Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-442

H2. országos ülés 1909 márczius 19-én, pénteken. 133 Sziklai Ottó: Majd felelek rá! Nagy György: Azt mondja röpiratának egy másik részében : »Bárki fejében született is meg ennek a szerencsétlen villamos vasútnak az eszméje, nagy hiba ; de még nagyobb hiba volna ez eszmének a realizálása, mert ez minden tekintetben Pozsony sírját ássa meg.« (Zaj.) Gr. Batthyány Tivadar: A doktor ur rossz diagnózist csinált ! Kmety Károly: Harmincz éve lakik ott! Nagy György: Azt mondja gr. Batthyány t. képviselőtársam, hogy a doktor ur rossz diagnózist csinált. Csodálatos, hogy a parlament többsége ezt a diagnózist rövid idővel ezelőtt még magáévá tette! (Felkiáltások: Nem a parlament többsége volt! Zaj.) Egy kissé méltóztassanak türelemmel lenni; majd a közgazdasági bizottság jelentésével is foglalkozom. Hammersberg László: Az nem parlament! Nagy György : Majd hivatkozni fogok arra is. Igen sokan — azt hiszem, Kmety Károly t. képviselőtársam erről sokkal jobban van informálva — igen sokan abban az időben, a mikor ez még első megvitatás tárgya volt, határozottan kifejezést adtak azon véleményüknek, hogy ők e villamos vasút ellen fognak állást foglalni. Kmety Károly: Köztudomású! Nagy György : örvendek, hogy Kmety Károly t. képviselőtársam elismeri, hogy köztudomású, a mit mondottam. Ö volt az előharczosa ennek a mozgalomnak és voltak sokan, a kik az övéhez hasonló álláspontot foglaltak el. Ez a Pávai Vájna Gábor nem egy vagy két éve lakik Pozsony városában ; ő maga mondja, hogy huszonkét esztendő óta lakik Pozsonyban ; ő neki tehát csaknem egy emberöltőn keresztül volt alkalma vizsgálni Pozsony fejlődését, volt alkalma megállapitani azokat az erőtényezőket, a melyek a város felvirágoztatását szolgálják és megállapitani, hogy melyek azok az intézkedések, a melyek épen homlokegyenest ellenkező irányba vezetnek. Ezt irja röpiratában : »Én 22 év óta vagyok e városnak hű polgára. Hiszen egyetlen gyermekem bölcsője is itt ringott; tehát már ez az egy körülmény is ide vonzza szivemet ; e hosszu idő alatt mindig oda törekedtem, hogy e szép és művelt város szinvonalat minden tekintetben emeljem és hogy a magyar nemzeti nyelv és műveltség terjesztéséből én is kivehessem szerény részemet ; e mellett egyedüli czélom mindig az volt, hogy Pozsony az ország szive felé gravitálj on«. (Helyeslés. Közbeszólások.) De, kérem, nem Osztrákország, hanem Magyarország szive felé. (Felkiáltások : Természetesen !) »Onnan nyerje a felvirágzásához szükséges éltető meleget és hogy ne legyen Wien külvárosa, s végül, hogy Wien ne zsarolja ki e fényes multu és a jövőben nagy szerepre hivatott város becsületes, munkás polgárságát«. Én azt hiszem, hogy a röpiratnak ezt a részét .mindnyájan egyhangúlag aláírhatjuk. . Azt mondja röpiratában Pávai Vájna Gábor : »Mert az tény, hogy ha mi a közlekedést Wien felé még inkább tágítjuk, akkor a pozsonyi ember, mondhatni, minden órában felmehet Wienbe, hogy magának a mindenesetre fejlettebb ipari világvárosban vásárolja be a szükséges czikkeket, vagy hogy minden csekély bajért azonnal Wienbe fusson és ott keressen istápolást«. Igaza van. Annyira közel hozza ez a villamos vasút Bécshez, hogy akkor a pozsonyi polgár minden apró-cseprő baját ott intézné el, minden jelentéktelen czikket ott vásárolna be. Hiszen közel kaphatná világvárosban ezen nagy bevásárlási forrást. Azt irja, hogy (Olvassa) : »Azt, hogy odahaza kiki milyen nyelven beszél, törvénynyel szabályozni, igaz, nem lehet, azonban ezt illetőleg legelső sorban a társadalomnak kellene tudnia a kötelességét. De együtt kell tartaniok a pozsonyi háziuraknak is, — tisztelet a kivételeknek — mert a nyelv a nemzeti szellem és gondolkozás kinyomata és képviselője ; nyelvében él a nemzet és ha az elnémul, akkor a nemzetnek is vége van. Ezeket tudva, tehát szinte érthetetlen, hogy a pozsonyi uri házak urai miért rettegnek az állam nyelvének szuverenitásáért . . . Sziklai Ottó : Nem rettegnek ! Majd felelek rá ! Nagy György (olvassa) : »A kinai falnak sem társadalmi, sem közgazdasági téren én sem vagyok barátja, nem is voltam soha, sőt ellenkezőleg annak lerombolására mindig készen állok. Azonban a viczinális vasút kiépítésének városunk jól felfogott érdeke szempontjából nem lehetek barátja soha, annyival kevésbbé, mert meg vagyok győződve arról, hogy ez a vasúti vonal nagy veszedelme lesz nemcsak Pozsonynak, hanem magának a megyének is mind politikai, mind pedig kereskedelmi és közgazdasági tekintétben.« Fodor Kálmán : Előnyére lesz az országnak ! Nagy György : Itt nagyon érdekesen fejtegeti a szerző azt, hogy miért veszedelmes a viczinális vasút létesítése és Bécsnek Pozsonyhoz való közelebb hozása (olvassa) : »A külföldi befolyástól nagyon is féltem mind Pozsonyt, mind a magyar hazát és pedig azért, mert a magyar hősi, gavallér természeténél fogva gyorsan és könnyen simul az idegenhez, annak nyelvét és szokásait a saját magáéi rovására gyorsan sajátítja el. Vagyis gyorsabban asszimilálódik és pedig annyira, hogy ha p. o. valamely kisebb vagy nagyobb társaságban csak egy német ajkú egyén van is, a többi pedig mind magyar, akkor szinte biztosra vehető, hegy annak az egynek a kedvéért az egész társaság németül fog beszélni, habár csak törve is.« Azt hiszem, hogy ennek igazságát nem lehet kétségbe vonni. Ez nemcsak Pozsonyra nézve áll, hanem áll, fájdalcm, az ország többi városainak lakosaira nézve is. Szégyenkezve és megbotránkozva láttam, hogy sokszor inkább azon az idegen nyelven beszél sok magyar, a melyen alig bir gagyogni, mint a szép hazai nyelven. A hol csak lehet, alkalmat vesz magának arra, hogy az idegen nyelvet törje. Valahányszor idegen város-