Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.
Ülésnapok - 1906-442
H2. országos ülés 1909 segítségével sikerült Pozsonyból újból Pressburgot csinálni. Gr. Batthyány Tivadar (közbeszól). Nagy György: Nem tartom oly gyengének a pozsonyiak hazafiságát, de nem szabad kísértésnek kitenni még a legerősebb akaratú embert sem. Pozsonyban ifjúság is van, jogakadémia is van, méltóztassék elgondolni, mi lesz, ha naponkint átzarándokol az ifjúság Bécsbe. Gr. Batthyány Tivadar: A villamostól félteni az ifjúságot! Bozóky Árpád: Külvárosa lesz Bécsnek. (Zaj és felkiáltások balfelöl: Most is van vasúti összeköttetés!) Nagy György: A vasúti összeköttetésre hivatkoznak. Hát először is a vasúti összeköttetés költségesebb, másodszor jól tudjuk, hogy a mig az állomástól bemegy az ember a városba, az is csak áldozatba kerül, a villamos vasútra pedig majd Pozsony közepén felül az ember és Bécsnek azon a részén száll le, a hol neki tetszik. Ha a pozsonyiak igazán szívben, lélekben, nyelvben magyarok akarnak lenni, kérjenek egy villamos vasutat, a mely Pesttel köti őket össze. Sziklai Ottó : Szívesen! Gr. Batthyány Tivadar : Ha közvetlen összeköttetés lesz Budapestről, akkor egy fél óra alatt juthat majd el az ember Pozsonyból Bécsbe! Elnök: Csendet kérek! Nagy György : Ha a Budapesttel való összeköttetésről lesz sző, azt hiszem, minden magyar képviselő örömmel fogja megszavazni az erre vonatkozólag kért villamos vasút engedélyét. De mikor az egész társadalmat, az egész közvéleményt felizgatta a pozsony — bécsi villamos vasút kérdése, szerencsétlen dolognak tartom, hogy ilyen nehéz háborús időt választott a kormány Sziklai Ottó t. képviselőtársam indítványának tárgyalására. En belátom azt, hogy most a lelkek a háború miatt aggodalommal vannak eltelve. Még szemrehányást sem merek tenni képviselőtársaimnak, a kik nem eléggé érdeklődnek ilyen fontos kérdés iránt, mert belátom, hogy az idő nem alkalmas arra, hogy ilyen kérdést tárgyaljunk. Gr. Batthyány Tivadar: Akkor ne tárgyaljon a ház, ha háború lesz ? Elnök: Csendet kérek. Kérem ne méltóztassék folytonos közbeszólásokkal zavarni a szónokot, mert tiltja a házszabály. Kénytelen leszek megnevezni a folyton közbeszóló képviselő urakat. Nagy György: Nyugodtabb időben, a mikor az elhangzott érveket nyugodtabban mérlegelhették volna a képviselő urak, hiszem, hogy a szavazáskor is azok lettek volna többségben, a kik Sziklai Ottó indítványa ellen foglalnak állást. Hiszen annyi oldalról lehet ezt a kérdést megvitatni, annyi szempont kínálkozik a szónokokKÉPTH. NAPLÓ. 1906 1911. XXV. KÖTET. árczius 19-én, pénteken. 137 nak felszólalásra, hogy hetekig tartó vita után kellene csak a ház akaratának szavazás alakjában megnyilvánulni. És ha mi néhányan, ellenzéki képviselők, nem látjuk át e javaslat veszedelmes voltát és nem sietünk felhívni az ország figyelmét e javaslat veszedelmes voltára, megtörténhetett volna az, hogy a közgazdasági bizottság által nemzeti szempontból veszedelmesnek kijelentett törvényjavaslat ezen indítvány alakjában felszólalás nélkül fogadtatott volna el. Elismerem, hogy az egész mozgalom lelke Kmety Károly t. képviselőtársam. Örvendettem annak, hogy a függetlenségi és 48-as párt értekezletén bár látta, hogy egyedül fog maradni, még sem tágított álláspontjától. Azt szeretném, hogy a többi képviselők, a kik egy év előtt szintén Kmety Károly nézetén voltak, a mostani szavazásnál is vele együtt szavazzanak. T. ház! Lehetetlen egy ilyen kérdést a kabinetkérdések szempontjából tárgyalni. Lehetetlen, hogy egy népképviselőnek meggyőződése, akarata annyira korlátolva legyen, hogy még egy ilyen elsősorban közgazdasági kérdésben is köteles legyen a kormány álláspontját magáévá tenni. A kereskedelemügyi minister ur kijelentette, hogy nem csinál pártkérdést a Pozsony határszéli villamos vasút kérdéséből. En tehát kérném a minister urat, illetve az ő jelen nem létében a kereskedelemügyi államtitkár urat, hogy esetleges felszólalásában szintén jelentse ki ezt, nehogy bárki abban a nézetben legyen, hogy állásfoglalásával a kormány politikája tekintetében is állást foglal. Az ilyen kérdésben a világ minden parlamentáris államában azt látjuk, hogy nem kívánják megkötni az egyes kéj^viselők akaratát, hanem minden képviselő mérlegeli a felhozott okokat, meghallgatja az elhangzott beszédeket és azután legjobb meggyőződése szerint foglal állást. T. ház! En kötelességemnek tartottam, hogy miután más vidékről, Pozsonytól messzefekvő vidékről kerültem e kép viselőházba, minden oldalról tájékozzam magamat. Hacsak pozsonyi polgárok véleményét fogadtam volna el, én is az egyoldalúság azon hibájába estem volna, a melyben gróf Batthyány Tivadar és Sziklai Ottó t. képviselőtársaim leledzenek. (Zaj.) De én más irányban is igyekeztem magamnak megnyugvást szerezni és így meggyőződtem, hogy mikor e javaslat ellen felszólalok, hazafias kötelességet teljesítek. Nem szabad oly betegesen érzékenynek lenni, hogy mikor én pl. tegnap azt mondottam, hogy a ház hazafiasán levette ezt az ügyet a napirendről, mindjárt felvetették a kérdést, hogy ki a jobb hazafi, a ki a javaslat ellen van, vagy mellett van. Én, t. ház, egyenesen a közgazdasági bizottság jelentésére támaszkodva mondottam hogy a ház a múltban a bizottság határozatára támaszkodva, a javaslatban foglalt okoknak megszivlelésével, a napirendről való levétellel a javaslat ellen foglalt állást. 18