Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-442

márczius 19-én, pénieken. 131 U2. országos ülés 1909 erejéig elsőbbségekben és 900.000 koronában tőzsderészvényekkel van fedezve. A vasút villamos üzemű, magas feszültségű, három fázisú, 3000 voltos árammal lesz ellátva olyaténképen, mint a nagy vasutaknál, a valtelinoi és a simploni vasutaknál került alkalmazásba, a hol magyar czég, a Ganz-gyár alkalmazta először. Az engedélyezett menetsebesség a vonalon annak nyilt pályáján 60 kilométer óránként, a forgalmasabb és a város területén áthaladó részen pedig óránként 15 kilométer. A két ország területén külön-külön részvénytársaságok fogják megcsinálni az építést, és ezen két különböző részvénytársaság kormányhatóságilag jóváhagyott szerződést kötött arra vonatkozólag, hogy mind az osztrák részen, mind a magyar részen biztositva van az, hogy a gazdasági termékek és ipari czikkeknek bármely irányban való szállitása egyenlő dijszabási elbánásban fog részesittetni. Az egész vonalnak létesitése a kulturális haladás különös fejlesztésével nem fog a vidékre hatni, mert hiszen a vidéken vasutak vannak, azonkivül gőzhajózási állomások is, a vidék két végpontja pedig valóságos forgalmi góczpont. Ha tehát megvizsgáljuk, hogy mi e vasút létesitésének a főoka, akkor három, egymástól egészen különálló érdeket találunk, a melyeknek megvalósitása azonban csak egyöntetűen lehetséges, a mennyiben a finanszirozó csoport annak egyik, vagy másik részét kikapcsolni nem hajlandó, mert tőkéjének jövedelmezőségét csak igy látja biztositva. A három érdek közül az első Bécs városé, a mely közélelmezésének biztosítására minél nagyobb teret óhajt meghódítani és lefoglalni. A vasútnak az élelmezésre nézve való előnye nem az esetleges olcsó tarifákban, hanem abban a körülményben lesz, hogy az eladó közvetlenül mehet az eladási helyre, a vásárcsarnokba és esetleg kikerülhet egy közbeeső közvetítőt, de mindenesetre kikerüli az áru átrakodásával járó károsodást és a nagyon drága kocsifuvart. Azonlávül Bécsnek még különös érdeke az, hogy a vasút Schwechatig tramway-szerű forgalmat bonyolítson le. A két végpont között fekvő községek érdeke azután az, hogy gazdasági czikkeiket beszállíthassák a két központba, és ugy az egyik, mint a másik helyre olcsón közlekedhessenek, már a szerint, a mint ügyeik elintézése őket egyik, vagy a másik városhoz csatolja. A harmadik, minket különösen érdeklő érdek Pozsony városé, a mely azt a vásárlási körletet kívánja magának továbbra is biztosítani, a hol eddig iparczikkeit elhelyezte. E vásárlási körlet Alsó-Ausztriának egy részére, Hamburgig, esetleg még tovább is terjed. Végül még rá kell mutatnom arra a körülményre, hogy ez a vasút csatlakozást nyer Ligetfalun Magyarország összes vasutaival és igy mentesítve van a Wiennel való viszonylatban az osztrák kormánynak tarifális megtorló intézkedései ellen. A közlekedésügyi bizottság gondosan tárgyalási körébe vonta a közgazdasági bizottság nagynevű előadója által és egyebütt is elhangzott hazafias aggodalmakat, a melyeknek rugója minden magyar ember szivéből fakad és kifejezést nyer a Wien iránti féltékenységben; és azt találta, hogy ezen érzelem megszüntetéséhez szükséges egy hazafias, együttes munkálkodás az önálló bankért, az önálló vámterületért, de nem az, hogy itt egy vasút, egy gazdasági eszköz ki ne épüljön. (Igaz ! Ugy van !) Épen igy szabad királyi Pozsony városának magyar kulturális fejlődését és magyarosodását is veszélyeztetve látják némelyek ; azonban Pozsony olyan tanúságot tett magyar voltáról és hazafias érzelmeiről, (Igaz ! Ugy van !) azonkivül haladásáról a magyarosodás terén, hogy a közlekedésügyi és a pénzügyi bizottság véleménye alapján ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Elénk helyeslés.) Zlinszky István jegyző: Nagy György! Nagy György: T. ház ! A most tárgyalásra kitűzött indítvány, nevezetesen Sziklai Ottó képviselő ur indítványa a pozsony-országhatárszéli villamos vasút engedélyezése tárgyában nem először, nem ismeretlenül kopogtat a képviselőház ajtaján. Volt szerencsém egy másik formában ismerni ezt a javaslatot, a mikor a kereskedelemügyi minister ur beterjesztette a 152. számú törvényjavaslatot, a mely szintén a pozsonyországhatárszéli villamos vasút engedélyezéséről intézkedik. Abban az időben — 1906. Julius 20-án terjesztette be a minister ur a javaslatot — nem talált ez a javaslat ilyen barátságos fogadtatásra. A képviselőház kiadta a javaslatot a bizottságoknak, és hozzászólott a javaslathoz a közlekedési bizottság, a pénzügyi bizottság és a közgazdasági bizottság. A mig a közlekedésügyi bizottság és a pénzügyi bizottság a minister törvényjavaslatát elfogadásra ajánlotta, addig a közgazdasági bizottság 1907. június 28-án kelt 576. számú jelentésében kimondja, hogy ezt a javaslatot a képviselőháznak még általánosságban való elfogadásra sem ajánlja. És, t. ház, a mikor a közgazdasági bizottság javaslatával szemben mégis a ház napirendjére kitűzetett ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása, a rákövetkező napon a képviselőház többsége ugy intézkedett, hogy ennek a javaslatnak a tárgyalása a napirendről levétessék. Valami nagyon fontosnak, valami nagyon korszakos dolognak kellett közben történnie, hogy akkor, a mikor a képviselőház rövid idővel ezelőtt még egyhangúlag állást foglalt a Pozsony-határszéli villamos vasúttal szemben, . . . Török Kálmán : Nem egyhangúlag! Nagy György:... most ugy mutatkozik, mintha a ház többsége elfoglalt álláspontjával szemben homlokegyenest ellenkező álláspontra helyezkedve, a törvényjavaslat mellett foglalna állást. Nincs jogom senkit addig, a míg a szavazás meg nem történt, a következetlenség súlyos vádli*