Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-442

kk% országos ülés 1909 márczius 19-én, pénteken. 135 volt arra, hogy a közgazdasági bizottság is meg­nyilatkozzék, akkor arra most is szükség van. Nem adok be e részben határozati javaslatot, mert bizom az elnök urnak törvénytiszteletében. Az elnök nr e nélkül is teljesíteni fogja azt a kötelessé­gét, hogy helyrepótolja ezt a hibát és Sziklai Ottó javaslatát épen ugy ki fogja adni a közgazdasági bizottságnak, mint a hogyan kiadták a minister j avaslatát. Elnök: Nagyon örülök, hogy alkalmat nyúj­tott a képviselő ur, hogy itt, a javaslat tárgya­lásánál, bizonyos félreértéseket és tévedéseket eloszlathassak. (Halljuk!) Elsősorban is nem áll az, hogy itt a képviselőházban tétetett volna tárgyalás közben valamelyes indítvány a napi­rendről való levétel iránt, hanem a dolog ugy történt, hogy ] 908. évi február hó 20-án a minister­elnök ur, mikor a házszabályokat akarta tárgyal­tatni, bejelentette, hogy az összes benyújtott törvényjavaslatokat visszavonja. Ezen visszavont javaslatok között volt a pozsony—országhatárszéli helyi érdekű villamos vasút engedélyezéséről szóló 820. számú törvényjavaslat is. (Ugy van!) Ez felel meg a történelmi igazságnak, nem pedig az, hogy itt a törvényjavaslat tárgyaltatott volna és kimondatott volna, hogy az a bizottság­hoz visszautasittatik — mert Nagy György kép­viselő ur ezt mondta. A mi jiedig már most azt illeti, hogy melyik bizottsághoz küldje a képviselőház a javaslatot, az mindig a képviselőháznak a maga joga. (ügy van !) Ebben a kérdésben mindig a képviselőház dönt. (Ugy van !) Ha a ház szükségét látja annak, hogy valamely ministeri javaslatot több bizott­sághoz utasítson, ehhez feltétlenül joga van ; ha pedig Sziklai képviselő ur indítványát csak egy bizottsághoz látta jónak utasítani, akkor ehhez is joga volt. (Ugy van !) Itt tehát semmiféle elnöki beavatkozásnak helye nincs. Ha a képviselő ur azon nézeten van, hogy ez még valami bizottság­hoz volna utasítandó, megteheti ez iránt a javas­latot és a ház majd szavaz fölötte, kivánja-e még más bizottságnak a nézetét és véleményét is meg­hallgatni. (Ugy van!) Nagy György: T. képviselőház! Én azt hi­szem, az elnök ur részben tévedésben van. Kérem az elnök urat, méltóztassék csak ezeket meg­figyelni. Igaza van teljesen az elnök urnak abban, hogy mikor a házszabálymódositás előkerült, a kormány az összes javaslatokat visszavonta és így a 152-es számú törvényjavaslatot is. De el­felejti az elnök ur és kikerülte a figyelmét az, a mire reámutat a 820. számú indítvány is, hogy azelőtt is egyszer a ház a javaslatot kitűzte napi­rendre, azonban azt ismét, azzal az indokolással, hogy a tárgyalása nem időszerű, a napirendről levette. Egy másik eset volt az, a miről az elnök ur szólt. Azt akartam tehát kimutatni, hogy egy­szer már napirenden volt és a ház határozatával vétetett le a napirendről. Elnök: Engedelmet kérek, ez a háznak leg­utolsó intézkedése volt. A javaslat a legutóbbi alkalommal nem indítvány folytán vétetett le a napirendről, hanem maga a miniszterelnök ur vonta azt vissza és azután soha többé be nem terjesztette, (ügy van!) S ezt kell figyelembe venni, nem pedig azt, hogy azelőtt mi történt, mert ebben a kérdésben ez volt a legutolsó érdem­leges intézkedés. (Igaz ! ügy van !) Nagy György: T. képviselőház ! Méltóztassék megengedni, hogy a magam érveinek sorakoz­tatása helyett ismertessem a közgazdasági bizott­ság 576. sz. jelentését. Én azóta sem politikailag, sem gazdaságilag olyan tényt felmerülni nem lát­tam, és uj események sem jöttek közbe, melyek szükségessé tennék, hogy a ház a közgazdasági bi­zottság jól megindokolt álláspontjától eltérjen. A közgazdasági bizottság szakszerű, tárgyilagos, komoly munkát végzett. Tizenegy sűrűn nyomta­tott oldalon indokolta meg azt, hogy a minister törvényjavaslatát miért nem ajánlhatja még álta­lánosságban sem elfogadásra. Jól tudjuk, hogy parlamentáris szempontból már magában véve az súlyos jelentőségű, mikor egy bizottság, mely­nek többségét kormánypárti képviselők képezik, a kormány javaslatával szemben állást foglal — és azt nem ajánlja elfogadásra. Maga a közgazda­sági bizottság is érezte helyzetének súlyos voltát, ép azért a rendes bizottsági jelentésekben meg­szokott tárgyilagosságnak, szaktudásnak nagyobb mértékével igyekezett a maga állásfoglalását meg­indokolni. Azt mondja a közgazdasági bizottság : Nem kételkedünk abban, hogy Pozsony ezen villamos vasúttal nem Bécscsel való ujabb összeköttetést keres, hiszen majdnem minden igényét kielégíti a jelenlegi, hanem, hogy az alsó-ausztriai községeket akarja magához erősebben fűzni, a melyeket a másik oldalon Bécs akar bekebelezni. Csakhogy Pozsony törekvésének sikerülése bizonytalan, de biztos az, hogy a vasút Pozsony és Bécs között uj, erős forgalmat fog előidézni. Hiszen ezt elárulja az üzemszerződés d) pontja is, mely világosan mondja, — ez idézőjelek közt van — minthogy az élénkebb személyforgalom két végpont, Pozsony és Bécs közé összpontosul. Én azt hiszem, a közgazdasági bizottság jelen­tésének ezen indokolását Batthyány Tivadar t. képviselőtársam is magáévá teheti. A bizottság nagyon finomul konczedálja azt, hogy Pozsony nem törekszik ezzel a villamos vasúttal arra, hogy elgermanizálódjék, de konstatálja, a tény erejével, hogy Bécs közelebb hozásával a germanizáczió sze­rencsétlen eszméjét fogja szolgálni. Gr. Batthyány Tivadar: Nem teszem ma­gamévá ! Nagy György: A jóhiszeműség mindenesetre mentő körülmény, de nekünk jóhiszeműségből sem szabad a nép rovására eljárnunk, mert azt később nem lehet expiálni. Mikor látni fogjuk majd, hogy tényleg hozzájárultunk Pozsony el­németesitéséhez ezzel a villamos vasúttal, hiába akarjuk majd a hibát korrigálni, nem lesz alkal­munk és eszközünk akaratunk kivivására. Nyilván-

Next

/
Thumbnails
Contents