóztassék elgondolni, mi lesz, ha na­ponkint átzarándokol az ifjúság Bécsbe. Gr. Batthyány Tivadar: A villamostól fél­teni az ifjúságot! Bozóky Árpád: Külvárosa lesz Bécsnek. (Zaj és felkiáltások balfelöl: Most is van vasúti összeköttetés!) Nagy György: A vasúti összeköttetésre hivatkoznak. Hát először is a vasúti összekötte­tés költségesebb, másodszor jól tudjuk, hogy a mig az állomástól bemegy az ember a városba, az is csak áldozatba kerül, a villamos vasútra pedig majd Pozsony közepén felül az ember és Bécsnek azon a részén száll le, a hol neki tetszik. Ha a pozsonyiak igazán szívben, lélekben, nyelvben magyarok akarnak lenni, kérjenek egy villamos vasutat, a mely Pesttel köti őket össze. Sziklai Ottó : Szívesen! Gr. Batthyány Tivadar : Ha közvetlen össze­köttetés lesz Budapestről, akkor egy fél óra alatt juthat majd el az ember Pozsonyból Bécsbe! Elnök: Csendet kérek! Nagy György : Ha a Budapesttel való össze­köttetésről lesz sző, azt hiszem, minden magyar képviselő örömmel fogja megszavazni az erre vonatkozólag kért villamos vasút engedélyét. De mikor az egész társadalmat, az egész közvéle­ményt felizgatta a pozsony — bécsi villamos vasút kérdése, szerencsétlen dolognak tartom, hogy ilyen nehéz háborús időt választott a kormány Sziklai Ottó t. képviselőtársam indítványának tárgyalására. En belátom azt, hogy most a lelkek a háború miatt aggodalommal vannak eltelve. Még szemre­hányást sem merek tenni képviselőtársaimnak, a kik nem eléggé érdeklődnek ilyen fontos kérdés iránt, mert belátom, hogy az idő nem alkalmas arra, hogy ilyen kérdést tárgyaljunk. Gr. Batthyány Tivadar: Akkor ne tárgyal­jon a ház, ha háború lesz ? Elnök: Csendet kérek. Kérem ne méltóz­tassék folytonos közbeszólásokkal zavarni a szó­nokot, mert tiltja a házszabály. Kénytelen leszek megnevezni a folyton közbeszóló képviselő urakat. Nagy György: Nyugodtabb időben, a mikor az elhangzott érveket nyugodtabban mérlegelhet­ték volna a képviselő urak, hiszem, hogy a sza­vazáskor is azok lettek volna többségben, a kik Sziklai Ottó indítványa ellen foglalnak állást. Hiszen annyi oldalról lehet ezt a kérdést meg­vitatni, annyi szempont kínálkozik a szónokok­KÉPTH. NAPLÓ. 1906 1911. XXV. KÖTET. árczius 19-én, pénteken. 137 nak felszólalásra, hogy hetekig tartó vita után kellene csak a ház akaratának szavazás alakjá­ban megnyilvánulni. És ha mi néhányan, ellen­zéki képviselők, nem látjuk át e javaslat vesze­delmes voltát és nem sietünk felhívni az ország figyelmét e javaslat veszedelmes voltára, meg­történhetett volna az, hogy a közgazdasági bi­zottság által nemzeti szempontból veszedelmesnek kijelentett törvényjavaslat ezen indítvány alak­jában felszólalás nélkül fogadtatott volna el. Elismerem, hogy az egész mozgalom lelke Kmety Károly t. képviselőtársam. Örvendettem annak, hogy a függetlenségi és 48-as párt érte­kezletén bár látta, hogy egyedül fog maradni, még sem tágított álláspontjától. Azt szeretném, hogy a többi képviselők, a kik egy év előtt szintén Kmety Károly nézetén voltak, a mos­tani szavazásnál is vele együtt szavazzanak. T. ház! Lehetetlen egy ilyen kérdést a kabinetkérdések szempontjából tárgyalni. Lehe­tetlen, hogy egy népképviselőnek meggyőződése, akarata annyira korlátolva legyen, hogy még egy ilyen elsősorban közgazdasági kérdésben is köteles legyen a kormány álláspontját magáévá tenni. A kereskedelemügyi minister ur kijelentette, hogy nem csinál pártkérdést a Pozsony határ­széli villamos vasút kérdéséből. En tehát kér­ném a minister urat, illetve az ő jelen nem létében a kereskedelemügyi államtitkár urat, hogy esetleges felszólalásában szintén jelentse ki ezt, nehogy bárki abban a nézetben legyen, hogy állásfoglalásával a kormány politikája tekintetében is állást foglal. Az ilyen kérdésben a világ minden parlamentáris államában azt látjuk, hogy nem kívánják megkötni az egyes kéj^viselők akaratát, hanem minden képviselő mérlegeli a felhozott okokat, meghallgatja az elhangzott beszédeket és azután legjobb meg­győződése szerint foglal állást. T. ház! En kötelességemnek tartottam, hogy miután más vidékről, Pozsonytól messzefekvő vidékről kerültem e kép viselőházba, minden oldalról tájékozzam magamat. Hacsak pozsonyi polgárok véleményét fogadtam volna el, én is az egyoldalúság azon hibájába estem volna, a melyben gróf Batthyány Tivadar és Sziklai Ottó t. képviselőtársaim leledzenek. (Zaj.) De én más irányban is igyekeztem magamnak meg­nyugvást szerezni és így meggyőződtem, hogy mikor e javaslat ellen felszólalok, hazafias kö­telességet teljesítek. Nem szabad oly betegesen érzékenynek lenni, hogy mikor én pl. tegnap azt mondottam, hogy a ház hazafiasán levette ezt az ügyet a napirendről, mindjárt felvetették a kérdést, hogy ki a jobb hazafi, a ki a javaslat ellen van, vagy mellett van. Én, t. ház, egyene­sen a közgazdasági bizottság jelentésére támasz­kodva mondottam hogy a ház a múltban a bi­zottság határozatára támaszkodva, a javaslatban foglalt okoknak megszivlelésével, a napirendről való levétellel a javaslat ellen foglalt állást. 18

Next

/
Thumbnails
Contents