Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-437

437. országos ülés 1909 márczius iO-én, szerdán. 7 egészségét. Ennélfogva, hogy a 23. §. ezen rendelkezése ne maradjon iiott malaszt, hanem olyan törvényes intézkedés legyen, a mely alól kibújni nem lehet, kérem, méltóztassék a 23. §. második bekezdését következőképen módositani (olvassa) : »Ez a rendelkezés az uralkodóház tagjaira, valamint a hivatalból közhatósági kiküldetésből távollevőkre nem vonatkozik.« Elnök : Ki következik szólásra ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Pető Sándor! Pető Sándor : T. ház ! Én ugyan azt hiszem, hogy a 23. §. általánosságban a túlzás hibájába esik, azonban a kérdés lényegéhez hozzászólni mégsem akarok, mert belátom, hogy a szakasznak, különösen a földbirtok szempontjából nagy nemzeti és nemzetgazdasági fontossága és jelentősége van, tehát a javaslatnak azon részét, a mely a földbirtokból eredő jövedelemnek háromszoros megadóztatását szabja meg, elfogadom. Azonban méltóztassék megengedni, hogy egy szerény észrevételt tegyek abban az irányban, hogy talán ez a 23. §. egy kissé túllő a czélon. Nevezetesen arról beszél a javaslat, hogy háromszorosan számítandó azoknak az ingatlantulajdonosoknak föld- vagy házbérbirtokból eredő jövedelme stb., tehát nemcsak a nagybirtokból eredő jövedelmet, hanem általában a föld- és házbirtokból eredő jövedelmet is háromszorosan adóztatja meg. Hangsúlyoztam, hogy belátom annak nagy nemzeti és nemzetgazdasági fontosságát, hogy a földbirtok hazai kezekben legyen, mert hiszen a földbirtoknak jelentősége kétségtelen és mert a földbirtok természete az, hogy nem szaporitható és nem nagyobbitható. Annak megvannak a maga korlátai és határai. Azonban nem igy áll a dolog a házakra nézve. Méltóztassék csak elképzelni, hogy mit jelent Budapesten a házbirtok. Az nem egyéb, mint egy tőkebefektetés, egy ipari produkczió, a melynek korlátai, határai nincsenek, a melynek mértéke nincs. Lehet 10.000 sőt 100.000 házat épiteni és ha az nem elég, újból lehet mégegyszer annyi házat épiteni Budapesten, vagy akármely más városban is. Tehát a házra nézve azok a nemzeti és nemzetgazdasági szempontok, a melyek a földbirtokra nézve irányadók kell hogy legyenek, nem léteznek. A ház nem egyéb, mint egy tőkebefektetés, sőt azt mondhatnám, mint egy ipari produkczió és ép ugy, mint a hogy a gépekkel akármilyen ipari terméket elő lehet állítani, azt lehet mondani a házakról is, hogy sem szám, sem merték szerint annak korlátja nincs, hogy ipari munkával és tőkével mennyi házat lehet felépíteni. így tehát, ha mi egyrészről a külföldi ipari termékeket termelő tőkét becsalogatjuk Magyarországba, annak szubvencziót, segélyt és mindenféle kedvezményt adunk, furcsának találnám, különösen tekintettel a budapesti és egyáltalán a nagyvárosi lakásviszonyokra, hogy ily intézkedésekkel, mint a minők a 25. §-ban vannak, elijesztenők az idegen tőkét, a mely Budapesten és nagy városokban épített vagy építendő házakból kíván jövedelmet szerezni. Méltóztassék megengedni, hogy rámutassak, hogy a házakra vonatkozó intézkedése e szakasznak tulaj donképen csak Budapestre nézve bir jelentőséggel. Tudom ugyan, hogy az ily külföldi földbirtokosok területein házak is vannak, kastélyok, de azok jövedelmezőség szempontjából, ugyebár, nem számítanak semmit, mert azokat maguk a tulajdonosok használják. (Mozgás.) A legritkább eset, hogy az idegen tulajdonos kezén levő földbirtokkal kapcsolatos házak jövedelmezők lennének és jövedelmi adó alá esnének. Tehát csak a nagyvárosokban és legfőbbként Budapesten levő oly házak jöhetnek tekintetbe, a melyek külföldiek tulajdonát képezik. A vita során a t. pénzügyminister ur honorálta azt az állásrjontot, hogy itt Budapesten szánalmas és nyomorúságos lakásviszonyok vannak. Statisztikát ebben az irányban nem tudok előterjeszteni, de megállapithatjuk, hogy valami rettenetes nagyszámú, ily külföldiek tulajdonát képező ház Budapesten alig lesz, de mégis bizonyos korlátolt számban vannak, és nem valószínűtlen, hogy mivel a budapesti házak még szolid lakbérek mellett is igen szépen jövedelmeznek, nem valószínűtlen, hogy a külföldi tőkének kedve kerekedik arra, hogy budapesti házakba nagyobb összegeket fektessen be. Ettől elijeszteni a külföldi tőkéseket, arra birni őket, hogy a nagyobb adóztatás kényszerhatása alatt eladják a házakat, nem volna helyes ; ily módon nem csábítjuk ház vételre azokat, a kiknek pénze van, nem bírjuk arra az illetőket, hogy uj házakat építsenek és ez nem volna jó lakáspolitika Budapestre nézve. Egyébként bátor vagyok a t. háznak figyelmébe ajánlani azt a kétségtelen igazságos, tehát figyelmen kivül nem hagyható szempontot, hogy a budapesti házak épen elég jól meg vannak már terhelve adóval. Tizenhat százalék a házadó, ehhez járulnak a községi adó, utóbb a jövedelmi adó, házbérkrajezár és egyéb járulékok, ugy hogy merem állítani, a nyers bevétel 33%-át az állam és a község viszi el a háztulajdonostól .Ez nekem nem fáj, mert elvégre hadd fizessenek, de lényegesen befolyásolja a lakásviszonyokat, és azért erre is kell súlyt fektetnünk. Bocsánatot kérek, de erre a szekérre már nem fér több. Az a 33%, a melyet az állam és a község elvisz, természetesen lényeges szempont arra nézve, hogy a házbér necsak állandóan nagy és emelkedő legyen, de arra nézve is, hogy Budapesten normális és alacsony házbérek még a legnagyobb építkezési kedv mellett se lehessenek. Azt hiszem tehát, nemzeti és nemzetgazdasági jellege ennek a szakasznak csak a földbirtoknál van, és ezért bátor Vagyok azt a javaslatot tenni, hogy a szakasz második sorából e szavak : »és házak«, kihagyassanak. (Helyeslés a középen.) Elnök : Ki következik ? Szent- Királyi Zoltán jegyző: Polónyi Géza ! Polónyi Géza : T. képviselőház ! Ez a szakasz, azt hiszem, a nemzet egy általános közóhajának,